Monthly Archive for október, 2013

Így változtatom meg az egyházat II.

Ferenc pápa kijelentette, hogy a lelkiismeretükre hallgató nem hívők is üdvözülhetnek. Ferenc mondatai az egyház és a vallás újszerű felfogására utalnak. Lehet, hogy Ferenc a kor individualista szellemét követve reformálja meg az egyházat?

A La Repubblica alapító főszerkesztőjének kérdéseire válaszoló, a hívők és a nem hívők közötti párbeszéd fontosságát tárgyaló terjedelmes szeptemberi levelében kijelentette, hogy a nem hívők is üdvözülhetnek, amennyiben lelkiismeretük szerint cselekednek. Hozzátette, hogy az Istenben nem hívők számára lelkiismeretük írja elő a helyes cselekvés elveit, és ezek megsértése bűn. (Egy interjúban pedig megerősítette, hogy mindenkinek a lelkiismerete által diktált jót kell keresnie.)

Eddig úgy tudtam, a katolikus egyház tanítása szerint az üdvösséghez a hit mellett a jó cselekedetek IS szükségesek. Erre itt az új egyházfői álláspont: az Istenbe vetett hit már nem is szükséges, nemhívők számára elégséges a lelkiismeretünket követni! Tagadhatatlan, hogy minden ember lekiismerete egy tőről fakad, erre utalnak például a különböző vallások erkölcsi tanításainak hasonlóságai. Ugyanakkor a lekiismeretet a nevelés alakítja az emberben: gyerekkorban a szülők, később pedig a kultúra, a vallás és a személyes döntések.

Óvatosan kérdezem, melyik ezek közül abszolut: azaz nem szubjektív, hanem objektív tényező? Ugyanis amit az egyik ember helyesnek tart, azt a másik nem. Amilyen ruhában nyáron egy erkölcsös olasz nő kimehet az utcára Rómában, ugyanabban nem lenne célszerű nyilvánosan megjelennie Teheránban, de még Kairóban sem. Ugyan mennyiben hasonítanak egy arab vallási vezető és Ferenc pápa erkölcsi standardjai Izraellel és a zsidókkal kapcsolatban? És végül, ha nem kell a hit, miért kellett a megváltás az üdvösséghez?

És végül: olvasta-e a Pápa János 14:5-6-ot az Evangéliumban: „Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” Ekkor aligha az emberek szubjektív lelkiismeretére gondolt a „főnöke”.

Felhasznált irodalom: metazin

Így változtatom meg az egyházat…

- Szentatya, a jónak csak egyféle felfogása lehetséges? Ki állapítja meg, hogy mi a jó?

„Mindnyájunknak megvan a maga felfogása a jóról és a rosszról. Az a feladatunk, hogy haladjunk az általunk jónak vélt jó felé.”

Ellenőriztem a Magyar Kurirban megjelent fordítást, Ferenc pápa valóban ezt mondta a La Repubblica riporterének az interjúban. Ádám és Éva bukása a jó és a rossz tudásának a fájánál ugyanebben állt: az ember - sátáni befolyásra - Istenhez hasonlatossá akart válni, és Őhelyette maga akarta meghatározni, mi a jó és mi a rossz. A mélyinterjú több másik pápai kijelentésének is hasonló eredet-szaga van:

- És úgy látja, az misztikusok fontosak voltak ez egyház számára?

„Alapvető fontosságúak. Egy misztikusok nélküli vallás nem más, mint merő filozófia. (…) A misztikusnak sikerül levetkőznie a cselekvést, a célkitűzéseket, az eredményeket, sőt még a missziós lelkipásztori igyekezetet is, és egészen odáig emelkedik, hogy eléri a Boldogságokkal való egyesülést. Rövid időszakok ezek, mégis betöltik az egész életet.”

- Előfordult valaha Önnel?

„Ritkán. Például amikor a konklávé pápává választott. A választás elfogadása előtt kértem, hadd vonuljak vissza pár percre a térre néző erkély melletti szobába. Az elmém teljesen üres volt, és nagy szorongás fogott el. Hogy megszabaduljak a szorongástól és elengedjem magam, becsuktam a szemem, és akkor minden gondolat eltűnt, az is, hogy elutasítsam a megbízatás elfogadását, amit egyébként a liturgia menete lehetővé tesz. Becsuktam a szemem, s megszűnt minden szorongásom vagy nyugtalanságom. Egyszer csak nagy fény árasztott el, csak egy pillanatig tartott, de nekem nagyon hosszúnak tűnt. Aztán a fény eloszlott, felpattantam, s elindultam a terem felé, ahol a bíborosok vártak rám, meg az asztal a megválasztást elfogadó irattal. (…) Akit nem érintett meg a kegyelem, lehet egy félelem és gáncs nélküli lovag, ahogy mondani szokás, de sosem lesz olyan ember, akit megérintett a kegyelem. Ez Ágoston felismerése.”

- Ön a kegyelemtől megérintettnek vallja magát?

- „Ezt senki sem tudhatja. A kegyelem nem része a tudatunknak, hanem olyan fénymennyiség a lelkünkben, amely nem a bölcsességből, s nem az értelmünkből származik. Ön is lehetne - anélkül, hogy tudná - kegyelemtől megérintett.”

- „(…) Első lépésként eldöntöttem, hogy tanácsadó testületemként létrehozok egy nyolcfős bíborosi csoportot. Nem udvaroncokat, hanem olyan bölcs embereket, akiket ugyanazok az érzések vezérelnek, mint engem.”

- „(…) A magam részéről megjegyezném, hogy Isten fény, amely megvilágosítja a sötétséget, még ha nem is oldja fel azt teljesen, és ennek az isteni fénynek egy szikráját mindnyájan magunkban hordozzuk.”

Soros 7 pontja

A kétes hírnevű Soros György multimilliárdos befektető a következőképpen határozta meg egy rezsim megdöntésének vagy egy valuta bedöntésének hét lépését:

1. lépés: Árnyékkormány felállítása valamilyen humanitárius támogatás ürügyén.
2. lépés: A rádióhullámok feletti hatalom átvétele. Meglévő rádió és televíziós médiumok finanszírozása majd irányításuk átvétele, esetleg újak létrehozása.
3. lépés: Az állam destabilizálása, a kormány meggyengítése és kormányellenes hangulat megteremtése az országban. Gazdasági válság létrehozása vagy a már létező válság kihasználása. Nyomás gyakorlása fentről és lentről, ami hozzájárul a kormány meggyengítéséhez és a kormányellenes hangulat kialakulásához.
4. lépés: Elégedetlenség szítása.
5. lépés: Választási válság kiprovokálása. Várd meg a választásokat és hirdesd hangosan, hogy csalás történt.
6. lépés: Vedd át a hatalmat. Szervezz hatalmas tüntetéseket, polgári engedetlenséget, ülő- és általános sztrájkokat és támogasd az aktivizmust. Továbbra is hangoztasd, hogy választási csalás történt és saját médiumaidon keresztül mondd meg követőidnek, hogy mit tegyenek. Ebben a fázisban indulhatnak a bujtogató és erőszakos megmozdulások.
7. lépés: Éld túl az ellenfeled.

Hát csoda, ha nagyon nincs kedvem rádiót hallgatni, tévét nézni, újságokat olvasni?

Szegény ukránok!

Ukrajna az orosz és az európai befolyási övezet határán legatyásodva keresi a maga megoldásait. A múltja kelet felé, a vágyai nyugat felé húzzák. Ha békén hagyják, vagy megengedik neki, akkor talán a vágyait követheti az EU felé, de milyen áron és milyen várható eredménnyel? Az Európai únióhoz az idő múlásával egyre sanyarúbb feltételekkel lehet csatlakozni. Az új piacokért a nyugat egyre kevesebbet fizet, miközben egyre többet követel.

Úgy látszik, az EU-társulási megállapodásért „cserébe” Ukrajna befogadná a Nyugat-Európa számára egyre terhesebbé váló romákat. A biznisz röviden: pármilliárd euró az infrastrukturális felzárkóztatásra és a piacért az elitnek (a pézszivattyú üzembehelyezéséért), párszázezer antiszociális romával megspékelve. Mindez a demokrácia és az emberi jogok nagyobb dicsőségére! Így lesz Ukrajnában is jólét. Hiába, nyugaton már minden tökéletesen működik, az EU gazdasága dübörög, nem beszélve az USÁ-ról. Az a néhány beilleszkedni képtelen roma a szeméttel együtt mehet a perifériára. Valamit valamiért!

Az Európai Únióban az áru, a szolgáltatás, a személyek és a tőke szabad áramlása alapkövetelmény. A modern piacgazdaság erre épül, ez hivatott megoldani a még fennálló egy-két „apró problémát” a sikeres nyugati társadalmakban. Pedig a problémakezelés maga a probléma! A nemzetek, beleértve a gazdagokat is, képtelenek alkalmazkodóni az exponenciálisan növekvő globalizáció hatásaihoz. Hihetetlen módon átalakul a gazdaságok szekezete, amit a munkamegosztás érdekében központilag átszerveznek, a multinacionális vállalatok érdekeinek megfelelően. Emiatt mindenhol megnő a munkanélküliség, beindul a gazdasági migráció, összekeverednek a kultúrák, szétesnek a családok és a helyi közösségek.

Aki nem tud beilleszkedni az új módiba, az mehet a szemétdombra. Most még csak háromszázezer roma a nyugati nagyvárosokból, később majd a lemaradó régiók, nemzetek? Pedig ezek az emberek a saját közösségeikben még boldogan megvoltak. Mára viszont gazdasági/politikai menekültekké váltak, gyökértelen individumokká, problémákká, akikkel soha senki nem fog tudni mit kezdeni, így a szegény ukránok sem.

Forrás: EU-Ukrajna: Kijev drága árat fizet a társulásért, valamint Az európai cigányok eláraszthatják Ukrajnát

- o -

„A 2013.11.21-i döntés értelmében Ukrajna nem lép be az Európai Unióba. A héten kellett volna aláírni a csatlakozási szerződést. Márpedig semmit sem fognak aláírni. Az EU döbbenten fogadta az ukrán döntést. A kormány kijelentette, hogy sokkal fontosabbak számára a FÁK országokkal és a vámunió országaival fennálló kapcsolatai, mint az, amit jelenleg az EU ígérni tud.” Folytatás innen.

Elgondolkodtató. Ukrajna nem a mi Európai Úniónkat válaszotta, hanem az oroszokat. Az, hogy mi annak idején kiszabadulhattunk az orosz fennhatóság alól, valószínűleg egy rövid és különleges világpolitikai helyzetnek volt köszönhető. Egy ilyen lépés ma valószínűleg nekünk sem lenne lehetséges.

- o -

Itt persze érdemes szólni Kelet-Európa tapasztalatáról. Az uniós integrációt követően a reálgazdaság összeomlásának negatív kihatását kezdetben sikerült enyhíteni a nyugat-európai bankok nyújtotta olcsó és elérhető fogyasztói hitelekkel. Mindez egyfajta eufóriát váltott ki. Most azonban bekövetkezett a kijózanodás. A régi üzemek lepusztultak, romlik az infrastruktura, lezárult a „gazdasági csoda”. (Oroszország hangja)