Tag Archive for 'gazdasági válság'

Az úniós kohézióról…

Published
by
zolesz
on 2012. június 06., Szerda
in EU, Magyarország, globális válság, jövő, politika and pénzvilág
. 0 Comments

A rendszerváltáskor, látva a KGST csődjét, „nyugat” felé fordultunk. Pénzt akartunk, és meg is kaptuk: privatizáció (=piac felvásárlás) és hitelek formájában. A feltétel az volt, hogy a diktatúrában felvett hiteleket ismerjük el, és lássuk szívesen a külföldi befektetőket. A szükséges „jogharmonizáció” után beléphettünk az Európai Únióba, ami elhozta a tőke, az áruk, a személyek és a szolgáltatások szabad áramlását. Megszűntek a vámok, és bejöttek a multinacionális áruházláncok. A fékeit vesztett nemzetközi szabadversenyben leépült az iparunk és a kiskereskedelmünk, és kiegészülve a közös agrárpolitikával megszűntették az élelmiszertermelésünk jelentős részét is. Azok a hazai vállalatok, amelyek mégis megmaradtak, beszállítóként hozzákötötték létüket a multikhoz. A konjunktúrában kiépült a gazdasági függésünk alap-infrastruktúrája.

Aztán 2008-tól szűkítették a pénzkínálatot, nem adtak új hiteleket a gazdaság megszokott működéséhez. Mind az állam, mind az önkormányzatok, mind a lakosság ekkorra eladósodott, és a hitelek megemelkedett törlesztőrészletei lelassították az egész gazdaságot. Magyarország eddig elkerülte a csődöt, de az általános leminősítés-hullám mellett nálunk is megemelkedett az államadósság kezelésének, refinanszírozásnak a költsége. Egyre fontosabbá váltak az úniós pénzek, mára már az összes beruházások 97%-a úniós támogatással valósul meg. (A beruházás szó helyett írhattam volna növekedés-ösztönzést vagy munkahelyteremtést is.)

Egyre több szó esik a hírekben arról, hogy mennyi úniós pénzt tudunk valóban felhasználni a jelenlegi hétéves költségvetési időszakban, illetve majd a következőben 2014 és 2020 között. Az illetékesek szerint a jelenlegiből több ezer milliárd felhasználatlanul maradhat, illetve a jövőben a támogatási keret is csökkenteni akarja az Európai Bizottság. Ha ez valóban így lesz, tovább fog csökkenni a nemzeti vállalatok gazdasági aktivitásának aránya. A recesszióban nen maradnak saját szabad eszközaink, amelyekhez nyúlhatnánk.

Látni kell, hogy a kívülről bejövő pénzek, jöjjenek is bárhonnan és bármilyen jogcímen (hitelként, támogatásként vagy mentőcsomagként), valójában nem adományok, hanem befektetések. Minél inkább ezekre építi Magyarország a gazdaságát és a működését, annál inkább el kell fogadnia azokat a feltételeket, amelyek bár rövid távon kedvezőnek tűnnek, de hosszú távon hátrányosak, mert a megváltozott, kedvezőtlen körülmények között is fenntartják, sőt fokozzák a fűggő helyzetünket ezektől a pénzcsapoktól. Olyan ez az úniós kohéziós támogatás-politika, mint a drogozás - könnyú rászokni az elején, de nehéz lejönni róla, és a következményei a végén romlásba döntenek.

Annál is inkább, mert a dolgok már nem sokáig fognak a megszokott kerékvágásukban menni! És ezek a folyamatok nagyban befolyásolni fogják az úniós kohéziós források, a hitelhez jutás és a törlesztés feltételeit! A „több Európa, nagyobb integráció” úniós válságkezelési stratégia a fent leírt helyzetet és folymatot hosszabb távon a még nagyobb összeomlás felé tolja, mivel éppenhogy elmélyíti a függésünket és kiszolgáltatottságunkat.

Úgyhogy ki innen az EU-ból, de mielőbb!

Ajánlott irodalom: Jöjjön az Európai Egysült Államok - Prodi • Az Európai Egyesült államok felé… - Felcsuti Péter • Barroso felháborodott a leckéztetésen • Magyarország csatlakozni akar a politikai Únióhoz

Hogy mit várhatunk és mit nem

Published
by
zolesz
on 2010. október 19., Kedd
in globális válság, jövő and klímaváltozás
. 0 Comments

Gondolkodásra serkentő írása van a véleményvezérnek a fenti témáról. Mondjuk engem nem annyira a kérdés aktuálpolitikai része, sokkal inkább egy ott idézett állítás érdekel: a nagy pénzügyi válságban kiderült: a magántulajdon felelőtlenségéért végső soron az államnak és rajta keresztül az állampolgároknak kell fizetniük.

Várható-e, hogy a nagy pénzügyi válság elmúlik? Aki ezt a blogot olvassa, tudja, mi erről a véleményem. Életszerű-e, hogy a magántulajdon tágabb értelemben vett felelősséggel működjön? Aki látta már belülről üzleti vállalkozás vezetőinek döntéshozatali mechanizmusát, pláne vész esetén, az tudja a választ erre a kérdésre is. Jobb, ha minél előbb leszámolunk az illúzióinkkal. Valakinek fizetnie kell helyettük.

Milyen az állam fizetőképessége? Jó állapotában egyes, elszigetelten jelentkező és „kezelhető” méretű problémákat hatékonyan tud kezelni. Mint például Magyarország esetében nemrég a vörösiszap-ömlés során, vagy talán ide sorolhatjuk az USA Mexikói-öböl olajkataszrófájánál tett intézkedéseket is (nem összehasonlítva a kettőt). Annyit azért mindkettőről megállapíthatun, hogy a beavatkozáshoz rendelkezésre álltak az eszközök, és igen, elsősorban az adófizetők pénze (amit aztán majd több-kevesebb sikerrel behajtanak a károkozón).

De mi van akkor, ha az adott ország lehetőségeit jóval meghaladó probléma merül fel? Nem, ez nem lehetetlen! Sőt, számtalanszor megtörtént már a történelemben, akár csak háborúk idején, vagy igazán nagy „természeti” katasztrófáknál, hogy az állam tehetetlen volt. Legutóbb Pakisztánban, a világ hatodik legnépesebb országában volt hatalmas árvíz, mely átírhatja az ország jövőjét. Ilyenkor mire van lehetősége az államnak, és mennyi adóbevételre számíthat az állampolgáraitól? De a szabály igaz ez esetben is: az állampolgárok fizetnek, csak nem pénzzel…

Ipari termelés, fenti szóhasználattal magántulajdon okozta klímaválzozást élünk át, gazdasági világválsággal tetézve, olajhozam-csúcs idején. Nem tudom, mikor, hol és mekkora problémák során fog szertefoszolni az állam mindent megoldó mítosza. Azt viszont egyre inkább hiszem, hogy az jár jobban, aki hamarabb a saját kezébe veszi a sorsát, és hosszú távon nem számít túl sok segítségre.

Egy képzeletbeli szakértői kormányról

Published
by
zolesz
on 2009. március 25., Szerda
in gratula and politika
. 0 Comments

Milyen mélyen áll a kormányoldal megoldáskeresésének színvonala, ha Vértes Andrást, a GKI vezetőjét a három miniszterelnökségre esélyes jelölt között emlegetik az mszp-s körök! De nem is az ő személye a legnagyobb baj, hanem az a széles körben terjedő vélemény, hogy egy „szakértő”, egy „szakértői kormány” (még rózsaszínűbb nevén „nemzeti egységkormány”) kell az országnak. Akik majd a politikusok kudarca után végre kivezetnek minket a válságból, és emelkedő pályára állítják a gazdaságot a 2010-es választásokig.

Egy „szakértő” szerintem semmiképpen sem alkalmas olyan (elsőszámú) vezetői pozíció vagy funkció betöltésére, ahol komoly eredmény elérésére van szükség. Sem recesszióban, sem konjunktúrában. Az ilyenek identitása ugyanis olyan, hogy nem eredménykötelemben, hanem eljárási kötelemben gondolkodnak. Ez pedig a döntés-előkészítésére, annak támogatására alkalmas attitűd, de nem a döntés felelős meghozatalára. Szükség van rájuk is, de tapasztalatom szerint csak korlátozott mértékben szabad figyelembe venni a tanácsadókat. Ők ugyanis világéletükben más szerszámával verték a csalánt. Erre tenyésztették ki őket azok az érdekcsoportok, akik a háttérből, a saját céljaiknak megfelelően manipulálják a folyamatokat.

Afterpost: a hitelválságért is jórészt a szakértők felelősek, írtam erről nemrég

Afterpost 2: az esélyes személyekről Gyurcsány véleménye az őszödi beszédből: Odajön Surányi Gyuri barátunk, hogy ő neki megvan, hogy hogyan kell átalakítani úgy a minimálbér adómentességét, hogy közben fönt lehessen tartani az igazságosságot. És dolgozunk sokáig vele. Majd elküldi a papírját végre, amire kiszámolja és kiderül, hogy minden nagyon jó, csak azt nem tudja, hogy létezik az adójóváírás intézménye ma Magyarországon és azt is át kell alakítani, és az 230 milliárd forint összességében. Ja? Hát, ha a 200 milliárd forint benne van a pakkba, akkor már nincsen megoldása. Általában sok jó ötlet van egész addig, amíg nem kell számolni. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány. (…) Aki a Magyar Szocialista Párt környékén befolyásos véleményformáló makrogazdasági ügyekben Kornaitól Bokrosig, Békésitől Surányiig, Vértestől a jó ég tudja kicsodáig, azokkal végigbeszéltük, végigszenvedtük, végigüvöltöztük. És azt is meg kell mondjam nektek, hogy nagyon sok nagy ötlettel találkozunk. Hű, a hétszázát neki. És kiderül, hogy még a legnagyobbak is, a legtöbbre tartottak is százmilliárdos nagyságrendű tévedésekben vannak.

Afterpost 3: az SDSZ álláspontja Vértesről: Vértes viccet csinált magából, amikor a válság elején közölte, hogy a válság nem gyűrűzik be Magyarországra, és remek a miniszterelnök politikája.