Zolesz blogja

Az elmúlt évtizedekben a görög vezetők és az elit felelőtlenségeinek sorozata matt az ország minden határon túl eladósodott. 2015 év elején új Sziriza-kormány alakult, akik szabadságharcot hirdettek a hitelezőik szorítása ellen. A próbálkozások kezdeti lendülete később bizonytalankodásba ment át, majd a hitelezők előtti, teljes kapitálációhoz vezetett. De mi is folyik itt igazából?

A kőkemény feltételek mögött egészen biztosan van egy politikai szándék is: az európai kormányok meg akarják mutatni a világnak és saját választóiknak is, hogy nem lehet kitáncolni a korábban rögzített feltételekből. Ha a Sziriza átvitte volna eredeti ígéretét, akkor

• minden eddigi megszorítást végigvivő európai kormány impotens sanyargató baromnak tűnne választói előtt, és a minden szigorú szabályt felmondni akaró euroszkeptikusok nyernek legközelebb,
• az eddigi görög mentőcsomagokra garanciát vállaló európai kormányok elbuknák a pénzüket, ha az új görög mentőcsomag nem jönne össze, hiszen Görögország azonnal fizetésképtelenné válna,
• az egész eurózóna veszélybe kerülne, mert senki se bízna többet működőképességében.

Ezért politikailag eleve lehetetlen vállalkozás volt a Sziriza harcos ellenállása. Senkinek sem volt érdeke az EU-ban, hogy a görögök könnyebb helyzetbe kerüljenek, és közben ne ígérjenek együttműködést. A görög kormány egyetlen okból megy alá mégis ezeknek a feltételeknek: Rájöttek, hogy nem tudják megoldani a kilépést az eurózónából, nem tudnak saját pénzre átállni, mert abból még több gondjuk lenne, mint a totális nemzetközi ellenőrzésből. (Forrás: 444.hu)

Valóban, Görögországban egyrészt példát statuálnak, másrészt egy globális kísérletet folytatnak a nemzetközi hitelezők. A példa azt mutatja meg minden adós államnak, hogy lehetetlen kiugrani a hitelekből, azonban benne maradni - legalábbis egy darabig biztosan - elviselhető. A helyzet azonban nyilvánvalóan nem fenntartható, és Görögország eladósodottsága tovább fog nőni, újabb és újabb válságok fogják követni egymást. A nyílt gazdasági összeomlás csak idő kérdése, és ekkor olyan dolgok fognak következni, amelyekre még nem volt példa

Mivel Görögország az eurozóna része, így egyebek mellett érvényes rá az ESM, azaz az Európai Stabilitási Mechanizmus elnevezésű nemzetközi szerződés. Amely szerint a többi eurózóna tagállamnak összeomlás esetén náhány napon belül pénzügyi segítséget kell nyújtaniuk a bajba jutott tagország felé. Ez a problémát nem fogja megoldani, azonban mint egy vírust, gyorsan szét fogja terjeszteni a többiekre is. A gazdaságilag bedőlő ország(ok) nemzeti vagyona szépen elindul a hitelezők felé, melyhez pedig az egyes államokban régen ratifikált IMF-törvények nyújtanak majd megfelelő jogi környezetet.

Mindez ellen egyébként, elvileg lehetne védekezni, de a helyzet olyan, mint a vödörben tárolt rákoké: a menekülőket nem hagyják kimászni a többiek, ezáltal egyik sem menekülhet. Ha meg is választanak egy a rendszeren kívülről jövő kormányt, amelyik tényleg belefogna a szabadságharcba, a saját választóik buktatják meg őket a leghamarabb, ugyanis nem vállalják már az ezzel járó feszültséget sem, nemhogy a kézzelfogható kellemetlenségeket.

Régi mondás, nem én fogalmaztam meg először, de nagy igazságnak tartom: a modern ember (értsd: a társadalom) a kívülről nyújtott biztonságért és kényelemért bármit hajlandó feladni: a szabadságát is felcseréli annak a látszatára. Csak idő kérdése, hogy a globális rendszer mikor falja fel önmagát, illetve fordul át egy új korszakába. Egy új világrendbe, ami nem lesz jobb, hanem rosszabb lesz. Azt hiszem, a dolgoknak menthetetlenül így kell lefelé menniük, és ezen senki emberfia nem váltpztathat. Egészen addig, amíg Valaki be nem avatkozik olyan erővel, amihez foghatót sosem látott még működésben a világ