Tag Archive for 'gyerekek'

Családi vállalkozás?

Published
by
zolesz
on 2013. február 17., Vasárnap
in család, ember, gondolkodom, gyerekek, munka and személyes
. 0 Comments

Olvasom a német egyszemélyi szövetkezeti bankokról szóló cikkben: „A szövetkezeti bankok létezése szorosan összefügg a „Mittelstanddal”, a sokszor egyetlen család által vezetett német középvállalkozásokkal, amiknek az ország az export terén elért sikereit leginkább köszönheti.” Ilyen is van?

Nem tudom, kiben mennyire él a családi vállalkozás utáni vágy. Huszonéves koromban felmerült a lehetősége annak, hogy beszálljak apám vállalkozásába. Bár elfogadhatóan ment az üzlet, és távlatilag komoly anyagi előnyt láttam bele, mégis nemet mondtam neki. Ennek oka egyébként az volt, hogy akkoriban inkább a tőle való függetlenedés, a szabadság és a kaland vonzott, mint a vele való szoros együttműködés.

Ma talán valahol ott tarthatok, mint ő, amikor kezdte a vállalkozását. Öt-tíz év múlva akár felmerülhetne egy hasonló lehetőség, mármint hogy a fiaim közül valamelyik, amelyiknek majd megtetszik talán az építőipar, csatlakozzon. Nem csoda, hogy ennyire feltételes módban írtam ezt, mert ma alig látom esélyét ennek. Nagyon sokat kellene változnom nekem és nekik is ehhez…

A kütyükről

Published
by
zolesz
on 2012. március 11., Vasárnap
in gyerekek, személyes and techno-csürhe
. 0 Comments

„Mindent lehet, ami nem árt, mindent lehet, aminek nem válunk a rabjává!”

A minap érdekes előadást hallgattam a gyerekek nevelésének aktuális kérdéseiről, nevezetesen a kütyük, értsd: TV, számítógép és a mobiltelefonok hatásáról. A technológiák egy olyan kihívás elé állítják a szülőket, amiről - tudás híján - fogalmuk sincsen. A mai gyerekek ezek alkalmazásávak képesek a virtuális valóságba áthelyezni az életüket. A legveszélyeztetettebb korosztály a 12-14 évesek, természetüknél fogva a fiúk esetében a gyilkolós szerepjátékok, lányoknál a social network által.

A személytelenség és a nagy sebesség deformálja a gyerekek valósághoz való viszonyát. Végletesen rákattanhatnak a való életnél sokkal gyorsabb online tempóra, amin kívül minden unalmassá válik. És az okostelefonokkal éjjel-nappal mehet a játék, a csetelés, és persze a zene!

A javaslat az volt: csak olyan kütyüket vegyünk a gyerekeinknek illetve tegyünk elérhetővé, amelyeknek ismerjük a hatásait, és kontrollálni tudjuk a használatát. Azaz korlátozni lehet időben és tartalomban a gyerekek általi elérését, bár a zéró-tolerancia az ideális. Persze ezt jelentősen megnehezíti a barátok és az ő szüleik megengedő hozzáállása. Persze ezt is lehet korlátozni…

A gyerekek nem tudják, mi a jó nekik, és a kütyü-megvonás ellen minden eszközzel harcolnak. Mégis az apák felelőssége a gyereknevelés, így hát határozottan lépni kell: egyrészt radikálisan elvonni a kütyüket, másrészt jelen lenni az életükben.

„Az egyik dolog, amiért szeretek DJ lenni és amit szeretek abben az egészben, hogy a megszokotton kívül valami mást nyújtok ez embereknek. Keményen dolgoznak egész héten, csinálják a dolgukat, mikor eljön a hétvége, játszom nekik valami saját szerzeményt. Kikapcsolódnak, pozitív érzések töltik el őket.” jody wisternoff

A fegyelmezésről

Published
by
zolesz
on 2012. január 19., Csütörtök
in gyerekek, kultúra and személyes
. 1 Comment

Jártomban-keltemben az utcán látok néha komolyabb szülői fegyelmezést is, kiabálást, fenékre csapást, esetleg pofont is. Férfiak, akik velem vannak, ilyenkor megjegyzik: az ilyen szülőt jól meg kellene verni, börtönbe csukni stb. Az újságok is szinte kivétel nélkül a testi fenyítést elítélő tanácsokkal szólnak hozzá a „vitához”. Tanár ismerőseim pedig kivétel nélkül arra panaszkodnak, hogy a gyerekek többsége elvesztette a realitásérzékét, eltűnt a felnőttekkel szembeni tisztelet az iskolákból, kezelhetetlenek a gyerekek. De tényleg, kinek van itt igaza?

Azt hiszem, a gyerekek verése szinte kivétel nélkül tényleg elítélendő, bár el tudok képzelni olyan szituációt, amikor szükséges lehet. Azonban a mai gyereknevelési gyakorlat, ami kötelezően megóvja a gyerekeket a határok megtapasztalásától, károsabb, mint néha egy megfelelő időben elcsattanó pofon. A nevelés ugyanis nem állhat kizárólag pozitív ösztönzésből, az olyan lenne, mintha az autóban csak gázpedál lenne…

Fenntartom azt a talán nem túl divatos meggyőzödésemet, hogy az ember eredendően nem jó. És azt is, hogy nem érdemes a szívére hallgatnia. Szerintem nem (csak) az a szülő gyenge, aki nem képes az indulatait általában kordában tartani, hanem az (is), aki nem képes önfegyelemben kitartani a jól megfontolt nevelési elvei mellett, amikor konfliktus van a gyerekkel. Mert tényleg vannak konfliktusok, és nem csak kicsik, nagyok is. Hanem lustaságból megengeni neki a célját tévesztett viselkedést, és ugyanezért átengedi a nevelést a tanároknak, barátoknak, a TV-nek stb.

Hogy egy kis saját tapasztalattal is szolgáljak ehhez a kérdéshez, 13 éves nagyfiam utólag volt már hálás azért, hogy komoly erőt vittem bele a vitánkba, és kénytelen volt elfogadni a számára leginkább imádott iPod nevű kártékony kütyü használatának radikális korlátozását. A szülőnek sokkal több a feladata, minthogy korlátlanul hagyja kibontakozni a gyerek kreativitását, önérvényesítését, asszertivitását. Ugyanilyen fontos megtapasztaltatni velük azt, hogy a vágyott, jó dolgok megszerzését el lehet halasztani, sőt, le is lehet mondani róluk. Mert az élet aztán úgyis ilyen lesz, felnőttként sem kapunk meg mindent tőle. És még így is, vagy inkább pont csak így lehet boldog életet élni!