Tag Archive for 'olajhozam-csúcs'

Titans of Justice

Published
by
zolesz
on 2011. július 09., Szombat
in EU, Közel-Kelet, globális válság, gratula, háború, olajcsúcs, politika and vallás
. 0 Comments

Harckocsikat vásárol Németországtól Szaúd-Arábia. Egy demokratikus, keresztény gyökerűnek hitt országtól a világ talán legortodoxabb muzulmán diktatúrája. A cikk megemlíti, hogy a németek nem vettek részt az Európai államok Kadhafi-rezsim elleni katonai akciójában. Illetve a mostani hadibiznisz az arab diktátorokat az utolsó percekig, sőt még az után is támogató Szaúdi Királysággal köttetik. Hogyan lehetséges ez?

Úgy, hogy az EU vezető tagállama esetében az önös üzleti érdekek szempontjai felülírják az európai értékeket, érdekeket. Ha lehetőségük nyílik rá, hátbaszúrják a szövetségeseiket is. Ez történt például a németek és az oroszok között a gázszállítások terén létrejött különalkuk esetében (Északi áramlat), illetve az eurozóna tagjainak az eurozónán kívüliekkel érdekellentétekbe taszító „kétsebességes Európa” kierőltetésénél is.

Visszatárve a támaindító üzletre, igazából semmin sem kell csodálkozni. A líbiai olajszállítások akadozása, ami csak 1-2%-a a kitermelésnek, már komoly olajár-emelkedést okozott. És így problémákat a németek számára oly fontos globális gazdaságban. Ha az „arab tavasz” átterjedne Szaúd-Arábiára is, az az olajellátás visszaesése miatt végzetes következményekkel járna a fejlett, de a fejlődő világ számára is. Nem beszélve arról, ha megdőlne a szaúdi rezsim és egy a nyugattal kevésbé barátságos iszlám kormánya lenne az arab államnak. Úgyhogy a régi, megbízható üzleti partnert fel kell fegyverezni, felkészítve ezzel a közelgő forradalom leverésére. Merthogy lesz, az biztos.

Az arab államok a többi noname afriaki ország szintjén lennének, ha nem találtak volna annyi olajat. Az elmúlt fél évszázad során a lakosságaik létszáma megtöbbszöröződött, amit kizárólag az olajbiznisz bevételei tettek lehetővé. A kitermelés tovább nem növelhető, ellenben visszaesése várható a következő években. Kevesebb eladott olaj, alacsonyabb életszínvonal, munka- és élelmiszerhiány, elégedetlenség, forradalom - ez volt a sorrend a többeiknél is. Szaúd-Arábia a németek segítségével felkészült erre is. Hosszabb távon, felülről szemlélve az eseményeket fegyverek vándorolnak a világ biztonságpolitikai szempontból legproblémásabb vidékére, a Közel-Keletre. Aztán ki tudja, kik ellen vetik majd be egy napon…

Afterpost: Lélegeztetőgépen a világgazdaság?

Afterpost 2: Quadriga díjat kap Putyin. A német elismerést olyan példaképeknek szánják, akik a felvilágosodás és a közérdek irányába elkötelezettek. Az indoklás szerint Putyin karakterének olyan tulajdonságait kívánják elismerni, mint a kiszámíthatóság, állóképesség, megbízhatóság és kommunikációs képesség. A belpolitikában sikerült és sikerül a stabilitást párosítani a jóléttel, a gazdaság érdekeivel és az identitással – áll az előterjesztésben. (www.sueddeutsche.de)

Afterpost 3: Robert Gates, az USA most leköszönt védelmi minisztere szerint „bizonytalan, sőt gyászos” a NATO jövője!

Afterpost 4: Irakot és most Líbiát is az egységes afrikai valuta bevezetésének szándéka miatt rohanta le a nyugat?

Nem pótolja a hiányt

Published
by
zolesz
on 2011. április 21., Csütörtök
in jövő and olajcsúcs
. 0 Comments

Egész pontosan Szaúd-Arábia nem pótolja a líbiában kieső olajkitermelést, és azért, mert nem tudja. Pedig a piacok megnyugtatására februárban megígérték. Amit a piacok persze nem hittek el túlságosan, az olajárak szépen emelkedtek és emelkednek továbbra is. A Brent olaj árának alakulása itt megnézhető (havi, negyedéves, éves és ötéves felbontásban).

Most éppen tavasz van, legtöbbünk túl van a húzósabb gázszámlákon, örül a közelgő nyárnak, hogy nem kell fűteni, meg egyébként is, fő az optimizmus. Tessék mondani, ki az, aki érti egy kicsit, hogy mi lesz itt például az olaj- és gázfüggő mezőgazdasággal? Vagy a lakások fűtésével? Mit fogunk enni, és hol fogunk telente melegedni kevés év múlva?

2011 a komoly döntések és bátor tettek éve kell legyen! Amikor talán utoljára léphetünk annak érdekében, hogy a fenti kérdésekre 2-5-10 év múlva is tűrhető válaszokat adhassunk.

Afterpost: A hegy másik oldala - avagy sejtések az olajcsúcs utáni időkről

Kétszer annyi gázunk van, mint hittük (?)

Published
by
zolesz
on 2011. január 21., Péntek
in fenntartható, jövő, klímaváltozás and olajcsúcs
. 0 Comments

A fenti állítás a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) közlésén alapul (eredetileg a BBC News üzleti rovatában jelent meg). Állításuk szerint 60+60 évre elegendő gáz van a földben, csak egy kicsit fejleszteni kell a kitermelés technikáján, sőt: „a világ valószínűleg 250 éven át használhat gázt a pala- és szénmedencékben található „nem hagyományos készleteknek” köszönhetően. (…) Az IEA szakértőjének becslése szerint a jelenlegi éves felhasznált mennyiség mintegy háromszázszorosa áll rendelkezésre.”

Ehhez hasonló becslések időnként felröppennek az olajjal kapcsolatban is, nevezetesen hogy akár száz, vagy több évre is elegendő az emberiség számára az olaj a földben, elismerve, hogy a kitermelése egyre nehezebb = drágább. Az olaj kitermelése a kezdetekkor 1:50 hatásfokkal ment (1 horgó olajjal 50 hordót lehetett felszínre hozni), ma ez az arány 1:8 alatt van. Amikor majd jobban megközelíti az 1:1 arányt, akkor mindegy mennyi van még, végleg vége a kitermelésnek. Az 1:8-tól az 1:1-ig vezető út meg elég rögös.

A következők nem vélemények, hanem tények: 1, az energia ára világszerte felfelé megy, még akkor is, ha a világválság ezt időlegesen vissza is fordította. 2, a nemzetközi gázvezetékek nyomvonala fontos geopolitikai kérdéssé vált. 3, az energiahordozókért háborúkat vívtak (vívnak) a nagyhatalmak. 4, a klímaváltozás döntően ezeknek energiahordozóknak az elégetése miatt gyorsult fel sosem látott mértékben.

Száz szónak is egy a vége, fenntartásokkal kezelem az olyan szakértői véleményeket, amik az általam tapasztalt tényekből levonható következtetésekkel ellentétesek. Egyáltalán, a szakértői becslésekben csak mérsékelten bízom. Ha majd a mindennapok tapasztalati tényei is igazolni fogják az IEA szakértőjének optimizmusát, tehát az energia ára csökkenni fog, a gáz- és olajmezők, vezetékek körül béke lesz, a sarki jégsapkák és gleccserek visszafagynak, azaz a klímaváltozás tendenciája visszafordul, akkor hátradőlhetünk. Addig viszont az energia kérdésében inkább a konzervatív megközelítést javaslom.

Afterpost: benzinár 2011 januárig

Afterpost 2: Kategórikus orosz NEM a gázárak újratárgyalására!

Hogy mit várhatunk és mit nem

Published
by
zolesz
on 2010. október 19., Kedd
in globális válság, jövő and klímaváltozás
. 0 Comments

Gondolkodásra serkentő írása van a véleményvezérnek a fenti témáról. Mondjuk engem nem annyira a kérdés aktuálpolitikai része, sokkal inkább egy ott idézett állítás érdekel: a nagy pénzügyi válságban kiderült: a magántulajdon felelőtlenségéért végső soron az államnak és rajta keresztül az állampolgároknak kell fizetniük.

Várható-e, hogy a nagy pénzügyi válság elmúlik? Aki ezt a blogot olvassa, tudja, mi erről a véleményem. Életszerű-e, hogy a magántulajdon tágabb értelemben vett felelősséggel működjön? Aki látta már belülről üzleti vállalkozás vezetőinek döntéshozatali mechanizmusát, pláne vész esetén, az tudja a választ erre a kérdésre is. Jobb, ha minél előbb leszámolunk az illúzióinkkal. Valakinek fizetnie kell helyettük.

Milyen az állam fizetőképessége? Jó állapotában egyes, elszigetelten jelentkező és „kezelhető” méretű problémákat hatékonyan tud kezelni. Mint például Magyarország esetében nemrég a vörösiszap-ömlés során, vagy talán ide sorolhatjuk az USA Mexikói-öböl olajkataszrófájánál tett intézkedéseket is (nem összehasonlítva a kettőt). Annyit azért mindkettőről megállapíthatun, hogy a beavatkozáshoz rendelkezésre álltak az eszközök, és igen, elsősorban az adófizetők pénze (amit aztán majd több-kevesebb sikerrel behajtanak a károkozón).

De mi van akkor, ha az adott ország lehetőségeit jóval meghaladó probléma merül fel? Nem, ez nem lehetetlen! Sőt, számtalanszor megtörtént már a történelemben, akár csak háborúk idején, vagy igazán nagy „természeti” katasztrófáknál, hogy az állam tehetetlen volt. Legutóbb Pakisztánban, a világ hatodik legnépesebb országában volt hatalmas árvíz, mely átírhatja az ország jövőjét. Ilyenkor mire van lehetősége az államnak, és mennyi adóbevételre számíthat az állampolgáraitól? De a szabály igaz ez esetben is: az állampolgárok fizetnek, csak nem pénzzel…

Ipari termelés, fenti szóhasználattal magántulajdon okozta klímaválzozást élünk át, gazdasági világválsággal tetézve, olajhozam-csúcs idején. Nem tudom, mikor, hol és mekkora problémák során fog szertefoszolni az állam mindent megoldó mítosza. Azt viszont egyre inkább hiszem, hogy az jár jobban, aki hamarabb a saját kezébe veszi a sorsát, és hosszú távon nem számít túl sok segítségre.