Monthly Archive for augusztus, 2012

Hermeneutika

Published
by
zolesz
on 2012. augusztus 27., Hétfő
in Biblia and személyes
. 0 Comments

Érdekes kérdés, hogy az ember mi szerint élje az életét. Kiindulhatunk akár magunkból is, azt hiszem, ez szimpatikus mindenki számára, aki a „halgass a szívedre” elvét vallja. Azt teszem, amit a szívem diktál, amiről úgy érzem, hogy helyes. És általában az a helyes, amitől jól érzem magam, amivel nem keletkezik bennem diszharmónia, lelkiismeretfurdalás. Ki merne ezzel a hozzáállással vitatkozni?

De az is lehet, hogy nem hiszünk 100%-ban a saját szívünknek, hanem élünk a gyanúperrel, hogy talán a fenti hozzáállás a tévedés lehetőségét is magában hordozza. Ha más nem, a hosszabb távú tapasztalataink arra vezethetnek, hogy idővel belássuk, a szívünk nem a legjobb tanácsokat adta, esetleg rossz tanácsot is adott egyes fontos kérdésekben. Mert a kezdeti jó érzés később rossz érzésre változott!

Magam sosem voltam a szív feltétlen híve, engem már kisgyerekkoromtól nem vezettek sikerekre a (meg)érzéseim. Sokszor voltak pozitív és negatív csalódásaim is, ami arra vezetett, hogy keressem a megoldást, a célszerű technikát az értelmes és élvezetes élet felé. Hogy miket próbáltam ennek során?Sportot, zenélést, iskolai tanulmányokat, barátságot, párkapcsolatot, karriert, személyiségfejlődést, manipulációs módszerek tanulását (pl. NLP) - nagyjából ebben a sorrendben. Viszomt sajnálattal azt kell mondjam, egyik sem vezetett el engem, de még csak el sem indított a vágyott sikerhez, az eszményi boldogsághoz…

Az viszont nyivánvalóvá vált, hogy a fenti próbálkozások után a válaszokat nem kereshetem továbbra is saját magamban. Ehelyett egy barátom megoldásnak Istent ajánlotta nekem. Bevallom, a tudatos elmém legalján sejtettem, hogy egyszer erre a lehetőségre is sor kerül majd. Annyi bíztatót mindenképpen látok, hogy Ő nem küld vissza saját önmagamhoz keresgélni vagy belülről megérezni a válaszokat. Ellenben veszi a bátorságot, hogy megmondja a tutit, és még azt is állítja, hogy működési garanciája van hozzá. Ha már mindenben elvesztetted a reményedet, akkor jöhet az, ami a leginkább hihetetlen: Isten és az ő üzenete, a Biblia.

Aki már olvasott belőle akárcsak részleteket is, az tudhatja, hogy a Biblia elsőre gyakorlatilag olvashatatlan. Mégis, ha már a világ egyik legrégebbi, de mindenesetre legelterjedtebb, az emberiség történelmét így is meg úgy is, de a leginkább meghatározó könyvéről van szó, azt kell feltételezzük, hogy lehet benne valami érdekes, értékes üzenet, amit érdemes lenne megismerni. Egy ilyen nehezen értelmezhető könyvhöz pedig magához a szövegértéshez is rendhagyó módon kell hozzáállni, ha már nem akarok a szubjektív megérzéseimre, értelmezésemre hagyatkozni.

Úgyhogy - mit veszíthetek - elkezdem tanulni a szövegértést, azaz a hermeneutikát, méghozzá a bibliai hermeneutikát. Mert abban az értelmezésben, amit az elmúlt 4 évtized során a templomokban vagy máshol eddig másoktól kaptam, azzal nem sokra mentem. Úgyhogy veszem a fárdtságot és magam fogom magamnak értelmezni ezt a könyvet. Én nem győzöm hangsúlyozni, hogy a lehető legteljesebb objektivitással, ugyanakkor a legkevesebb szubjektivitással. Mert, mint fentebb írtam, az utóbbiban már nem bízom…

Ajánlott irodalom: Mindig igazat mond a Biblia?

Vaclav Klaus

Published
by
zolesz
on 2012. augusztus 19., Vasárnap
in EU, jövő, politika and érdekes ember
. 0 Comments

A cseh államfő pár hete még azt mondta, meg kell állítani ez európai integrációt. Mostanra odáig jutott, hogy az EU szétesése sem lenne szörnyű.

Sokan végső érvként azt hozzák fel az európai folyamat legnagyobb értékeként, hogy lám, hatodik évtizede béke van (szinte) egész Európában. Azt hiszem, ebből a szempontból valóban egy kivételesen hosszú időszakot élünk, amikor a háborúkat elsősorban nem fegyverekkel vivják meg, hanem annál sokkal kifinomultabb módszerekkel: kultúrával, demokráciával, illetve legfőképpen a globalizáció pénzügyi-gazdasági eszközeivel. Az elit, az „írástudók” elzsibbasztották a gondolkodást, és elárulták a rájuk bízott népeket.

Minden jel arra mutat, hogy egy hosszú előkészítő folyamat végén, egyetlen hatalmas rohammal el akarják törölni a nemzeti szuverenitást Európában. Hiszem, hogy ennek a célnak az előkészítése volt az a sok évtizede (évszázada?) tartó folyamat, melynek végén a nemzetállamok adósságcsapdában találták magukat. Elég egy kezelhetetlennek látszó globális válság, és a választók egyként fogják követelni a szorításon azonnali enyhítést igérő megoldást, jöjjön az bárkitől és bármilyen feltételek árán is. A békéért és a kényelemért ma bármit feladnak az emberek, simán lemondanak a nemzeti, de a személyes szabadságukról is. Talán nem is tudják, mit jelent ez az elvont fogalom… És persze a problémára jönni fog a megoldás, nem kell már sokat várni rá, mifelénk úgy hívják: „még több európa”. Az eredményt talán úgy fogják hívni: Európai Egyesült Államok.

Értékbecslők vs. bankok

Published
by
zolesz
on 2012. augusztus 11., Szombat
in adósságválság, gratula, ingatlan and munka
. 0 Comments

„Egymásra mutogatnak a bankok és az értékbecslők, amikor az a kérdés merül fel, hogy miért haladja meg a hiteltartozások jelentős része a jelzálogként felajánlott ingatlan értékét.” - irja a Magyar Nemzet.

A banki felelősség elhárítása több szempontból is sántít. Még akkor is, ha biztosan voltak a hitelfelvevők érdekében elkövetett értékbecslői csalások. Ugyanis:

1, A hiteligénylők által fizetett értékbecslések elkészítésével olyan értékbecslőket kellett (volna) megbízni, akik előzetes vizsgálat után egyenként jóvá lettek (volna) hagyva. A kirívó hibákat elkövetőket a körből eleve ki kellett (volna) zárni.

2, A benyújtott értékbecsléseket egyenként felül kellett (volna) vizsgálni formai és tartalmi szempontból is, érdemben vizsgálva a körülményeket, az értékbecslés logikai levezetését és a becsült piaci értéket is.

3, Valamint már kizárólag banki hatáskörben kellett (volna) döntést hozni arról a kötelező biztonsági tényezőről, amely az elfogadott piaci érték és az ennek fedezetével elérhető hitelösszeg közötti csökkentő tényezőt határozta (volna) meg.

(A hiteligénylő személyének hosszú távú hitelképessége banki vizsgálatával most nem is foglakozom.)

Az értékbecslésekben megjelölt piaci érték elfogadott bizonytalansági foka valahol a 10% körül mozgott. Ehhez képest a bankoknak többtíz százalékos diszkonttal kellett volna ezt csökkenteni, tehát a fedezeti érték az ingatlan értékének 60-70%-a kellett (volna) legyen. Az ingatlanok általános értékvesztése ezt a mértéket (egyelőre) nem lépte át. Ahol mégis (akár a specáilis lokáció, az funkció vagy a műszaki állapot miatt), na ott egyáltalán nem is szabadott volna hitelt nyújtani.

Banki leányvállalat korábbi alkalmazottjaként - egyebek mellett és részben - értékbecslés-felülvizsgálattal is foglalkoztam, így nagyjából tisztában vagyok azzal, hogy a válság kezdete előtt milyen volt általában a banki hozzáállás a fenti kérdésekhez. A vezetők (is) érdekeltek voltak a gyors és minél nagyobb mértékű hitelkihelyezésben, ugyanis ezek össz-volumene után kapták a bónuszukat - évente. És itt a hangsúly az „évente” szón van! Ugyanis az egy-két évtized futamidőre kihelyezett hitelállomány után járó bónuszt a következő év elején számfejtették az alsószintű dolgozóktól a vezérigazgatóig mindenkinek. Aki pedig egy éven belül van motiválva, az nem fogja egy-két évtized távlatában vizsgálni az általa intézett hitelkihelyezés kockázatait.

Megkockáztatom, hogy Magyarországon a korábban megszokott banki eredmények elmaradását talán jórészt nem is annyira a bankadó, mint esetleg a korábbi helytelen üzleti magatartás veszteségei okozzák. Egyes kereskedelmi bankoknál néhány éve hatalmas arányú fluktoáció indult meg az alkalmazottak körében. A távozókat persze a még maradók szép számban be is perelik - ideig-óráig mentendő a saját munkaviszonyukat és felelősségüket.

Száz szónak is egy a vége, véleményem szerint a hitelek jelentős részének ingatlan-fedezeti hiátusa mögött nagyobbrészt banki felelősséget kell keresni, amelyet csak felszínre hozott, de nem okozott a válság. Maguknak csinálták, kapzsi mohósággal.