Monthly Archive for november, 2012

Az életről

Két kis magzat beszélget egy anya méhében:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.

- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.

A pálferi-jelenség

Pál Feri új könyve már a 7. helyen áll a Bookline előjegyzési sikerlistáján! :) - olvasom a Facebookon. A könyv címe: A szorongástól az önbecsülésig. Nem mindenki tapsol egyformán hangosan a „keresztény pszichológia” terjedéséhez. Ha valakit érdekel, hogy milyen érvek szólnak a Biblia és a pszichológia tanításásának integrálása ellen, az elolvashatja az alábbi tanulmányt.

Edward S. Williams: A keresztyén tanácsadás sötét oldala

Afterpost: Pál Feri olvassa a blogomat? - Ember vagyok, nem jelenség!

Ajánlott irodalom: A „Pál Feri-jelenség” - a szobatárs szemszögéből

RIportFontos, hogy mindaz, ami a tudományos kutatásokban már megfogalmazódott, az a hétköznapi gondolkodásban is közkinccsé váljon. (…) Én csak segítem a velem beszélgetőt közelebb jutni saját magához.

Hálószobatitok

A szexualitás kérdése mindig kiemelt figyelemre tarthatott számot az idők során. Gondoljunk csak a különféle vallások szertartásaira, rítusaira, vagy akár a római egyház érdekes hozzáállására a történelem folyamán. Most azonban a sötét középkoron nagyvonalúan lépjünk túl, és nézzük meg, hogyan viszonyulnak a kérdéshez a keresztények ma!

A protestáns egyházak a fogamzásgátlás és a gyerekvállalás kérdését, mint minden más erkölcsi kérdést is, a házaspár lelkiismeretére és szabad döntésére bízzák. Persze nem buzdítanak a szabadosságra, de a válaszait ki-ki maga keresheti meg.

A Római Katolikus Egyház a II. Vatikáni Zsinat idején (1962-65) majdnem elmozdult a korábbi, évezredes merev álláspontjától. Az „elhajlási” kísérlet láttán a pápa a még csak kialakulóban lévő szakmai vitát erővel berekesztette, és a döntés jogát a zsinattól hatalommal magához vonta. VI. Pál pápa további három éves töprengés és mérlegelés után a Hunamae vitae kezdetű enciklikájában kötelező érvénnyel ezt írta elő: a fogamzásgátlás egyetlen megengedett módja a „terméketlen periódusok” módszere, azaz a nő terméketlen időszakaira időzített szex (a hőmérős-kiszámolós módszerrel). Ez egyrészt továbblépett azon a középkori szemléleten, hogy a szexualitás célja kizárólagosan a gyermek nemzése lenne, tehát a szex immár az Egyház szerint is lehet a szeretet megnyilvánulása (dicsőség Istennek!). Viszont a megengedett szabadság megélésének valóban biztonságos módszereit - beleértve az óvszer használatát, de még az aktus megszakítását is! - megtiltotta. Hogyan reagálhatnak erre a katolikusok?

A párok egy (szűk) kisebbsége - jó szívvel vagy kényszerből, de - tudomásul veszi a pápa kötelező érvénnyel előírt útmutatását. A fogamzásgátlás nélküli szexuális életüket továbbra is beárnyékolja a az óvatoskodás és a nem kívánt terhességtől való szűntelen félelem. Az egyház előírása akadályozza őket a házasságuk megélésében: a férfit visszafogja a felesége iránti szeretete kimutatásában, a nőt pedig visszarettenteti a férje közeledésének elfogadásától. Kinek ismerős a „Nehogy teherbe ejts!” mondat? És az előírások betartásának jutalmául a katolikus családokban néhány gyerekkel több fogan meg a tervezettnél. Most itt nem részletezném, hogy még hová vezethet ez a kényszeredett gyakorlat…

A katolikus párok másik, és állítom, hogy nagyobbik hányada az egyház tanításának akarattal szembeszegülve, szabadon dönt a kérdésben, és válogat a fogamzásgátlás számára megfelelő módszerei között. És azt is állítom, hogy legtöbbjük a legminimálisabb lelkiismeretfurdalást sem érzi eközben, sőt! És biztos vagyok abban is, hogy ezt a Biblia legfőbb parancsa, a szeretet parancsa alapján helyesen is teszik!

Aki a fentiekkel egyetért, érdekes kettősséget figyelhet meg a születésszabályozáshoz való szabad hozzáállásban: a családos katolikusok többsége váltogatva nappal (a templomban?) katolikus, és éjszaka az ágyban viszont protestáns!

Katolikus szemmel: Egy vitatott enciklika - Humanae Vitae

Makovecz sátánista (volt)?

„A magyar szerves építészet feladata, hogy szolgálja az Európai Közép ezoterikus létét.”

„Kezdettől azt az egy épületet szerettem volna megépíteni, amely az emberiség kezdete előtt már állt.”

„Számomra a sötétség, amivel kommunikálni kell tudni, LEGALÁBB olyan fontos volt mindig, mint a fény.”

„A sötétségnek ebben a korszakában vajon nem kell-e a kereszténységnek befogadnia a Gonoszt - ahogy ő mondja - hogy a megváltás beteljesedjék?

idézetek Makovecz Imrétől

Egy blogger miatt alaposan kiborult a Magyar Nemzet. Az újságíró szerint még holtában sem tisztelik Makovecz Imrét azok, akik művészetében a szabadkőművesség és a sátánizmus jegyeit vélik felfedezni. Kérdés, igazak-e a szemtelen vádak? Vagy csak egy összeesküvés-elméletekre fogékony és műveletlen blogger „intuitív benyomásairól, rágalmairól” van szó?

Aki a Leleplezem Makovecz Imrét, a sátánista álépítészt című blogot elolvassa, az látni fogja, hogy az építésznek nem csak a művei, de a verbális megnyilatkozásai is igazolják a blogger állításait. Makovecz valóban egy olyan ál-kereszténységet hirdetett, amellyel legalábbis igen jól megfértek a sátánista szimbólumok és nézetek. Olyannyira, hogy ezt - számtalan makovecz-templom után - még a Katolikus Egyház is soknak találta, és szemtelenül „indexre” tette a Mestert…

Érdekes: a makovecz-féle irányvonal erősödik a kormány kultúrpolitikájában…

Ajánlott irodalom: Makovecz Imre előadása vetítéssel a Mindentudás EgyeteménElfelejtett ének - Makovecz-monológAz M-betűsök klubjában: Madonna fenti show-jának értékelése

Tírusz ostroma

Tírusz városát már az időszámításunk előtti második évezred egyiptomi iratai is megemlítik. A Földközi-tenger partján fekvő Ótíruszt idővel kiterjesztették a partja előtti szigetre is, ez a városrészt nevezzük Újtírusznak. Kereskedelme és ipara Tíruszt az ókor jelentős és gazdag városává tette. A kereskedelmi útjai jelentős része Izraelen keresztül vezetett, és amikor Jeruzsálem, a népek kapuja elesett, kigúnyolta és annak addigi helyére pályázott. Egy Ezékiel nevű zsidó i. e. 587-586 években egyebek mellett a következőket jósolta meg a könyvében:

1, sok népet hozok ellened, (…) lerombolják Tírusz várfalait és ledöntik bástyáit 2, Lesöpröm még a port is 3, Elhozom Tírusz ellen Nebukadneccárt, Babilónia királyát 4, Ostromgépeket állít veled szemben, sáncot emel ellened, és pajzsok alatt tör ellened (…) a köveket, a gerendákat, még a port is a tenger közepébe szórják 5, csupasz sziklává teszlek, hálók szárítóhelye leszel, nem építenek fel többé!

A történészek szerint egy évvel később a következők történtek: i. e. 585-ben II. Nabukadneccár lerohanta Tíruszt, melyet 13 évnyi ostrom után kifosztott. Néhány évtizeddel később, i. e. 539-ben Kürosz perzsa király foglalta el a Babiloni Birodalmat, így Tírusz is perzsa uralom alá került. Ezzel a fenti 1. és 3. pontok teljesültek, de hátra voltak még a 2. és a 4-5. pontok.

Negyed évezred múltán, i. e. 334-ben a macedón Nagy Sándor legyőzte Perzsiát, és a főníciai városokat megadásra szólította fel. Újtírusz azonban nem adta meg magát, Nagy sándor pedig elhatározta, hogy példát statuál rajta. Leromboltatta Tírusz óvárosát, és a romjaiból 60m széles gátat épített a tengerszoroson keresztül Újtírusz felé. Amikor a város romjai elfogytak, a földjét kezdte el behordatni a tengerbe. A közel 1km hosszú gát végének építését mozgatható védőpajzsokkal, un. „teknősbékákkal” biztosította a védekezők felől. Ezeken a gátakon mozgatható, 50m magas gépesített lövésztornyokat közelített Újtírusz városfalai felé, mely a hét hónapos előkészületet követő ostromban elesett. Ezzel teljesültek Ezékiel 2. és 4. pontjai.

Ótírusz városát azóta sem építették újjá, ma is halászok teregetik itt száradni hálóikat. Bár a helyszín alkalmas lehetne a város újra-alapítására, ezzel két és fél évezreden keresztül teljesülni látszik az 5. pont is.

Ezek ismert történelmi személyek és tények. Vajon mekkora esélye van annak, hogy egy ókori várost az akkori technikával porig romboljanak, a földjével együtt a tengerbe szórjanak, ebből a tengerben egy 1km hosszú és 60m széles földsáncot építsenek, azon hatalmas tornyokat toljanak a szigeten álló város falaihoz, és onnan belövöldözve foglalják el azt? Mekkora matematikai esélye van annak, hogy az akkori világ ura, Nagy Sándor hadjárata során – tudtán kívül – ilyen pontosan végrehajtsa a majdnem három évszázaddal korábban írt, számára jelentéktelen Ezékiel könyve 26. fejezetét?

Új életet kezdeni?

Ezért kellett eljönnünk Magyarországról - egy érdekes cikk azokról az okokról, amelyek miatt valaki határozatlan időre elhagyta a szülőföldjét. Nem visszafordíthatatlan, mégis igen komoly döntés a kivándorlás. Szerintem hasonlít a váláshoz, amikor az ember máshol, mással „kezd új életet”. De lehet-e új életet kezdeni?

Biztos vagyok abban, hogy lehet! Azt azonban nem hiszem, hogy a körülmények megváltoztatásához különösebb reményeket fűzhetnénk. Az értékek sorrendjében nem a legelső, a maga helyén mégis fontos a nemzethez fűződő kapcsolat megtartása. Megszakítása - hosszú távon - a cserbenhagyónak fog többet ártani.