Elérkezettnek látom az időt arra, hogy a blogom profilját letisztítsam: a jövőben itt már nem szándékozom tanult szakmámmal, az építőiparral kapcsolatos bejegyzéseket írni. Ezeknek indítottam egy új blogot.
Ennek az az apropója az, hogy a FenntarthatóHáz weboldalam az elmúlt hetekben tartalmilag teljesen megújult, illetve teljes arculatváltáson ment keresztül. Ennek része a tevékenységünk bemutatására a fenti rövid videofilm is.
Ezek a változtatások remélhetőleg kellemesebbé teszik az olvasást: akiket inkább a fenntartható építészet kérdései érdekelnek, azoknak egy célirányos váltás után nem kell a személyes gondolataimat „kerülgetniük” és fordítva. Jó olvasgatást kívánok!
Az utóbbi évek számomra legérdekesebb internetes „felfedezése” a Google Trends. Bármilyen kifejezés keresőben való előfordulásának gyakoriságát megnézhetjük 2004 januárjától kezdődően: az időbeni változásokat - akár a Föld egyes országai szerinti bontásban. Aztán lehet gondolkozni az ezek alapján felmerülő kérdéseken.
Számomra érdekes kérdés, hogy miért minden évben szeptemberben van a fenntartható házakra való rákeresések csúcsa, utána télre miért éri el az éves minimumát, és az angol nyelvterületen belül miért éppen Ausztráliában érdeklődnek messze a legtöbben a fogalom után?
És végül egy kigyűjtés a márnöki munka egyes területeinek ismertségére és keresettségére vonatkozóan:
Jól látszik a három építészmérnöki funkció internetes keresettségének 2006 óta tartó, lassú csökkenése. Azonban érdekes a felelős műszaki vezető keresettségének 2013 év eleji kiugró emelkedése, aminek oka valószínűleg az új építési szabályozás szigorodása lehet. Ez persze a többiekre is hatással lesz, egyelőre nehezen megjósolható eredménnyel.
„Gyakran nehéz dönteni arról, hogy a társadalmi munkamegosztásból adódó kedvező gazdasági helyzetet vagy a hosszú távú biztonságot érdemes előnyben részesíteni. Ezért az önellátás regionális megvalósítása a résztvevők eltérő megítélése miatt általában nehezen keresztülvihető. Egyszerűbb a döntés egy család esetében.”
Azt hiszem, ezzel nehéz lenne nem egyetérteni, hiszen a globális adósságválság közepette a kormánynak pénzügyi és politikai szempontból is látszólag nullára szűkült a mozgástere. Jelenleg Magyarország lehetőségei abban merülnek ki, hogy a globális pénzszivattyúk működése mellett és ellenére is, rövid távon finanszírozza az adósságszolgálatát és középtávon életben tartsa a gazdaságát. A hosszú távú, jövőbe való befektetés az országok és a családok szintjén is nagyon kevesek luxussává vált. Magyarország ebbe a szűk körbe nem fér bele, maradnak a családi szintű megoldások.
„Az energetikai önellátás, az energiahálózatoktól való függetlenség családi méretekben is reális elképzelés. Egy család energiaigénye a feladataitól, vállalt kötelezettségeitől és igényeitől függ. A mai kornak megfelelő igények és átlagos családi körülmények energiaszükséglete 16-20 ezer kWh évi energiaigényt jelent, melyben a legnagyobb részt a fűtésre fordított energia teszi ki. A teljes önellátás a biomassza energetikai hasznosításával, kapcsolt energetikai rendszerben elképzelhető, reálisan megvalósítható, de ennek gazdaságossági indokoltságát minden esetben egyenként kell értékelni. A biomasszán kívül mindenképpen fontolóra kell venni a napenergia hasznosítását és a hőszivattyú alkalmazását is. A villamos vagy gázhálózatokra való táplálás nem lehet cél, ezt csak az önellátáshoz kapcsolódó szükséges és ma már lehetséges műszaki alternatívának kell kezelni.”
A tanulmány alapján (is) a magyar családok hosszú távú fenntarthatóságát ma - fizikai értelemben - egy alacsony energiaszinten működő lakóépület és körülötte egy kisebb permakultúrás háztáji gazdaság tudná biztosítani. Egy ilyen módon kialakított, független ellátási rendszer a lakás fűtéséhez megfelelő mennyiségű biomasszát és a lakóinak megfelelő mennyiségű, egészséges élelmet biztosítana. A beruházási igénye becslésem szerint a következő lenne: vidéki gazdaság megvásárlása 10-20M, épület felújítása 10-20M, gazdaság beindítása 5-10M, azaz 25-50M Forint. És ez még az dolog egyszerűbb része, ugyanis a terméshozamok eléréséhez 5-10 évre van szükség, ameddig a család életét szintén - más forrásból - finanszírozni kellene!
Ki tudja ezt ma megvalósítani? Akiknek volna rá pénzük, azok éppen a jelenlegi rendszer fenntartásán fáradoznak. És valamiért azok, akik úttörőként belevágnak az önfenntartó életmódba, ha van is némi tudásuk, általában nagyon kevés a pénzük a komfortos körülmények kialakítására… Ennek talán az is az oka, hogy az ilyen gazdaságok, még ha idővel termelnek is valamennyi eladható felesleget, ma még nem kompatibilisek az üzleti struktúrákkal.
Mégis - nagy vonalakban látva előre a jövő évek, évtized várható történéseinek irányát - azt hiszem, valahol ebben az irányban keresendő a megoldás: Fenntartható Ház, vidéken kíiegészülve permakultúrás gazdasággal, lehetőleg mindkettő saját biomasszára alapozva (az olaj és társai helyett).
Elsőre talán furcsa lehet, hogy a tervezett állami eszközkezelő a bedőlő devizahitelesek lakásait egyharmaddal olcsóbban venné át a bankoktól, akiknek a vételár feletti követelésüket el kellene engedniük.
Ha viszont számba vesszük, hogy a bedőlt hitelekkel egyébként is pontosan így járnak el a bankok a kényszerértékesítés során, akkor már inkább az ügyek nagy száma lehet újszerű a hírben. Ha jól tudom, 100.000 körüli a bankok felé nem törlesztő adósok száma. Mondjuk, hogy az átlagos tartozásuk és a lakások értéke is 10.000.000 Ft körül van. Ha ezt a két számot összeszorozzuk, ezer-milliárd forintos nagyságrendet kapunk. Ez a fele-harmada például a nemrég elkobzott magánnyugdíj-vagyonnak, vagy éppen a MOL értékének (ha a legutóbbi tranzakciót vesszük alapul). A kormány erre 2012-ben 5 milliárdot irányzott elő…
Az elmúlt évekhez viszonyított piaci értékcsökkenésnek realizálódnia kell a valóságban is, a bankoknál nyilvántartott értékek már a múlté. Jó befektetés-e nekünk hosszú távon, ha az adófizetők pénzén, a mai értékükön megveszi ezeket az állam? Mennyit fognak érni ezek 5-10 év múlva?
Ha drága lesz bennük lakni, akkor további értékvesztésnek néznek elébe. Ha gazdaságos, akkor értéktartók lesznek, és lesz, aki megfizeti a bérleti díjat, amiből a megvásárlásuk térül az államnak. Azt azért jó tudni, hogy amíg a rezsit - természetesen - a bérlő fizeti, addig a bérbeadónak nem érdeke költeni energetikai korszerűsítésre. Hacsak meg nem emeli a bérleti díjat ennek megfelelően.
Az viszont rövid távon mindenképpen jó, hogy az ingatlanpiac nem él át egy hirtelen sokkot ezeknek a kisebb (20M alatti értékű) lakásoknak a kényszerértékesítésével. A nagyobbak esetében más megoldást kell találjanak a tulajdonosok. Meggondolandó lehet például azok két vagy több kisebb lakásra való felosztása és értékesítése, ezekből finanszírozva az energetikai korszerűsítésüket. Elkerülendő a következő 5-10 évben a folyamatosan emelkedő rezsiköltségek miatti, várhatóan a most elszenvedett 30-35%-nál is súlyosabb további értékvesztést.
Összefoglalva: az eszközkezelőnek nem kellő, 20 milliónál drágább, bedőlt hitellel terhelt ingatlanok hamarosan, kb. 2/3 áron kikerülnek a piacra. Amennyiben az energetikai felújítások elmaradnak, az értékvesztés tovább fog folytatódni. Ugyanis a következő években a vételárak egyre inkább meghatározó szempontja lesz az energetikai tanúsítvány, mely a négyzetméterenkénti, fajlagos fűtési (és hűtési) energiaigényt mutatja.
Februári írásom az eszközkezelő-ötletről itt olvasható.
A témában a Fenntartható Ház oldalon találhatók további információk.
Na ez az az állami támogatás, aminek a hatása, hát hogy is mondjam szépen, kontraproduktív. Sok évtizede kezdődött a gázvezetékekkel való behálózásunk, Európában a legnagyobb arányban (kb. 82%) a magyarok fogyasztanak gázt, elsősorban fűtésre és áram termelésre. Ha ennek a következményei érdekesek lehetnek a számodra, kattints a fenntarthatohaz.hu oldalra és olvass!
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali