Monthly Archive for június, 2008

Önkormányzat

Az utóbbi időben többször is volt szerencsém egy beruházásunk kapcsán egy önkormányzat vezetőivel tárgyalni, bizottsági és testületi üléseiken részt venni. A saját témánk mellett meghallgattam az egyéb ügyek, előterjesztések és határozati javaslatok megtárgyalását is.

Ami ezekről az alkalmakról emlékként bennem megmaradt, konkrétumok nélkül: előítéletesség, kicsinyesség, ostobaság, tájékozatlanság, arrogancia, kioktatás, fantáziátlanság, ha nekem nem akkor neked se menjen, ha nem az én ötletem/ismerősöm, akkor nem lehet stb. A legjobban az tetszett, amikor a város egyik választott képviselője a testületi ülésen nyíltan közölte velünk, hogy ők alapvetően befektető-ellenesek, mert a befektető olyan, mint a rabszolgakereskedő, szivarral a szájában.

Címke

A mi Istvánkánk, ha elálmosodik, a takarók, ruhák és plüssállatok bevarrt műselyem címkéit szereti az ujjával simogatni. A minap egy mezőn egy nagyon szelíd nyúlpárral találkoztunk, még ő is egy méternél jobban meg tudta közelíteni őket. Ekkor elkezdte nyújtogatni a kezét, és szólongatta őket: szimke, szimke. Ma meg délután Feri mutatta neki, hogy arra fekszik le a Nap. Erre is a szimke-szimke keresése volt a reakciója.

afterpost: címkekedvelő gyerekeknek, illetve szüleiknek címkés cuccok minden mennyiségben

Az üzleti korrupcióról

A Magyar értelmező kéziszótár a következő definíciókat adja. Korrupció: 1. (Közéleti) megvesztegetés, megvesztegethetőség. 2. Közéleti erkölcsi romlottság. Megveszteget: 1. Vesztegetéssel rábír, rávesz valakit valamire. 2. Kellemes modorával megnyer valakit. 3. Megront, leront, megfertőz. Veszteget: Haszontalanul, eredménytelenül használ fel. 2. Értéken alul árul. 3. Megveszteget(ni igyekszik).

A Transparency International június 9-én jelentette meg a Korrupciós kockázatok Magyarországon kötetének második részét Korrupciós kockázatok az üzleti szektorban címmel, mely magyarországi üzletembereknek és köztisztviselőknek kérdőívekre adott válaszain, véleményén alapul. Néhány kiollózott idézet a sajtóközleményből:

„A Magyarországon tevékenykedő üzletemberek szerint hazánkban nem, vagy csak rendkívül nehezen lehet korrupciómentesen érvényesülni az üzleti életben. A gazdasági élettel összefüggő korrupciós jelenségek az üzletemberek számára nagyobb problémát jelentenek az üzleti és a közszféra találkozásánál, mint az üzleti szektoron belül.

A magyarországi üzleti kultúra nem a tiszta versenyt helyezi középpontba, a visszaéléseken kapott cégek nem esnek rossz társadalmi megítélés alá. Az üzleti szféra csak kis hányadában van tisztában az etikus üzleti magatartás hosszú távú profitteremtő és kockázatcsökkentő pozitív hatásával.

A korrupció elterjedt jelenség Magyarországon, politikai hovatartozástól és gazdasági szektortól függetlenül találkozunk különbözı megnyilvánulási formáival. Egyaránt jelen van a pénzmozgással nem járó, kölcsönös szívességek alapján mőködő korrupciós gyakorlat, és a pénzmozgást is feltételező korrupció. Az utóbbi esetben egyre gyakoribbak a többszereplős, láncba szerveződő tranzakció-sorozatok, ami a korrupció intézményesülésének tendenciájára hívja fel a figyelmet.”

Magam a korrupció önsorsrontó hatását abban látom, hogy hosszú vagy közép-, de talán már rövid távon is magának az elkövetőnek, szervezetének a versnyképességét, teljesítményét (is) lerontja. Ugyanis menthetetlenül elterjed a híre, hogy xy szervezet vagy személy szűkíti a versenyt, illetve az abban résztvevők körét. Akik a körön kívül esnek, egy-két próbálkozás, ajánlatadás után megtanulják, hogy ezzel nem érdemes kapcsolatot keresni, viszonzásul pedig rossz hírét keltik. A körön belüli kiválasztottak pedig azonnal megérzik, hogy konkurencia hiányában nem kell versenyezniük, azaz az áraikat a piaci ár fölé emelhetik, valamint romolhat a minőség.

Blaskó Péter

A hatvanéves színészek közül Gáti Oszkár mellett Blaskó Péter is megpróbál a lényeggel foglalkozni. Mások mellett ő az, aki tavasszal nem vette át a Kossuth díjat. Sokmindenről beszélt a HetiVálasz-nak, egy rövid idézet a 2008. június 19-i számban közölt intrjúból:

„Ne versenyképes legyen az ember, hanem boldog. Találja mg önmagát, hogy miért teremtette a Jóisten.”

Értelmiségi

Érdemes elolvasni a HetiVálasz-ban a Fábry-Vágó vitát. Ollózások:

„Vágó: Hat éve az történik, amit a Fidesz akar. Helyesebben tíz éve. (…) Először is ott van a 2002, amikor a Fidesz megszavazza a kétszer száznapos programot. (…) Ami azóta történt, az kizárólag Orbán Vikrtor és pártja lelkén szárad. A 2006-os kampányban annyit ígértek, hogy győzni nem lehetett másképp, csak ha az MSZP is fölveszi a kesztyűt. Ezért voltak kénytelenek néhány valóban teljesíthetetlen ígérettel is előállni. (…) Amikor az MSZP megnyerte a választást, Prbán tusnádfürdőn elindította a hazugozást - megágyazva az őszödi bszéd kiszivárgásának.”

„Vágó: Valóban nem kezdtek hozzá a ciklus felénél a szükséges reformokhoz. De a politológusok a világon mindenütt egyetértenek abban, hogy ilyet sehol sem tesznek.”

„Vágó: Az őszödi beszéd csak arról szól, hogy Gyurcsány 2002-bn úgyöntött, először megnyeri a választásokt, és csak aztán reformál.”

„Vágó: De milyen diktatúráról beszélsz? A nyolcvanas évek Magyarországa ilyen volt, Brezsnyev alatt a legfelsőbb kádereket Moszkva nevezi ki (…). Milyen esélye van egy értelmes fiatalembernek ebben a helyzetben? Belesimul vagy alámerül. (…) Már lehet valaki úgpárttag, hogy nem kommunista. Csak tudja, hogy a karrierjéhez ez is kell. (…) Őket a diktatúra letéteményeseinek beállítani egyszerű tévedés.”

„Vágó: Állóvíz volt ez a rendszer, Sándor, nem diktatúra.”

„Fábry: Ehelyett módjuk volt ellopni a KISZ- és pártvagyont, avagy finomabban szólva: gazdasági hatalommá alakítani a politikai hatalmukat. Aztán vissza politikaivá. Vágó: (…) De amiről beszélsz, az 1991-ben engem is zavart, én is igazságtalannak éreztem. Tudod, hogy mit mindtam magamnak? Hogy ez volt a békés rendszerváltás ára. És immár tizennyolc éve történt mindez!”

„Fábry: Magam is hajlamos lennék átlendülni ezeken a morális prolémákon, ha az országot jól üzemeltetnék. Csak nem ez a helyzet. Vágó: Sándor, olvasd le a számról: igen, ez a helyzet! Jól üzemeltetik az országot.”

Azt mondják, az ember nem szívesen él feszültségben, s ha az értékrendje és a magatartása eltérnek, az egyik igazodni fog a másikhoz.

afterpost: vélmények a vitáról

Afterpost 2: Vágó visszavonulása szerintem jó hír

Öngyűlölő buzik?

A BRFK július 5-i melegfesztivált betiltó, majd politikai nyomásra mégis engedélyező határozatai, az ezzel kapcsolatos nyilatkozat-háborúk is mutatják, nincs társadalmi egyetértés a homoszexualitás, illetve annak létező és lehetséges megjelenési formái megítélésében.

Általánosságban kimondható, hogy a meleg szervezetek az egyneműek együttélésének társadalmi elfogadtatásáért küzdenek. Ma ott tart a folyamat, hogy hangadóik az egyneműek számára is követelik a jogalkotótól a ma még csak a különneműek számára elérhető házasság és az örökbefogadás jogintézményét. A melegfelvonulás idei jelszava: „Egy család vagyunk”.

Nagyon meglepett, hogy éppen a pride.hu első magyar LMBT portál (LMBT = leszbikus meleg biszexuális transznemű) idézett továbbgondolásra érdemes véleményeket. Igaz, kritikával illetve a gazdáikat (”öngyűlölő buzik”), történetesen egy internetes pornóoldalt, illetve Szetey Gábort:

„Nem a holtomiglan a fontos, hanem az együttélésnek az elfogadása. A házasság nem két azonos nemű közötti kapcsolat, hanem a család szent kötelékének pecsétje. Az együtt élésnek az élettársi kapcsolat pontosan tökéletes formája. Annak elfogadtatása, mint házassággal azonos jogok, az egy igazán reális cél, mellyel bárki azonosulni tudna.” (HotBull)

„Az ironikus a dologban az, hogy Szetey Gábor maga is osztotta véleményüket (ti. a „normális, hétköznapi melegekét”), miszerint a buzikat törvényi szinten kell elkülöníteni; és nem azért, mert nem látott pillanatnyi politikai esélyt a házasságra, hanem mert a melegházasság szerinte sérti azokat, akik a házasságot szentségnek tartják. Velük együtt maga is kifogásolhatónak vélte a felvonulást, amelyen nem vett részt.”

Azt hiszem, senki nem akadályozhatja meg, hogy két felnőtt korú, egynemű ember összebútorozzon, polgárjogi szerződést kössön egymással, és „éljen, mint hal a vízben”. Nyilvánosan - lehetőség szerint - fogják vissza magukat, de ez sem követelés, csak kérés lehet, a jó ízlés jegyében, és persze a különneműek felé is.

Ezzel együtt vegyük észre, hogy a természet évmilliók óta nem a homoszexualitás zsákutcájától ment előre. Ellenkezőleg, a heteroszexuális szülők minden jelentős kultúrában intézményesített házassága, és az így létrejövő családok, a közös gyermekek biztosították a nemzetek fennmaradását, a társadalom folyamatos, egészséges megújulását és a munkaerő újratermelését. Az egyénnek az emberiség, a társadalom vagy más szóval a nemzet felé erkölcsi kötelességei, tartozásai vannak. Ezt sokféle módon lehet teljesíteni, de talán a legáltalánosabb és összességében a legfontosabb, hogy önmagunk idővel megüresedő helyére életrevaló utódokat állítsunk.

A homoszexuális emberek, párok sok módon lehetnek hasznos tagjai a társadalomnak, beleértve az emberekkel való törődés számos formáját is. De nem vállalnak részt a társadalmat alkotó utódok újrateremtésében, illetve kapcsolatuk bármilyen jogszabály mellett vagy ellenére sem adná célszerű példáját a házasság vagy a család modelljének. Határozott véleményem, hogy a jogalkotásban üldöztetés esetére átmenetileg akár túlvédelmet is lehet adni az LMBT embereknek. De a meleg kisebbség, annak egyes szervezetei, és némely politikus így-úgy levezetett érdekeinek és érveinek ne rendeljük alá, ne maszatoljuk össze az emberiség talán legfontosabb alapértékeinek fogalmait: itt és most a házasságot és a családot.

ui: kölön köszönet Pásztor Tibornak, a feltörekvő balliberális politikusok közül a kedvencemnek, aki a blogján belinkelte és így felhívta a figyelmemet a pride.hu internetes oldalra

afterpost: a HetiVálasz 2008. június 5-i számában Egy esküvő, négy temetés címmel László Dóra cikke kapcsolódik a témához (amit én az újságnak csak a papíros változatában találtam meg)

afterpost 2: jó elég…

Pay it forward!

Mert Ízbolygó elfogadta a nevezését és meg fogja ajándékozni a feleségemet, én is közzéteszem a felhívást:
1. Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.
2. Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem (itt most Orsitól).
3. Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.
4. Cserébe előre kell fizetni, mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis maguk is megajándékoznak három embert.

Aki szeretné, hogy Orsi megajándékozza, az kommentben jelentkezzen itt, és a fejlécben látható e-mail címemre küldje meg a postacímét!

Ballagás

A mi kis Bandikánkat tegnap elbúcsúztatták a játszodás társai és Nelli néni, merthogy jövőre iskolába megy. A szentendrei Skanzenban egy szabadtéri kenyérsütés keretében, mondókákkal, énekekkel és mesével telt a délután. Úgy láttuk, sajnálja a lánykoszorú a „veszteséget”, és tegnap végre Andris is megilletődött, amikor megértette, hogy az életének egy nagyon jó korszaka valóban véget ért.

A többiekhez hasonlóan én is azt kívánom neki, hogy az előző két évéhez hasonlóan szép idők következzenek az iskolában is, és maradjon meg ilyen vidámnak, tettrekésznek és cukorfalatnak, mint amilyen most.