Monthly Archive for szeptember, 2010

piramisjáték

Published
by
zolesz
on 2010. szeptember 10., Péntek
in globális válság, gratula, politika and pénzvilág
. 1 Comment

Egyre nagyobb bajban vannak a devizahitelesek a svájci frank sosem látott erősödése miatt. Hogyan is történt annak idején a hitelfelvétel? Körülbelül így: „A frankhitelt ajánlanám önnek, ez most a legnépszerűbb. A törlesztőrészlet emelkedhet ugyan, de ahhoz, hogy jelentősen megugorjon, százkilencvenes svájci frank kellene, ami csak akkor következne be, ha az ország fizetésképtelenné válna.”

Jaksity György: „De aki devizahitelt igényelt, az devizaspekulációba kezdett: felvett egy forinthitelt, és mellette beshortolta a svájci frankot. Ez a lehető legfelelőtlenebb devizaspekuláció!” Éppen ezért nem pártolja a bajba jutott devizahitelesek megmentését. Szerinte 250-300 forint is lehet a frank árfolyama.

Csányi Sándor: „A bankok számára sértő, amikor a devizahiteleseket védik, mert nem a bankok okozták a bajt, talán annyival, hogy egyáltalán van Magyarországon devizahitel” – mondta az OTP első embere. (…) A fő probléma a forint gyenge árfolyama. Ez pedig az elmúlt nyolc év, elsősorban a Gyurcsány-kormány költségvetési politikája által generált jelentős költségvetési deficitre vezethető vissza, ami aláásta a forint megbízhatóságát, és emiatt gyengült a magyar fizetőeszköz. „A bajt tehát nem mi, bankok okoztuk, hanem az elmúlt nyolc év gazdaságpolitikája.” (…) Már akkor sem örült a bankadónak, amikor bejelentette azt a kormány, mert igazságtalannak tartja csak egy szektort ezzel terhelni, miközben vannak más, jobb jövedelmezőségű szektorok is.

Annak idején még nem voltak bankok, az emberek abból gazdálkodtak, amit előtte megtermeltek. A hitelezés is csak a valós értékekből történt, ha egyáltalán. Aztán minden megváltozott: lettek bankok, átlényegültek a fizetőeszközök, és a kreatív hitelezési gyakorlatokat legalizálták. Ezzel megkezdődött az a világszintű piramisjáték, ami ide vezetett. Bár biztosan nem használt nekünk, de ezért szerintem nem a Gyurcsány-kormány költségvetési politikája a felelős. De még csak nem is önmagában a Chf, mint menekülő-valuta pillanatnyi árfolyama. A nagy sztorit elmondja A Pénz mit Adósság című kisfilm, ajánlom minden érdeklődőnek!

Vannak, akik felvették a hiteleket, és vannak, akik nem. Hogy meg kell-e, meg lehet-e menteni a devizahiteleseket, ki-ki mondja meg maga!

Afterpost: hahaha, és amikor majd felébrednek, bilibe lóg a kezük… De hallottam egy jobb javaslatot is: az állam vállalja át a devizahiteleket, és jelentse be a bankoknak, hogy nem fizet - ennyi!

Afterpost 2: a devizahitelesek számára közeledik a kijózanodás…

Afterpost 3: a CHF EURO-val szembeni erősödésével a frankhitelesek számára durva idők jöhetnek…

Afterpost 4: Tökéletes leírása a „róka fogta csuka” helyzetnek Devizahitelesek kétségbeejtő helyzetben… (HVG)

Afterpost 5: érdemi előrelépésről továbbra sincs szó

Afterpost 6: FKOTSzSz: a banké nem lesz, az biztos!!!

Afterpost 7: fejétől bűzlik a hal - az országgyűlési képviselők is el vannak adósodva!

Afterpost 8: kiszivárgott hírek az eszközkezelőről

Afterpost 9: végre egy korrekt cikk a Napi Gazdaságban

Fenntarthatóság a költségvetésben

Published
by
zolesz
on 2010. szeptember 08., Szerda
in jövő, politika, zöldek and öko
. 0 Comments

Na ebben a témában mennék a legszívesebben tüntetni a Kossuth térre az elkövetkezőkben! :-)

Nick Vujicic

Published
by
zolesz
on 2010. szeptember 07., Kedd
in érdekes ember
. 0 Comments

Egy videó, a kedvencein közül:

A felfoghatatlan exponenciális függvény

Published
by
zolesz
on 2010. szeptember 05., Vasárnap
in Nincs kategorizálva
. 2 Comments

Második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik részek.

Afterpost: új bank-szabályok

És egy kétrészes film a globális gazdasági rendszer működéséről:

És a végére A hülyeség kora c. mozifilm:

„Nem mi lennénk az első létforma, ami magát irtja ki. De ami különlegessé tenne minket az az, hogy mi tudatosan tettük. Mit mond ez rólunk? Azt kérdeztem idáig, miért nem mentettük meg magunkat, amíg lehetett? Talán az a válasz, hogy egy bizonyos szinten nem is hittünk abban, hogy megérdemeljük. (…) Egyszerűen meglepő. Annyi erőfeszítés, és a végén az utolsó felvonás az öngyilkosság.”

Afterpost - egy idézet, amit az Agyvihar blogon olvastam: „Arról kell meggyőzni az embereket, hogy elköltsenek olyan pénzt, amivel nem rendelkeznek, olyan dolgokra, amikre nincs szükségük, hogy pillanatnyi hatást gyakorolhassanak olyan emberekre, akik amúgy közömbösek számukra.”

Hogyan tovább?

Published
by
zolesz
on 2010. szeptember 04., Szombat
in munka, személyes and érdekes ember
. 0 Comments

Mostanában ezen töprengek, néha éjszakákon át. Jelenleg van mit dolgoznom, ami nagy dolog, viszont - hosszú távon - egyre kevésbé hiszek benne. És van elképzelésem arra, hogy minek van jövője, amire viszont nem marad elég időm. Jó kérdés, hogy miért. És olvasom Doransky írását, akinek rövid összegzését nagyon igaznak tartom (néha sikerül megvalósítanom):

A fejemben egy utópisztikus munkafolyamat él. Az ember szervezéssel kezdi a napot, összerakja, hogy mit tud aznap csinálni, naponta kétszer fogad új inputokat - emailben, telefonon, stb. -, egyébként ha megvan, hogy mit kell csinálni, akkor feloldódik abban, amit csinál és lelkiismeretfurdalás nélkül lerázza a felesleget. Mindezt lassan, puha tempóban, feszültség nélkül. Ha nem jött össze, akkor holnap. Egy gond van, az ideális munkafolyamat áldozatokkal jár, önmagában komoly feszültséggel. Nemekkel, bunkóságnak tűnő passzivitással, stb. olyan eseményeken, amik éppen nincsenek fókuszban és kiemelt teljesítményt azokon a pontokon, amik valóban fontosak.

Afterpost: ugyanez a téma, kicsit bővebben: a feladatok valójában irányok, amik felé mehetünk, és nem kötelező dolgok, amilyennek szeretik magukat mutatni. Lényegében a folyamatosan beeső, apró problémák felzabálják a figyelmünket, miközben nem tudunk a fontos problémákra fókuszálni. Amikor egy bizonyos feladatot csinálunk és a többit nem, akkor más irányba indulunk el és minél többet megyünk más irányba, annál jobban kontextusát veszti a többi dolog, amit otthagytunk. A legtöbb feladat, ha nem végezzük el, rövid időn belül - egy-két hónap - értelmét veszti. Ebből pedig nekem az jött le, hogy nem azzal kell törődnünk, hogy mi tűnik az adott pillanatban fontosnak, hanem, hogy hova tartunk.

gergényi

Published
by
zolesz
on 2010. szeptember 03., Péntek
in gratula and politika
. 0 Comments

Azt hiszem, ezen a napon azt kapta, amit megérdemel. Így megy ez.

On the Spot - interjú

Published
by
zolesz
on 2010. szeptember 02., Csütörtök
in blog, jövő, média and utazás
. 0 Comments

Elszántak, kíváncsiak és adrenalinfüggők. Két magyar egyetemista a világ válságövezeteit járja, és két kiskamerával rögzítik, amit látnak. Cseke Eszter és S. Takács András.

Nagyon tetszik nekem ez a hozzáállás! Olvasgassátok és kövessétek őket!

Afterpost: és egy HV interjú, továbbra is példaképek