A Gmail bevezette a priority email-t, a Facebook pedig a barátok szűrését. Megpróbál minket mentesíteni az információs túltöltődéstől és előszűri nekünk különböző paraméterek alapján a felénk áramló üzeneteket, jöjjenek ezek barátoktól vagy olyan cégektől és médiumoktól, akik érdekelnek minket.
Mostantól nem duma, hanem realitás, hogy a felhasználók bevonása, az „engagement” kulcs tényező, hiszen ha nem tudjuk a túloldalon lévő embereket aktivizálni - de legalább a barátaikat -, a szűrőrendszerek simán eltüntetnek minket úgy, mintha soha nem is lettünk volna és mindezt úgy, hogy észre sem vesszük.
Pedig ez lesz. Sok ezer cég fog úgy kommunikálni hamarosan a weben, hogy azt hiszi majd, több ezer fős koncerteket szervezett ahol csak egy gond van, a mikrofon nincs bekapcsolva.
A szűrőrendszereken való átjutás igazi művészet/tudomány lesz, ami nagyjából arról szól, hogy miként képes egy ember/cég/médium a vonzáskörzetében lévő felhasználókat olyan mérhető aktivitásokra buzdítani, hogy az automatikus szűrőrendszerek megbízható és megjeleníthető forrásnak tekintsék.
Ebből most hirtelen az jut eszembe, hogy a weblapok fejlesztése és keresőprogramokra optimalizálása még a régi - vagy tévedek? A barátok meg tényleg lemaradnak.
És akkor most tegyük rendbe a fenntarthatósági kritériumoknak megfelelő (passzív) házakkal, felújításokkal kapcsolatos legáltalánosabb hiedelmeket!
1, bonyolult épületgépészetre van szükség, aminek magas a fenntartási költsége?- A vélekedés oka az, hogy a szenzációhajhász újságírók cikkei és kisfilmei úgy mutatják be az alacsony energiaigényű épületeket, mint egy drága, bonyolult automatizált gép. Ezzel szemben a jól megtervezett zéróközeli energiaigényű ház elsősorban építészeti megoldásokkal (tájolás, hőszigetelés, légzárás, árnyékolás) csökkenti le az energiaigényét. A bonyolult kazán helyett egy egyszerű hővisszanyerő szellőztető berendezés felelős az állandó légcseréért és a tartalék fűtésért, benne egy hajszárító teljesítményéhez hasonló elektromos fűtőszállal (a tartósan borult, leghidegebb téli napokra). Tehát a passzívház fűtési rendszere egyszerűbb a hagyományos fűtésnél, a kevés mozgó alkatrész pedig nem igényel több karbantartást, miközben nincs sem kémény, sem kazán, sem gázvezeték az épületben.
2, nem lehet kinyitni az ablakot?- A passzívház energiatakarékosságának egyik alappillére (30-50% arányban) a meleg levegő kontrollálatlan kiáramlásának megakadályozása. Helyette a friss és megszűrt, pollenmentes tisztaságú levegőt a 70-90%-os hatásfokú hővisszanyeréssel működő szellőztető berendezés biztosítja folyamatosan. Viszont amikor a természetes külső légállapotok megfelelőek lennének a lakásban ia, az ablakok akár éjjel-nappal is kitárhatóak. A fűtési-hűtési szezonban azonban célszerű zárva tartani őket a kis energiamennyiségekkel beállított finom egyensúly megőrzése érdekében. Tehát az ablakokat ki lehet nyitni, bár erre nincsen szükség, mert az időszakos kézi szellőztetésnél állandóbb frisslevegő-ellátást biztosít a hővisszanyerő szellőztető berendezés.
Íme egy frappáns megoldás arra, hogy a passzívház előnyei ötvözhetők a hagyományos ház hangulatával, még nagyobb szabadságával. A tervezéskor két részre bonthatjuk az épületet, és a minimálisan szükséges méretű passzív lakótér mellé építhetünk egy nem passzív zónát is. Amiben tavasztól őszig teljesen nyitottan, télen pedig akár kandallóval fűtve szolgálhatjuk ki az időszakos kikapcsolódás vagy vendéglátás mindennapitól eltérő igényeit is.
3, drága? - A létesítési költségstruktúrában a hangsúlyok máshol vannak, egyes beépített anyagok és szerkezetek minősége jóval meghaladja a hagyományos épületben megszokott színvonalat, legalábbis ami az épület határoló szerkezeteit (falak, födém, nyílászárók) illeti. Illetve a hővisszanyerő szellőztető berendezés új elem. Ezek költsége magasabb, miközben nincs szükség kazánra, gázbekötésre, kéményre, és ami a legfontosabb, töredéke a működtetési energiaigénye! Ez összességében 0-30% induló beruházási többletköltséget jelenthet egy hasonló mérteű, hagyományos épületekkel összehasonlítva. De itt jegyezném meg, hogy aki valóban megértette a fenntarthatóság logikáját, az akár a költségtöbbletek arányában csökkentheti a számára szükségesnek ítélt alapterületet. Így akár meg lehet takarítani az egyébként hosszú távú és egyre növekvő megtakarításokat eredményező és környezetbarát technológia kezdeti többletköltségeit is!
Ha többet akarsz tudni az energiatudatos építésről, felújításról, kattints a következő weboldalra:
„A Colliers International legfrissebb kereskedelmi piaci jelentéséből kiderül, hogy a 2008 és 2009-es válságévek után a magyarországi kiskereskedelmi ingatlanok piaca stabilizálódott 2010-ben, és lassan de biztosan elindulhat a kiskereskedelmi forgalom növekedése.”
Egyfelől egy fabatkát sem adnék az ilyen multi-ingatlanügynökök szavára, ismerem őket. Mindig éppen csak azt mondják, amit hallani akar a megbízójuk. Másrészt meg kifejezetten remélem, hogy a bevásárlóközpontok építésének vége. Sőt, lennének bizonyos ötleteim a meglévőkkel kapcsolatban is! Ugyanis a külföldi árudömpinggel tönkretették a magyar termelési kapacitásokat (és a hagyományos bolti kiskereskedelmet is). És tevékenységükkel nem is teszik lehetővé azok újraéledését!
A hétvégén háromnapos vására volt az eladásra kínált budapesti és budapest-környéki lakásoknak a SYMA csarnokban. Egy barátomnak segítve, ez esetben kiállítói oldalról vettem részt benne. A kínálatot áttekintve azt látom, hogy a profi fejlesztők és értékesítők egyelőre a „régi” portfóliójukkal bajlódnak. A minősített passzívház-építők kínálata pedig konkrétan az egész országban egyetlen projektre, a dunakeszi négylakásos társasházra korlátozódik:
Nagyon nagy kék óceán ma még a passzívházak piaca Magyarországon. Nálunk eddig - a próbálkozások mellett - csak öt hitelesen minősített passzívház van, míg a világban az elmúlt húsz évben több, mint húszezer épült.
Egy építész tervezőknek szervezett konferencián vettem ma részt, aminek a témája a fenntartható építészet volt. Egymást váltották az előadók, és ahogy hallgattam őket, egyre inkább az volt az érzésem, ezek a témát egy trendi EU-s irányzatnak tekintik: ma ilyen projektek vannak, és ezekre lehet pénzeket szerezni… Csak a legutolsó közülük mondta azt, hogy a helyzetünkben kb. annyi biztatót lehet mondani: „Hajrá, Mari néni”! Amire a moderátor valami olyat válaszolt, hogy reméljük a helyzet nem ilyen reménytelen, és a válság hamarosan véget ér blabla.
Más. Olvasom Török Gábor személyes élményeit a tévészékház ostromáról: „Dühös voltam magamra, mert másokra hallgatva és a rendőrségben bízva nem kerestem meg sokkal hamarabb a kijáratot, dühös voltam a rendőrségre, hogy nem voltak képesek megvédeni az épületet és a rendet, és különösen dühös voltam azokra a politikusokra, akiknek köszönhetően idáig fajultak az események. Egyszerre léptünk ki az ajtón a forgatagba, Juhász Ferencet (akkor a honvédelmi miniszer volt) láttam még, amint a szemközti utca felé sietett a zakóját félig a fejére húzva…”
Hogy miért írtam össze ezt a két dolgot egy bejegyzésbe?
„Egy számítógép üzemeltetéséhez már négy darab cserép is elegendő, egy hűtő működtetéséhez nyolc cserép szükséges. Három-ötszáz darab már biztonságosan kiszolgálja egy átlagos családi ház energiaigényét, beleértve az elektromos hálózatot és a fűtési rendszert is.”
„A napelemes cserép várhatóan nem lesz drágább, mint a hagyományos megújuló rendszerek. Jelenleg másfél-hárommillió forintos beruházással szerezhetők be olyan eszközök, melyek önmagukban is biztosíthatják egy lakás energiaforrását. Előzetes becslések alapján egy családi ház felszerelése hét-nyolc éven belül térül meg. Pályázati segítséget is igénybe véve pedig ez az idő akár négy évre is rövidülhet.”
Mostanában ezen töprengek, néha éjszakákon át. Jelenleg van mit dolgoznom, ami nagy dolog, viszont - hosszú távon - egyre kevésbé hiszek benne. És van elképzelésem arra, hogy minek van jövője, amire viszont nem marad elég időm. Jó kérdés, hogy miért. És olvasom Doransky írását, akinek rövid összegzését nagyon igaznak tartom (néha sikerül megvalósítanom):
A fejemben egy utópisztikus munkafolyamat él. Az ember szervezéssel kezdi a napot, összerakja, hogy mit tud aznap csinálni, naponta kétszer fogad új inputokat - emailben, telefonon, stb. -, egyébként ha megvan, hogy mit kell csinálni, akkor feloldódik abban, amit csinál és lelkiismeretfurdalás nélkül lerázza a felesleget. Mindezt lassan, puha tempóban, feszültség nélkül. Ha nem jött össze, akkor holnap. Egy gond van, az ideális munkafolyamat áldozatokkal jár, önmagában komoly feszültséggel. Nemekkel, bunkóságnak tűnő passzivitással, stb. olyan eseményeken, amik éppen nincsenek fókuszban és kiemelt teljesítményt azokon a pontokon, amik valóban fontosak.
Afterpost: ugyanez a téma, kicsit bővebben: a feladatok valójában irányok, amik felé mehetünk, és nem kötelező dolgok, amilyennek szeretik magukat mutatni. Lényegében a folyamatosan beeső, apró problémák felzabálják a figyelmünket, miközben nem tudunk a fontos problémákra fókuszálni. Amikor egy bizonyos feladatot csinálunk és a többit nem, akkor más irányba indulunk el és minél többet megyünk más irányba, annál jobban kontextusát veszti a többi dolog, amit otthagytunk. A legtöbb feladat, ha nem végezzük el, rövid időn belül - egy-két hónap - értelmét veszti. Ebből pedig nekem az jött le, hogy nem azzal kell törődnünk, hogy mi tűnik az adott pillanatban fontosnak, hanem, hogy hova tartunk.
Építési műszaki ellenőrként dolgozva általában abban a helyzetben vagyok, hogy én „oszthatom az eszet”. Most azonban párhuzamosan egy másik műszaki ellenőr csapat is figyelemmel kiséri a folyamatokat. Akik bizony időnként olyan hibákat vesznek észre, adott esetben hamarabb, mint én, amit én is kiszúrhatnék. Ebből egy szokatlan versenyhelyzet és érdekes szituációk lettek, kapaszkodni kell!
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali