A Csepel újításának az értékét egyelőre inkább az újszerűségében látom, de ez elég lehet a sikerhez, hajrá!
Archive for the 'magyar' Category
A 2002-es országgyűlési választások estéje óta megmaradt az emlékezetemben a miniszterelnök beszédéből egy mondat, ami valahogy így hangzott: ma még nem tudjuk, hogy mi ennek a kudarcnak az értelme, de idővel meg fogjuk tudni. Idén az országgyűlésben és az önkormányzatoknál is „teljhatalmat” kapott a FIDESZ-KDNP a választások során. Élni is fognak ezzel, éppen alkotmányozni készülnek, melynek során „érdekes ötletek„ hangzanak el a társadalmi szervezetek részéről. Az „eszem megáll”, ilyenek például:
monogám házasság különneműek között + a több gyermeket nevelő családok jelentős mértékű mentesítése a rájuk nehezedő anyagi terhektől + a lakhatás, mint alkotmányos jog + általános és életkortól független választójog, a törvényes képviselők útján gyakorolva + a vasárnap, mit munkaszüneti nap + a Szent Koronára való utalás az alkotmány preambulumában + a kereszténység hatása a nemzet erkölcsi tartásának kialakulásában + korlátlan politikai és alkotmányos vétójog a köztársasági elnöknek + oktatáshoz való jog általánosan + az élet és az élet méltóságának védelme + közösségek kialakításának és védelmének lehetősége + utalás a Tízparancsolatra + egyházi intézmények közintézménnyé minősítése + felelősségvállalás a határon túli magyarokért
szakszervezeti szabadság, társadalombiztosításhoz való jog + ellenálláshoz való jog + adatvédelem + közérdekű adatok nyilvánossága + az idősek pozitív diszkriminációja + a fenntartható társadalom célkitűzései + a természeti erőforrások közösségi birtoklása és hasznosítása + a jövő nemzedékének jóléte + a közjó az egyéni és csoportérdekek előtt
Afterpost: és akkor erről még nem is beszéltünk…! (Megnéztétek-e az előző bejegyzésemben szereplő filmet, a Végjátékot?)
Afterpost 2: Orbán Viktor a progresszívek új példaképe
Mennyivel? Boross Péter évtizedek óta formálódó javaslata az egyedülálló, gyermektelen nőket és férfiakat sújtó adóról:
„Ebben benne van, hogy aki nem nevel gyereket, de itt él e hazában, az próbálja jó szívvel támogatni azokat, akik a nemzet jövője érdekében tetemes anyagi áldozatot vállalnak. Én nem hiszem, hogy létezik ember, aki ebben kifogást találna. Normális ember, most azt kell mondanom, mondjuk magyar érzelmű ember, aki gondol a jövőre is.
Van egy nagyon buta ellenérv, most már kénytelen vagyok így minősíteni, hogy sok szegény nő van, aki akarna gyereket, de egészségügyi, egyéb okokból nem sikerül neki. De attól még, aki akarja, de nem tud gyereket világra hozni, annak nincs is kiadása a világra nem hozott gyerek miatt. Tehát én ezt egy anyagi kérdésnek tekintem, elismerve azt az érzelmi terhet… Még egyszer mondom, nem magánügy. Hogy lenne magánügy egy nemzet sorsa?”
A Nők a Pályán felháborodott. A TV2 nem éppen pártatlanul szerkesztett riportja Boross Péterrel itt nézhető meg. Van, aki elszörnyedt a javaslat hallatán, más csupán családi kérdésnek tartja a gyerekvállalás ügyét. A video alatt olvasható kommentekből is annyi biztosan látszik, hogy Boross kommunikációs képességei és tudása hagy még kívánnivalókat maga mögött.
Pedig a magyar népesség előregedése miatt a mai munkával megérdemelt, jövőbeni nyugdíjakat nem lesz miből kifizetni, mert nem nagyon lesz, ki megtermelje. A különadótól önmagában még nem születnek gyerekek, de ha a minőségi gyereknevelést - mi másból, mint adóból - kiemelten támogatná az állam, az biztosan fokozná a gyerekvállalási kedvet. Ugyanis - felmérések szerint - Magyarországon eggyel kevesebb gyerek születik családonként, mint amennyit korábban terveztek a szülők. És az indok legtöbbször az anyagi- vagy létbizonytalanság.
Afterpost: angolóra a demográfiai fordulatról
Afterpost 2: Pénzt csinálj, ne gyereket!
Afterpost 3: húsz év alatt +1.000.000 gyerek - reális-e?
Afterporst 4: az ENSZ becslése a világ népességének alakulására
Afterpost 5: Csökkennek a nyugdíjak 20%-kal?
Afterpost 6: A KDNP iskolában oktatná, milyen a felelős párkapcsolat
Kovalik Balázs, a Magyar Állami Operaház művészeti vezetője Süddeutsche Zeitung-nak adott interjút, annak apropóján, hogy szerződését nem hosszabbították meg. Szakmai munkájának megítéléséhez nem venném a bátorságot, számomra a megsértett ember magyarországi helyzetértékelése az érdekes.
A Fidesz egy ellenségképre építette politikáját. Ezek voltak a szocialisták. Immár kétharmados többségük van, a baloldal legyőzve, ideje új ellenséget keresni. Most a nyugati vállalatok, az amerikai befolyás és a zsidó pénz ellen harcolnak… (…) Természetesen a nyugati gazdaság képviselőivel pillanatnyilag nem mernek szembeszállni, hiszen akkor Magyarország rögtön összeomlana.
Nagyon kevés magyar ismeri a világot. A politikailag legaktívabb réteg esetleg elutazik egy horvátországi nyaralásra vagy a müncheni Oktoberfestre, de a világot nem ismeri. Bezárkóznak előle, és félnek a változásoktól. Magyarország évszázadok óta egy megoldatlan problémával viaskodik: nem tudjuk, hogy lenyeljük vagy kiköpjük-e a nyugati kultúrát.
De ha nem lesz többé lehetőségem ott (Magyarországon) dolgozni, el kell hagynom az országot.
Most nagyon eretnek leszek. Véleményem szerint a „nyugati kultúra” az elmúlt évszázadok alatt igen nagy bajba sodorta a világot, mely - nem kultúrális szempontból - sosem látott katasztrófákkal fenyegeti önmagán kívül a többi égtájat is. Az önpusztító világgazdasági rendszerrel egy kis országnak szembeszállni nagy merészség, de elkerülhetetlen, még az összeomlás kockázatát vállalva is. Aki pedig el kívánja hagyni ezt az országot, annak sajnálattal csak sok szerencsét kívánhatok.
Tegnap este hivatalos voltam a sanghaji magyarok farsangi jelmezbáljára, itt. Megismerkedtem a konzulátus dolgozóival és családtagjaival, néhány üzletemberrel, tanácsadóval, magyar és kínai diákokkal. Ez utóbbit egy-két esetben nehéz volt eldönteni, hogy éppen inkább magyarnak vagy kínaiank számít-e az illető, bőrszíntől függetlenül. Akinek kínai családja van, és ott is akar élni, az a fehér bőre ellenére szerintem kínainak számít. Aki pedig nem akar visszaköltözni Kínába Magyarországról, az inkább magyar, még ha mindkét szülője kínai is.
A fiatalok diákként azért tanulnak kínaiul, mert látják a világgazdasági trendeket, és azt mondják, ma ázsiában történnek a nagy dolgok. És igen, itt évek óta kétszámjegyű növekedés van, az építőipar pedig 20% felett nő. Mondjuk van is jópár építkezés, és nem csak a világkiállításra gondolok. Bár az sem semmi önmagában. Sorban épülnek a toronyházak, ami otthoni szemmel igencsak szokatlan.
Érdekes látni, hogy családok életvitelszerűen berendezkednek arra, hogy nem tudják, pár év múlva melyik országbn fognak élni. Ez nem csak más kultúrák megismerését jelenti, hanem egy más életmódot is, a végleges letelepedés nélkülit. Azt mondják, a külszlgálatnak négy fázisa van: az elsőben minden tetszik, a másodikban jönnek a problémák, a harmadikban szinte elviselhetetlen az egész, és a negyedikben jön a beletörődés és az elfogadás.
Tegnap Lévai Tamásnál, a shanghai magyar pavilon tervezőjénél jártam, aki a kiutazásom előtt röviden bemutatta nekem az épületet. A pavilon mondanivalója a kiállítás fő szlogenje, a „Jobb város, jobb élet” és a magyar találmány, a Gömböc között van. Az első benyomás egy mesebeli fordított erdő, amiben nem a formáknak és az egyes elemeknek, hanem jelenségnek, a dinamikának és a sűrűségnek van jelentősége. Az egyes elemek hangokat és fényt is adnak, miközben mozognak is. Ebben a térben lesz központi elem a hatalmas Gömböc fényes, rozsdamentes acélból. A külső homlokzaton vékony csövekben buborékos víz folyik majd lefelé. Bővebben és szakszerűbben olvashattok ezekről itt és itt.
Kiváncsi vagyok, hogyan fog megjelenni ez a többi ország épületei között, és milyen lesz benne létezni. Íme a gömböcről egy videó. Gondoltad volna, hogy ez a Magyarországot mint a harmónia, az egynsúly megtestesítőjét jelképezi, olyan entitás, mely mindig talpra áll?
Január elején megpályáztam, és ma aláírtam a szerződést a 2010-es shanghai világkiállítás magyar pavilonjának építése felelős műszaki vezetői feladataira vonatkozóan. Hétfőn repülök, és várhatóan két hónapig maradok ott. Nagyon különleges tapasztalatokra számítok az úton. Az élményimet itt a blogon, a Facebookon és a Twitteren fogom megosztani, kövessétek ezeket, ha van kedvetek hozzá!
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali