Archive for the 'személyes' Category

Remény a leépülésben (3)

Published
by
zolesz
on 2013. január 19., Szombat
in Biblia, gondolkodom and személyes
. 0 Comments

Az előző bejegyzésben láttuk a fejlődés-elmélet ellen szóló érveket. (Ha nem olvastad az előző két részt, akkor kattints ide az előzményekért!) Még mindig csak feltételes üzemmódban vagyunk, amikor azt látjuk, hogy a világ és benne az ember nem egy fejlődési, hanem egy leépülési folyamatban vesznek részt. Megígérem, a vége jó lesz, de szükség van a mentális kitartásra!

Vegyük számba először is az általános leépülés következményeit: 1, az élővilág pusztulása már egy általánosan felismert folyamat 2, a tudománynak nincsenek megoldásai a kor legégetőbb problémáira 3, a társadalmak vagy a diktatúra, vagy az anarchia felé tartanak 4, az embert pedig az átlagosan 70-80, nagyon maximum 120 évnyi élete végén a biztos halál várja. Van-e még valami rossz hír? Mert ha igen, akkor most essünk túl rajta!

Nem, ennyi szerintem elég lesz ahhoz, hogy nyitottá váljunk egy olyan üzenet befogadására, amelyet az előzmények átgondolása nélkül csak elengednénk a fülünk mellett.

A folyamatosan leépülő világunknak kell legyen egy oka, amely - mint ok - egy értelemben túl kell mutasson rajta. Kell legyen egy felelőse ennek a szomorúnak látszó valóságnak, a leépülés és az elmúlás szigorú természeti törvényének való alávetettségünknek. És ha van felelős, akkor az talán meg is oldhatná a fent említett, a rendszeren saját szintjén negoldhatatlan problémákat is!

Van egy folytatásos történetként megírt üzenet, amelyet a történelem folyamán, sok évszázadon keresztül írtak. Az üzenetbe, a leírtak tartalmának igazolására sok előrejelzést is belefoglaltak. Ezek közül egyesek hamar, mások az írók halálát követően hamarosan, megint mások évszázadokkal vagy évezredekkel később váltak valóra. Persze olyanok is vannak, amelyek még nem váltak valóra, de tévedést a mai napig nem tudtak rájuk bizonyítani.

Ebben a különleges üzenetben az van leírva, hogy a tökéletlen világunknak valóban van egy felelőse, akin számon lehet kérni az egészet. Ha a történelmi bizonyítékok miatt, egy megelőlegezett bizalommal elkezdjük tanulmányozni, akkor azt is láthatjuk, hogy az üzenetben további állítások is vannak, és ezek egy része nagyon pozitív ígéreteket tartalmaz. Egyrészt az üzenetet küldő személy, a felelős vállalja a teljes felelősséget, másrészt van egy terve a dolgok megjavítására. A jó hír pedig az, hogy ha már a bajokért övé a teljes felelősség, a dolgok rendbetételének feladatát is teljes mértékben magára vállalja.

Még jobb hír, hogy a dolgok teljes helyreállításának teendőit a felelős már el is végezte. És ezt egy talán váratlan módon tette meg: nem a leépülő valóságot „szerelte meg” mondjuk stagnálóvá vagy fejlődővé, hanem egy kimenekítési programot hirdetett belőle. Ebbe a programba bárki jelentkezhet, és szerencsére nincsen előzetes kvalifikációhoz kötve, azaz semmilyen feltételt nem kell teljesíteniük a csatlakozóknak. Bocsánat, egy feltételt igen, de ez a helyzet ismeretében nem tűnik túl soknak: fel kell ismerni és el kell fogadni a segítő kezet.

A menekítés a szigorúan monoton leépülő világ ismert keretein, annak természeti törvényein túlmutat. Ezen a ponton emlékeztetnem kell a kedves olvasót arra, hogy a réges régen megírt teljes üzenetnek részei voltak olyan előrejelzések, amelyek évszázadokkal későbbi megvalósulásának esélyei külön-külön is végtelenül csekélyek voltak. Ezekből pedig többezernek a megvalósulása, önmagában ezeknek a tényeknek a sorozata a teljes üzenet tekintélyét minden más fellelhető információ fölé emeli. Okot ad arra, hogy az előzetesen és feltételesen megelőlegezett bizalmat még egy kicsit fenntartsuk.

Ugyanis a problémákért felelős személyt Istennek, az ő teljes üzenetet Bibliának hívják. Ha másért nem, legalább azért érdemes foglalkozni velük, mert nem a fejlődéselmélet nap mint nap tapasztalható tévedésén, hanem a világ számunkra megváltoztathatatlan, leépülő valóságán alapul, és egy azon kívüli megoldást ajánl fel. Aki megpróbálta „rendbetenni” akárcsak a saját életét, de már letett erről a lehetetlen küldetésről, annak érdekes lehet!

Ajánlott irodalom: A legújabb kutatások szerint…

Fejlődés vagy leépülés? (1)

Published
by
zolesz
on 2013. január 13., Vasárnap
in gondolkodom and személyes
. 0 Comments

A fejlődés egy alacsonyabb rendezettségi fokról való felemelkedést jelent, a leépülés pedig egy magasabb szintről való ereszkedést. Milyen jó, hogy a világon minden fejlődésben van. Fejlődik az élővilág, a társadalom. Fejlődik az ember is az élete folyamán, és ezt még a halála sem cáfolja, hiszen az utódaiban tovább élhet és tovább fejlődhet minden. Ez így szép, de igaz-e?

„Maguktól, spontán módon csak azok a folyamatok zajlanak le, amelyek entrópianövekedéssel járnak.” - ez a termodinamika 2. főtételének általános megfogalmazása. Ez egyszerűbben azt jelenti, hogy spontán módon minden a rendezettől a rendezetlenség felé halad. A fizika tudománya tehát azt mondja, hogy a világban zajló folyamatok mind a leépülés felé tartanak. Mi következik ebből?

Az, hogy az atomok spontán módon nem rendeződnek össze egyre bonyolultabb molekulákká. Ellenkezőleg, a bonyolultabb molekulák idővel szétesnek, leépülnek. A szerves anyagok hő leadása mellett bomlásnak indulnak. Tudjuk, hogy ezt a jelenséget mutatja nagyban a világegyetem is: tágul, azaz az alacsonyabb energiaszintre törekedve a rendezetlenség felé halad.

De akkor hogyan jöhetett létre a szervetlen anyagból szerves anyag? Hogyan jöhetett létre az élettelen világban élő szervezet? Az élő szervezetek hogyan léphettek egyre magasabb fejlettségi szintre? Hogy jött létre a fehérje, hogyan lett a papucsállatka, hogyan alakultak ki az egyszerűbb majd bonyolultabb növények, az egyszerűbb majd bonyolultabb állatok? És hogyan fejlődhetett ki a fizika törvényeire fittyet hányva a legbonyolultabb, már személyességgel is bíró „állat”, az ember?

Az élő szervezet a spontán mutációk során nem válik magasabb rendezettségűvé, hanem csak információt veszíthet! A szülőktől származó DNS spirálokban az összetartozó szakaszok egymás hibáit kijavíthatják, de összességében - elvileg és a legjobb esetben is - csak megtarthatnák a már korábban elért színvonalat. A génállományunk minősége valójában egyre csak romlik: a Science magazin szerint, generációnként átlagosan 120 új hiba jelentkezik rajta.

Gondoljuk csak meg, generációról generációra az ember egészsége javuló, vagy romló tendenciát mutat? A tudomány minden erőfeszítése ellenére a fejlett világ népessége csökken. Egyes betegségeket sikerült visszaszorítani, de korábban nem ismert, más népbetegségek jelentkeztek, amelyeket nem tud gyógyítani az orvostudomány. Nem akarok senkit sem megbántani, de amikor a párok egyre növekvő hányada már nem tud természetes úton gyereket nemzeni, akkor hihetjük-e, hogy az emberi faj a megmaradás, sőt a fejlődés, útját járja?

Ha az ember leépül, akkor az ő kultúrája mit csinál? Az emberek által felhalmozott sok tudásnak mi az értelme? A történelem során a társadalmak valóban egy fejlődési pályát jártak be, és járnak be még ma is?

Mi lenne a jól felépített világunkkal, ha tényleg megdőlne a fejlődésbe vetett hitünk? Elfogadható lenne-e számunkra egy olyan világ, amelyik minden tekintetben leépülőben van?  És pláne elfogadhatóak lennénk-e mi, emberek a saját magunk számára, ha be kellene ismernünk, hogy mi magunk is, az életünk első napjától az utolsóig, generációról generációra csak folyamatosan „visszafejlődünk”? Mert a logika szabálya szerint a temodinamika 2. főtétele és a fejlődés vagy evolúció, mint egymást kizáró elméletek közül az egyiknek buknia kell! És a kettő közül az elsőt már minden kétséget kizáróan bizonyították, mig a második viszont nem tudott túllépni a feltételezés szintjén…

Azt hiszem, a leépülés törvényét csak abban az esetben fogadhatjuk el, ha magyarázatot találunk arra, hogy honnan lett a leépülni képes „kezdeti” összetettség. És arra, hogy a fizika és a természet törvényeire fittyet hányva hogyan alakult ki a fehérje, a papucsállatka, a növények, az állatok és a mindezeknél magasabb fejlettségű, személyességgel is rendelkező ember! És csak akkor, ha a fejlődés, mint az élet értelme helyett egy másik célt találunk magunknak, értelmes embereknek!

Tovább a második részre!

Visszatekintés a 2012-es évre

Published
by
zolesz
on 2012. december 31., Hétfő
in blog and személyes
. 1 Comment

Ötödik éve változatlan a blogom sikere: idén hat bejegyzéshez érkezett komment… Átlapozgatva a 12 hónapot, írásaim többsége a gazdaság/politika/jövő, illetve a vallás/hit/pszichológia témakörökbe sorolhatók. Hihetnénk, hogy ezek egymástól teljesen elkülönülő területei az életnek, sőt, egyik-másik figyelmen kívül is hagyható. Mégis, számomra az utóbbi idők leginspirálóbb felfedezése az volt, hogy ezek - meglepő módon (?) - szorosan összefüggnek egymással! Ez az év remekül eltelt ennek a boncolgatásával, és könnyen lehet, hogy a következőben is hasonlóképpen lesz. Úgyhogy fel vagyok készülve továbbra is csekélyszámú érdeklődőre és kommentre, de ez nem probléma!

Visszanézve a tavalyi év-összefoglalómat, megállapíthatom, hogy 2012 sokkal jobban alakult, mint azt vártam! Még az a tervünk is sikerült decemberre, hogy a gyerekek külön szobákba költözhettek a tetőtérben! Az egyetértés még várat magára, de úgy látom, másoknál is, úgyhogy nem panaszkodom! Anyagi és szellemi értelemben is gyarapodó, örömökben gazdag 2013-as évet kívánok minden kedves olvasómnak!

Első szeretet

Published
by
zolesz
on 2012. december 24., Hétfő
in Biblia and személyes
. 0 Comments

A Karácsony ünnepe, a szeretetről szól. De milyen szeretetről? Arról az érzésről, amivel a szüleink szerettek minket gyerekkorunkban? Vagy arról, amivel a szerelmünk szeretett a kapcsolatunk elején, amíg rá nem jött, milyenek is vagyunk igazából? Vagy arról, amivel a gyerekeink szerettek - amikor éppen teljesítettük a kívánságaikat? Vagy arról, amivel én szerettem őket, amíg ez nem lett fárasztó és túl nehéz? Ami talán ma van és holnap nincs?

Szerencsére nem csak erről szól a Krácsony, hanem arról, hogy Valaki már akkor szeretett, amikor mi még nem. Valaki mindannyiunkat megelőzőtt ebben, és nem is hagyja abba sohasem, bármilyen nyomós okot adunk, adtunk is neki erre az életünk során. Karácsonykor ezt az első szeretetet ünnepeljük:

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülőtt Fiát adta oda, hogy senki el ne vesszen, aki őbenne hisz, hanem örök élete legyen.” (Ján 3,16)

A homeopátiáról

Published
by
zolesz
on 2012. december 09., Vasárnap
in New Age, egészségügy, gratula and személyes
. 0 Comments

„A csattanó maszlag (Stramonium) növénynek például száraz termése van, amikor megérik, hangos csattanással pattan ki, és messzire repíti magából magvait. Azolyan ember, akin ez a növány fog segíteni - persze homeopátiás gyógyszerként, potenciált formában, hiszen anyagi mivoltában rendkívül mérgező -, az magába zárkózó ember, a világ felé szúrós pillantásokat vet, ellenségnek véli a környezetét, de feszülten vár, félrevonul, aztán hitrelen, váratlan dühkitörésekkel reagál.”

„Az árnika (Arnica montana) szép sárga virágú növény, menekül az ember elől, magas hegyek lejtőin nő, de ha az ember ebbe a magasságba merészkedik, és a növény egyre több embert észlel maga körül, akkor feljebb húzódik a hegytető felé. Az az ember, akit valamilyen trauma ért, sebesülés, baleset vagy lelki megrázkódtatás, és azt kívánja, hogy békén hagyják, hozzá sem lehet nyúlni, meg sem lehet érinteni - annak az embernek nagy bajában a homeopátiás árnika fog segíteni. Vagyis az árnika „tud” valamit, valamilyen őrá jellemző tudása van, amit meg lehet tőle szerezni, és közvetítő anyagba rejtve tárolni lehet, hogy mint tanítást, információt átadhassa annak, akinek épp erre a tudásra van szüksége.” idézet dr. Horváth Katalin és Bóna László Homeopátiás gyógyművészség c. könyvéből

A homeopátia (régiesen: hasonszenvi gyógymód) egy több, mint 200 éve németországban kitalált „orvoslási mód”. A klasszikus homeopata a páciense lelki, testi aklaktának megfelelő, egyedi készítményt ad, attól függően, hogy egy ásványban, növényben vagy bármi másban (és itt elengedhetjük a fantáziánkat) véli megtalálni annak alkatát. Egyik alapelve, hogy ami nagy adagban egy tünetet kivált, az kis adagban ezt a tűnetet megszűnteti (immunizál a tünet ellen). Másik alapelve, hogy minél jobban felhigítunk valamit, annál hatásosabb , és ha addig higítottuk, hogy már egy eredeti hatóanyag-molekula sincs a gyógyszerben, az a leghatásosabb. Ja, és majdnem elfelejtettem: itt egy szelíd gyógymódról van szó, aminek nincs mellékhatása (sem)! Egy vicces kifejezés jut eszembe erről: ez olyan rossz, hogy már jó…

A homeopátia módszerének kifejlesztője - Samuel Hahnemann (1755-1843) Krisztus-tagadó, az okkult tanokban elmélyedt szabadkőműves és antropozófus volt. Az antropozófus filozófia szerint minden betegség szellemi eredetű, oka az életerő vagy kozmikus energia harmóniájának a megbomlása. A harmónia helyreállítása pedig a dinamizált, potenciált készítményekkel lehetséges, melynek során - szigorú protokoll szerint - szellemi energiát közölnek az anyaggal. A „varázslat” a végletekig higított szer bőrkötéses Bibliához való, meghatározott számú ütögetésével lesz teljes…

Kérdés, hogy a fentiek ismerete mellett is megbíznál-e ebben a kétes értékű gyógymódban, és hajlandó lennél-e érte (nem kevés) pénzt fizetni… Pláne ha tényleg beteg vagy!

Ajánlott „irodalom”: Szkeptikus Klub 2011.01.22.

Ajánlott irodalom: Átverés-e a homeopátia?

Makovecz sátánista (volt)?

Published
by
zolesz
on 2012. november 13., Kedd
in New Age, blog, egyház, kultúra, magyar, személyes, vallás, építészet and érdekes ember
. 0 Comments

„A magyar szerves építészet feladata, hogy szolgálja az Európai Közép ezoterikus létét.”

„Kezdettől azt az egy épületet szerettem volna megépíteni, amely az emberiség kezdete előtt már állt.”

„Számomra a sötétség, amivel kommunikálni kell tudni, LEGALÁBB olyan fontos volt mindig, mint a fény.”

„A sötétségnek ebben a korszakában vajon nem kell-e a kereszténységnek befogadnia a Gonoszt - ahogy ő mondja - hogy a megváltás beteljesedjék?„

idézetek Makovecz Imrétől

Egy blogger miatt alaposan kiborult a Magyar Nemzet. Az újságíró szerint még holtában sem tisztelik Makovecz Imrét azok, akik művészetében a szabadkőművesség és a sátánizmus jegyeit vélik felfedezni. Kérdés, igazak-e a szemtelen vádak? Vagy csak egy összeesküvés-elméletekre fogékony és műveletlen blogger „intuitív benyomásairól, rágalmairól” van szó?

Aki a Leleplezem Makovecz Imrét, a sátánista álépítészt című blogot elolvassa, az látni fogja, hogy az építésznek nem csak a művei, de a verbális megnyilatkozásai is igazolják a blogger állításait. Makovecz valóban egy olyan ál-kereszténységet hirdetett, amellyel legalábbis igen jól megfértek a sátánista szimbólumok és nézetek. Olyannyira, hogy ezt - számtalan makovecz-templom után - még a Katolikus Egyház is soknak találta, és szemtelenül „indexre” tette a Mestert…

Érdekes: a makovecz-féle irányvonal erősödik a kormány kultúrpolitikájában…

Ajánlott irodalom: Makovecz Imre előadása vetítéssel a Mindentudás Egyetemén • Elfelejtett ének - Makovecz-monológ • Az M-betűsök klubjában: Madonna fenti show-jának értékelése

Új életet kezdeni?

Published
by
zolesz
on 2012. november 03., Szombat
in magyar and személyes
. 0 Comments

Ezért kellett eljönnünk Magyarországról - egy érdekes cikk azokról az okokról, amelyek miatt valaki határozatlan időre elhagyta a szülőföldjét. Nem visszafordíthatatlan, mégis igen komoly döntés a kivándorlás. Szerintem hasonlít a váláshoz, amikor az ember máshol, mással „kezd új életet”. De lehet-e új életet kezdeni?

Biztos vagyok abban, hogy lehet! Azt azonban nem hiszem, hogy a körülmények megváltoztatásához különösebb reményeket fűzhetnénk. Az értékek sorrendjében nem a legelső, a maga helyén mégis fontos a nemzethez fűződő kapcsolat megtartása. Megszakítása - hosszú távon - a cserbenhagyónak fog többet ártani.

Az önbecsülésről

Published
by
zolesz
on 2012. október 28., Vasárnap
in személyes
. 0 Comments

Ki ne szeretné magas önbecsüléssel élni az életét? Aki sokra tartja magát, az egyrészt (talán) magában sem szorong a kisebbrendűség érzésétől, másrészt társaságban is (valószínűleg) felszabadultabban viselkedik, népszerűbb, sikeresebb. A divatos személyiségfejlesztő könyvek, tanácsadók is a magas önértékelés kialakítására bíztatják a klienseiket.

De mi lenne, ha kiderülne egy napon, hogy nincsen igazam? Hogyan őrizzem meg ekkor az önértékelésem? A vágyott állapot „megmenthet” attól, hogy az új megközelítéseket és a korábbiaktól eltérő válaszokat megfontoljam, még akkor is, ha azok helyesek lennének. Inkább elutasítom még a megfontolásukat is, nemhogy a kijavítást.

Szerintem a válságban, a bajban éppehogy nem a legmagasabb önértékelésű emberektől (saját magunktól?) érdemes várni a válaszokat. Mert az ilyen lehet, hogy már régóta nem engedi magát és nézeteit megzavarni a valóság által, esetleg teljesen el is szakadt attól. Az életrevalóság - számomra úgy tűnik - valójában fordított arányban áll az önbecsüléssel…

Komplex építésmenedzsment 2013-tól az építőiparban?

Published
by
zolesz
on 2012. október 16., Kedd
in EU, munka, személyes, építészet and építőipar
. 0 Comments

Tanfolyamon voltam ma: a Magyar Mérnöki Kamara jogosultságokhoz szükséges kötelező továbbképzésén. A legérdekesebb az a hír volt, hogy jövő nyártól jogszabályi változások lépnek hatályba az EU-ban. Aminek a formálódó magyarországi adaptálása is nyilván újabb jelentős változásokat jelent majd a jelenleg hatályos 3/2003-as BM-GKM-KvVM rendelethez képest.

Amit a pár szavas előzetes ismertetőből megértettem, az az volt, hogy a tervezőkre fokozottabb feladatok és felelősség fog hárulni, mint eddig, mert konkrétabban meg kell majd határozzák a minőségi paramétereket a tervezett épületszerkezetek és berendezések tekintetében. És ez jó hír.

Ezzel talán Magyarország is lépéseket fog tenni a komplex mérnöki szolgáltatások gyakorlata felé, amikor a tervezőiroda nem csak műszaki terveket, de a kivitelezésre is kiterjedő építésmenedzsmentet fog nyújtani az ügyfelek felé. Persze ehhez az építőipar 2006 óta tartó brutális lejtmenetének is meg kellene fordulnia végre valamikor…

Az imádatról

Published
by
zolesz
on 2012. szeptember 02., Vasárnap
in ember and személyes
. 0 Comments

Imádom a feleségemet, imádom a gyerekeimet, imádom a munkámat, imádom a szórakozást, imádom a pihenést, imádom az életet, imádom magam… De mit is jelent az imádat fogalma? Nem bonyolult, nincs benne semmi misztika: az azzal való foglalkozást, amit a nagyra értékelek. Ami a fontos az életemben, azt minél jobban meg akarom ismerni, rendszeresen időt, energiát, pénzt stb. áldozok a vele való törődésre, tisztelettel veszem körül, sőt ragaszkodom hozzá, senki el nem veheti tőlem a vele való közösséget!

Érdekes megvizsgálni, ki vagy mi az, ami a fenti kategóriámat kimeríti! Mi az, amire egyfelől a legtöbbet vagyok hajlandó áldozni az erőforrásaimból, másfelől a legnehezebb (lehetetlen) lenne elválasztani tőle? És ez a két különböző irányból való megközelítés ugyanarra a dologra mutat? Felteszem, hogy ha nem ugyanarra, akkor még nem találtam meg a számomra leglényegesebb dolgot, és őszintén tovább kellene keresni ezt a valamit.

Ha pedig megtaláltam, esetleg sorrendbe állítottam a fontos dolgaimat a fentiek alapján, na akkor jöhet a legérdekesebb vizsgálat: összehasonlítani ezt a sorrendet azzal, amit képviselek a környezetem (család, munkahely, barátok) vagy éppen önmagam felé! Jó szórakozást!