Zolesz blogja

Gábor György vallásfilozófus pár éve egyik célpontja volt az Orbán-kormány hecckampányának, amelyet a liberális gondolkodók ellen folytattak. A 168 Órának a migránsválság, az Európát sújtó terrortámadások kapcsán most arról is beszél: a liberalizmus értékei elvitathatatlanok, ám hívei olykor a túlzásba vitt politikai korrektség okán néha nem látják a fától az erdőt. Az MTA Filozófiai Intézetének főmunkatársa azt is mondja: Ferenc pápa vallástörténeti szempontból is téved, amikor azt állítja, a vallások alapvetően a békét akarják.

– Ferenc pápa a minapi krakkói Ifjúsági Világtalálkozón mondta: a világ háborúban áll, de az nem vallások között folyik. Hanem pénzért, forrásokért, a természetért, uralomért. Azt is hangsúlyozta: minden vallás békét akar. Igaza van?

– Nincs. Ferenc pápa persze joggal vált ki szimpátiát hívek és nem hívek körében a kiszolgáltatott és nehéz szociális helyzetű csoportok, rétegek iránti érzékenységével. Jó szándékát jelzi az is, amit a vallások kapcsán mond. Csak ebben téved. Vallástörténetileg is tény: időnként konfliktusok, háborúk folynak a vallások között, hiszen azok isteni kinyilatkozásokat tartalmazó szent könyveit – például a Bibliát, a Koránt – emberek értelmezik. Ezek az értelmezések pedig olykor egymásnak is ellentmondanak, és magukban rejtik a fundamentalizmus lehetőségét. A probléma ott kezdődik, amikor az adott vallás bizonyos hívői saját értelmezésük alapján odáig jutnak: aki másban hisz, veszélyezteti az ő hitüket. Történelmi helyzet függvénye, mikor mit tesznek a más úton járókkal: inkvizíciós eljárás alá küldik, kényszerkeresztelik őket, pogromot szerveznek ellenük vagy kezdik őket tömegesen kiirtani.

– A pápa az iszlám kapcsán kiemelte: a vallások szerinte alapvetően békés jellegűek.

– Gazemberség lenne azt állítani, hogy az iszlám a pápai állásponttal szemben maga a terror. Az iszlámon belül is számtalan értelmezés, irányzat, hagyomány létezik. Ugyanakkor a jelenben az iszlám legszélsőségesebb irányzatai lettek rendkívül markánssá, amelyek a dzsihádot, a nem igazhitűekkel való leszámolást privilegizálják.

– Muszlim vezetők állítják rendre: a terroristáknak nincs közük az iszlám eszmeiségéhez.

– A reformáció-ellenreformáció idején a pápisták máglyára küldték a protestánsokat. Ugyanakkor a muszlimoknál a hagyomány része a világ kettős felosztása is: az iszlám világa (Dar al-Islam) mellett a háború világa (Dar el-Harb). Az iszlám hagyományában már az egészen korai időktől jelen voltak a gyilkos terroristák, például az asszaszinok. Egyszerűen hazug értelmezésnek tartom, amikor bárki megpróbálja a terroristákat „kivonni” a hívők közül. Nincs vagy-vagy. Azok bizony muszlim terroristák, akik önmagukat is hívőként identifikálják. Vallásuk középkor óta létező szélsőségesebb hagyományaihoz kötődve mészárolnak le szerkesztőségeket, hajtanak kamionnal a tömegbe. Szent küldetésről beszélve.

– Tevékenységük nem sokkal az arab tavasz, a muszlim országokon végigsöprő forradalmakat követően erősödött meg. Az arab tavasz kirobbanásában nem a demokrácia hiánya volt a gyúanyag?

– A helyzet a városokban kezdett eszkalálódni, ahol többségben voltak a sokszor nyugati egyetemeken szocializálódott fiatalok. De a városi életforma eleve szemben állt a vidéki tradicionalizmussal. Az is tény: a gazdaságilag, katonailag meggyengült Oroszországnak nem érdeke egy erős Európai Unió. Egyetlen, máig világelsők közé számító „fegyvernemével”, a titkosszolgálatával bizonyára mindent megtesz azért, hogy – nagyon finoman szólva – borsot törjön az EU orra alá.

– Elég jól sikerül. Az EU vezetése, intézményrendszerének működése intellektuális szempontból hová kalibrálható?

– Az arab tavasz kirobbanását követő történéseknek, így a szíriai polgárháborúnak is egyik nagy tanulsága: a keresztény-zsidó gyökerű nyugati világ – beleértve természetesen az Amerikai Egyesült Államokat – fejlődéselmélete globális szinten téves. A nyugati világban a felvilágosodás óta abban hisznek: a mi nagy szellemi-társadalmi vívmányainkat exportálni lehet. A demokráciát a választásokkal, parlamentarizmussal, szólás- és vallásszabadsággal. Ebben látják az iszlám világ problémáinak megoldását is. Pedig mindezt csak szeparációval, vagyis az állam és az egyházak szétválasztásával lehet elérni. Olyan struktúrában, ahol az állam törvényes keretek között biztosítja polgárai szabad vallási és lelkiismereti gyakorlatát. Az iszlámon belül azonban ez történelmi okokból sem megy. A kereszténység vagy a zsidóság a Római Birodalmon belül már egy létező, működő politikai felépítményben jött létre, Mohamed azonban az általa alapított vallás logikája mentén hozott létre vallásra épülő állami, politika struktúrát.

– Az rendíthetetlen?

– Még Szaddám Huszein vagy Moammer el-Kadhafi diktatúráiban is komoly mozgásteret biztosítottak az ország meghatározó vallási vezetőinek. Az iszlámon belüli vallási, jogi, politikai gondolkodás vagy akár a művészetről való gondolkodás, katonai stratégia máig szerves egységet képez. Ezt a muszlimok tömegei olyan természetességgel élik meg, mint mi a magunk szekularizált világának viszonyait. A muszlimok számára a legfőbb törvényhozó az isten, akinek szavait lehet ugyan különbözőképpen értelmezni, de azt egy világi jogalkotó semmiképpen sem írhatja felül. Egyesek számára ezért adott esetben az állami törvények semmit nem jelentenek. Még akkor sem, ha hosszú ideje egy nem muszlim országban élik az életüket. Ami borzasztó következményekhez vezethet, és vezet is napjainkban.

– Valóban sajátos, hogy a nyugati világot érő terrortámadásokat sok esetben bevándorlók másod-harmadgenerációs leszármazottjai követik el. Nem pedig újonnan érkezettek.

– Aki a háború vagy a szegénység elől menekülve megérkezik álmai Berlinjébe, Párizsába, Londonjába, általában boldog. Kezdheti mosogatóként új életét, de aztán lehet egy taxija, kis étterme, bármije. Fontos, hogy mindenképpen közvetlen tapasztalata van arról a szörnyűségről, ami elől elmenekült. A Nyugaton született másod-, harmadnemzedék másként éli meg a helyzetet. Elsősorban azért, mert Európa a nemzetállamok Európája. Azok sosem integrálnak, hanem asszimilálnak. Mindegyik országában azt fogadják el maguk közül valónak, aki hasonul hozzájuk, feladva, elhagyva korábbi identitását. Ellentétben például az integratív Amerikai Egyesült Államokkal, ahol már a spanyolul beszélő mexikói bevándorló is büszke amerikainak mondhatja magát – el is fogadják annak –, amint megkapta a zöldkártyát. Európában a globalizáció is – az ellenhatás törvényszerűsége okán – felerősíti az államok nemzettudatát. Ilyen helyzetben a másod-harmad generációs muszlimok mindig idegennek fogják érezni magukat, sokan közülük egyenesen gettólétben maradnak. Hiába születtek angol, francia állampolgárnak – frusztrálódnak. Keresni kezdik saját gyökereiket, amelyeket legnyilvánvalóbban az ősi tényezőben találnak meg. Vagyis: a vallásban, amely minden civilizáció gyökere. Amire rátalálnak, az persze ott a legélőbb, ahonnan már elszakadtak. De megtalált hitüket erősíthetik, formálhatják a helyben is működő hitszónokok. És adott esetben eljutnak a „felismerésig”: ellenséges világban élnek, ahol sokan kigúnyolják a hitüket, és a hitetlenek minden módon megszegik Isten törvényeit. Az ilyen világon pedig bosszút kell állni, le kell vele számolni.

– A leszámolás gyakori eszköze az öngyilkos merénylet. Az iszlám egyértelműen bűnnek tartja az öngyilkosságot. Sokak szerint a terroristákat ezért sem lehet muszlimnak nevezni.

– A Korán szerint az öngyilkosság elkövetője arra kárhoztatik, hogy az idők végtelenjében újra és újra megtapasztalja halálának szörnyű pillanatát. A terroristák azonban az igaz hit mártírjainak nevezik magukat. Azok pedig minden kerülő és tortúra nélkül egyenesen berobbannak a Paradicsomba. A borpatakok és telt keblű hurik közé.

– Mi visz a megoldás felé?

– Az orbáni gyűlöletpolitika biztosan nem. Aki más kultúrából, de jó szándékkal érkezik hozzánk, ám már határainknál a gyűlölet falába ütközik, könnyen válik olyanná, amilyennek látni akarjuk. Én abban hiszek: miután tisztázzuk, hogy a demokrácia nem exportálható, az érintett helyeken kell olyan politikai, gazdasági katonai helyzetet teremteni, amelyben kialakítható az adott térség kulturális, szociológiai hagyományainak megfelelő struktúra. Az emberek többsége saját környezetében érzi otthon magát, ott kell normális körülményeket teremteni. Ahonnan nincs értelme elvándorolni, ahová érdemes visszamenni. Ehhez szükség van a nyugati világ tőkéjére, a nyereségének nagyjából egy százalékára. Befektetésként – egyfajta Marshall-terv részeként – a muszlim országok mezőgazdaságába, iparába, oktatásába, egészségügyébe.

– Ha jól értem: olyan rendszerekbe, amelyek távol állnak a mi demokráciafelfogásunktól.

– Nem lehetünk finnyásak. Az iszlám más struktúra, de megfelelő gazdasági feltételekkel békét és boldogulást biztosíthat a benne élő embereknek. Persze tapasztalom, a mai nyugati világ baloldali és liberális köreiben nem lehet nyíltan beszélni a migrációs kérdés részleteiről, a szekuláris világgal szemben egyre erősödő vallási, szakrális elemek problematikájáról. Ha azt mondod, a vallási különbségek háborúhoz vezethetnek, azt felelik: politikailag nem vagy korrekt. A liberalizmusnak, számtalan csodálatos vívmánya mellett, nagy veszélye, hogy nincs ellenségképe. Nem orbáni, kreált ellenségekre gondolok. Hanem arra a képességre, amely felismeri a valós veszélyt. Pedig a bajokra csak úgy lehet humánus és racionális megoldást találni, ha megértjük, mi is a baj.

Forrás: 168 Óra online