Tag Archive for 'tanulás'

Taní-tani

Szülőként a gyerekeinken érzékeljük a pedagógusok munkájának hatásait, jót és rosszat egyaránt. A mieink az egyéniségüket vállaló és a véleményüknek hangot adó fajtából valók, fejlett igazságérzettel, ami megnehezíti a beilleszkedésüket a szigorú rendszerbe.

Nem a diákokban rejlő tehetség felismerésének vagy kibontakoztatásának a hiányosságára gondolok, még csak nem is a túlterhelt tanárok türelmetlenségére, túlzott fegyelmezésére, esetleges szerencsételen példamutatására. Hanem arra, hogy az osztályközösség és a diákok érzelmi manipulálására.

Mindez adott esetben egy vallásos küldetéstudattal is pórosulhat, az adott felekezet által összeállított szabályrendszer szigorú betartatásával. Ilyenkor már a szabad akarat korlátozásának tudatos szándéka is megjelenik. Időnként, a „szent célok” érdekében határok átlépése is megengedett lehet…

Kezdek arra az álláspontra jutni, hogy a felekezetinél a liberális iskolarend célszerűbb, a hosszú távra tervező nevelés esetén. A félreértések elkerülése végett nem az értéksemlegességre, pláne nem az értéknélküliségre gondolok. Hanem a diákok szabad véleményformálásának megkérdőjelezhetetlen jogára.

Kapcsolódó irodalom (nem értek egyet vele mindenben): A legtöbb iskolát úgy működtetik, mint egy üvegházat

Fiatalkorom gitáros élményei

Általános iskolás koromban kezdtem gitározni, először csak akkordos ének-kíséretet, majd hatodiktól klasszikus gitárt a III. ker. Mókus utcai Általános (Zene)Iskolában, Papp József gitártanártól. A kötelező koncertek megismertették velem a színpadi drukkot, a sikert, és bizony a csúfos leégés élményét is.

Engem azonban a könnyűzene érdekelt, így továbbálltam, és elkezdődött a gitártanárok keresésének és váltogatásának korszaka. Míg a gimnázium alatt valamikor eljutottam Bussy Gáborhoz, akiben megtaláltam életem legnagyobb tudású zenetanárát - aki szimpatikus volt, és akivel végre szót is értettem! Először Újpestre, majd Békásmegyerre jártam hozzá órákra. Mondhatom, nagy élmény volt a vele töltött idő, és az általa szervezett zeneiskolai koncertek is. Tanultam tőle rockot, bluest, bossa-novát és végül egy kis jazzt is, amikor - a munkába állással - abbahagytam a gitározást.

Ami miatt most ezek eszembe jutottak, az az, hogy nemrég rátaláltam Gábor weblapjára, amit hihetetlen szakmai gondossággal készített el. Öröm belenézni és nosztalgiázni egy kicsit a leckékbe illesztett videók hallgatása közben. Ha akkor, 25 éve ezek elérhetőek lettek volna, mennyivel könnyebb lett volna a gyakorlás!

Zenei „karrierem” csúcsa a Ferences gimnáziumi ballagási koncertünk volt, az UMF (titokban: Uck Muck Fuck) zenekarral, amikor a gitárosi fő-funkcióm mellet néhány számot még el is mertem énekelni! Ezek közül a legfontosabb Eric Clapton akkori kedvenc zenészemtől a Wonderful tonight volt, persze angolul, saját gitárkiséret mellett… Minden korabeli hang- és videofelvételünk megsemmisült azóta, úgyhogy most elégedjetek meg a szám eredeti előadójával - majdnem így szólt az enyém is, csak szemüveg nélkül…

(A fenti videó ne tévesszen meg senkit, nem nyúltam mellé, Gábor már annak idején is - a gitár mellett, szórakozásból - időnként megtanult egy-egy új hangszeren profin játszani. Gitáros videót nem találtam róla az interneten.)

Oktatni a párkapcsolatot? Ki hallott már ilyet?

Hahó! Van itthon valaki? Régen elmúlt már a sötét középkor, amikor a szülők döntöttek a gyerekek házasságáról! Tizenegy éve a XXI. században élünk, és mindenki tudja, hogy akkor jár a legjobban, ha ebben a kérdésben (is) a szívére hallgat, mert ami a szívben van, az a jó és az a lényeg! És akkor itt egy ódivatú pártocska, amelyik az oktatási rendszer keretében taníttatni akarja a „felelős párkapcsolatot”!

De térjünk vissza a lényegre, hogy mi is van a szívünkben? Milyen minták alapján formálódtak az elképzeléseink, pláne a vágyaink - akár a párkapcsolat tekintetében? A felmenőink, rokonaink, az iskola, a barátok, a munkahelyi élmények és tapasztalatok alakították ki a tudatos és nem tudatos meggyőződéseinket és hiedelmeinket. Biztosak vagyunk-e abban, hogy ezek hosszú távon támogatóak és eredményesek-e, vagy sem?

A válaszért nézzünk körül egy kicsit! Mondjuk a saját szüleink párkapcsolatát lemásolnánk-e? Vagy a barátunkét? Esetleg valamelyik kollégánkét? Egyik oktatónkét, vagy egy művészét, esetleg - na jó, ez kicsit vicces lesz - valamely médiaszereplőét? Egyszerűsítsük a kérdést! Láttunk-e egyáltalán egész életünkben olyan párkapcsolatot, amit abszolut mintaként állíthatnánk saját magunk elé? Ha igen, elkértük-e ennek a titkát, receptjét?

Tegye fel a kezét az (na jó, elég egy alig észrevehető fejrázás is), akinek a személyes válasza a fentiekre a NEM szócska lett! Nekik ajánlom figyelmükbe Schlingloff Sándor tanfolyamát (katt ide!), ami egy hónapja már folyik péntek reggelente 8 órától. A lemaradás könnyen pótolható, a részvétel díjtalan!

Milyen a jó szülő?

Kínában többeket kérdeztem a keleti-nyugati vegyesházasságok tapasztalatairól. Biztos van másmilyen is, de nekem csak kudarcos történeteket meséltek, amit nagyon is hihető a kultúrális különbségek miatt. Íme egy nagyszerű példa, az USA-ban vegyesházasságban élő élő kínai anya memoárja lányai kínai elvek szerinti nevelésének sikereiről és kudarcáról.

Annyit tennék hozzá, hogy Kínában a kínaiak a fehérekkel való összehasonlításban általában nagyon alulértékelik magukat. Amit nem tartok indokoltnak. Kicsit hosszú a fent belinkelt írás, de minden szülőnek javaslom elolvasni! (A kommentek is nagyon jók!)

Milyen jó lenne, ha utána le is írnák ide a véleményüket!

Afterpost: Nyugati szülők, nyugati nyerek - mi lehet fontosabbn mint jól tudni zongorázni?

Írás-olvasás

Ez a két téma foglalkoztat hónapok óta. Hogy írjak, és hogy olvassak hatékonyan. Elmentem két hétvégi tanfolyamra, hogy megtanuljam. Tök jók voltak, inspirálók és távlatokat nyitók. Most viszont jön a minennapok munkája, amikor a mennyiségből kell a minőségnek kinőnie. Mindenkinek ilyen nehéz?

- Hogyan kell berakni egy elefántot a hűtőszekrénybe? Nem tudod?

- Kinyitom az ajtót, berakom az elefántot majd becsukom az ajtót.

- Jó, de hogy kell betenni egy zsiráfot?

- Kinyitom az ajtót, berakom a zsiráfot és becsukom az ajtót?

- Nem. Kinyitom az ajtót, kiveszem az elefántot, berakom a zsiráfot és becsukom az ajtót.

Hallottam nemrég a „mind reboot” nevű módszerről. Valami olyat jelent, hogy az agyunkból az oda zsúfolt régi infókat, pláne aggodalmakat és stresszt időnként le, vagy inkább ki kell rakni, hogy így helyet csináljunk az új gondolatoknak, kreativitásnak. Azt hiszem, kellene nekem egy ilyen mind reboot-ot csinálni végre!

Szoftvert írsz, vagy szoftver vagy

Vagy megtanulsz programozni, vagy téged fognak programozni! Ez Douglas Rushkoff amerikai médiaguru a digitális médiához írt tízparancsolatából az utolsó.

És ez így van, nem csak a (digitális) média esetében! A nap 24 órájában programoznak mindenkit, akinek agya van: az okosakat és butákat, de még az állatokat is. Mindenki és minden, akivel és amivel kapcsolatba kerülünk, pláne, ha rendszeresen. Úgyhogy én is megírtam a magam vonatkozó „tízparancsolatát”, ami első draft verzióban a következő:

1, Válogasd meg, hogy mit nézel, hallgatsz, olvasol! 2, Válogasd meg, hogy kiktől és mit tanulsz! 3, Válogasd meg, hogy kikkel találkozol! 4, Válogasd meg a barátaidat! 5, Válogasd meg, hogy kikkel élsz együtt! 6, Kutasd, hogy milyen programok futnak rajtad (víruskeresés…)! 7, Cseréld le a káros programjaidat támogató programokra! 8, Írd meg saját programjaidat! 9, Programozd a környezetedet is! 10, Kezdd előről az első ponttól!

Henrik Lell

Pár kedves ismerősömtől jókat hallottam Henrik Lell kineziológiai módszeréről, hát elmentem erre a tanfolyamra. Nem semmi, hogy mennyire abszurd tudatalatti hiedelmekkel éljük az életünket, és ezek milyen komolyan befolyásolnak minket. A legtöbben semmit sem tudunk róluk. Ja, és gondolnád, hogy ezek megváltoztathatók?

Profilkép

Könnyen érthető, mégis tartalmas cikket olvastam az indexen a társkereső oldalakra kitett fényképekről. Egyszerűnek tűnik a példa, de szerintem igényes a vizsgálat. A meglepő tapasztalatok az általános tanítást erősítik, hogy ab start nem ért(het)ünk mindenhez, és a legegyszerűbb dolgokat is néha tanulni érdemes.