Archive for the 'blog' Category

Tibor Bá’ a weben

Első látásra: ilyen jó blogot talán még nem olvastam, mint a 78 éves Antalffy Tiborét! Olvassátok Ti is!

Afterpost: és a Nyakunkon az Olajcsúcs - Vissza a Jövőbe blog is nagyon jó! Meg a Kitalált Újkor - Hamis történelem, hamis hősök is!

Hoppá!

Lehetnek blogok, amiket regisztrálni kell?

Az új médiatörvény június 30-ig ad haladékot a nyomtatott sajtó és az internetes tartalmak szabályozási kérdéseinek eldöntésére, mondta Koltay András a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) médiatanácsának tagja egy csütörtöki háttérbeszélgetésen.

Afterpost: Vastagbőr

Afterpost 2: netcenzúra a világon

Világ bloggerjei…

A 150.000.000-ból a tipikus blogger férfi, 35-44 éves, az USA-ban él, és hetente egyszer-tízszer frissít.

On the Spot - interjú

Elszántak, kíváncsiak és adrenalinfüggők. Két magyar egyetemista a világ válságövezeteit járja, és két kiskamerával rögzítik, amit látnak. Cseke Eszter és S. Takács András.

Nagyon tetszik nekem ez a hozzáállás! Olvasgassátok és kövessétek őket!

Afterpost: és egy HV interjú, továbbra is példaképek

On the Spot

Egy blog távoli országokról és belőle egy érdekes dokumentum-filmecske Dél-Afrikáról, „ahová nem látni el a stadionokból”. Merre megy a világ?

A világ legolvasottabb bloggere

A  világ legolvasottabb bloggere egy 28 éves sikeres könyvszerző és autóversenyző. A neve Han Han, és kínai. Népszerűségének oka lehet, hogy szókimondó, emellett okos, ezenkívül sokakat érdeklő problémákról ír. Erőteljesen támadja a kormányt és a tisztviselőket, látszólag kertelés nélkül. A vele kapcsolatban nyilatkozók azonban úgy látják, hogy azért teheti meg mindezt úgy, hogy csak néhány posztját “harmonizálják”, azaz cenzúrázzák, mert egyrészt a celebstátusza megvédi, másrészt pedig a legfontosabb politikai témákat kerüli. Nem nevez néven senkit, és nem megy el a problémák gyökeréig, azaz az egypárti diktatúra témájáig.

A google a „han han blog” szavakra való keresésemre ezt az oldalt adta ki elsőnek. Hogy ez-e Han Han híres blogja, azt bevallom, nem tudom megállapítani. Mindenesetre némi lágy kínai popzenét is hallgathattok a mu.sina.cn bannerével, olvasgatás közben :-)

Afterpost: a kínai korlátozott internetezésről is

A tanulásról másképpen

Kezdem egyre jobban élvezni azt a közös gondolkodást, amibe egy-másféléve bekapcsolódtam, eleinte nem igazán tudatosan. Most olvastam a Felhő című írást a crescendo-n. A felhő a világhálóval összekötött digitális eszközök összessége. A felhő összetettsége mára elérte az emberi agy bonyolultsági szintjét, és állítólag 15 éven belül eléri az emberiség összesített agyi kapacitását. Huh. És most jön a számomra legérdekesebb:

Abban a világban, ahol a Felhő a számítógép, a web az operációs rendszer, a tanulás pedig az emberek és Felhő kapcsolata. Felhővel kapcsolatban lenni egyenértékű azzal, hogy hogy részesei vagyunk egy olyan rendszernek, mely a világgal kapcsolatos adatok roppant széles spektrumát szállítja egy átláthatatlanul gazdag hálózat segítségével. Tudás alapú társadalomban létezni és érvényesülni annyit tesz, mint megtalálni az adott pillanatban szükséges információt, és érvényesíteni azt. Ehhez Felhő ma már pótolhatatlan platformot biztosít. A tanulásról ma már tudjuk, hogy nem egy passzív, befogadó folyamat, hanem sokkal inkább egy konstruktív, alkotó tevékenység. A passzív információkeresős stratégia csak minimálisan él az aktív tanulási stratégiákkal, így az egyéni tudásépítésben játszott szerepe is egy nagyságrenddel alulmúlja az aktív hozzáállásét. Minél aktívabban veszünk részt az információk létrejöttében, annál mélyebb struktúrákban építjük fel a tudáshálónkat, és annál nagyobb nyomot hagyunk a Felhőben. Ez lényegében annyit jelent, hogy a keresős-olvasós stratégiánál megvalósítható egy magasabb hatásfokú tanulási módszer: az egyéni nézőpont közösségi megosztása.

Pont ezt érzem én is, hogy pl. ezzel a bloggal, és a más, nem internet-közösségi aktivitásommal egészen más szintre emelkedik az a tanulási/fejlődési folyamat, ami az „élek” élményét adja számomra. Úgy, ahogyan korábban soha!

Jól kéne lakni

A fenti címmel írt bejegyzést Zoli a blogába, amit promótált az index. Hát igen, sokan vagyunk, akik a saját kárunkon tanuljuk meg, hogy nem a nyerő képletet alkalmazzuk például a pénzügyeinkben. De sosem késő a változást elkezdeni! Ehhez ajánlom a legjobb szívvel mindenkinek Robert Kiyosaki könyvét, a Gazdag papa, szegény papát.

Annak idején, mint mindenki más, az én szüleim is megvették az önkormányzattól a lakásukat, amit azelőtt béreltek. És jó vétel volt, tényleg kár lett volna kihagyni. Csakhogy a lakás lett a család legnagyobb (egyetlen) „befektetése”. Illetve csak azt hittük, hogy befektetés, de hogyan lehet annak tekinteni valamit, ami pénzt nem hoz, csak visz? Ilyen befektetési „portfólióval” csak a kudarc várható - előbb vagy utóbb. És hányan fogják ezt elszenvedni a nem túl távoli jövőben? Akik elolvassák a fent ajánlott könyvet, talán megértik, és elkerülhetik ezt a hibát.

Afterpost: kb. két éve kerülgetett egy brokernetes fiú azzal, hogy fektessek be nála. Már majdnem meggyőzött az ázsiai alapok hosszú távú előnyeiről, de végül azzal utasítottam vissza, hogy saját lakóingatlanba befektetni mennyivel célszerűbb. Ugyanis az nem csak egyre értékesebb lesz, de még lakunk is benne, tehát dupla haszon. Ha a fiú olvasta volna Kiyosaki könyvét, és pláne ha akkor kölcsönadja nekem, elfogadtam volna az ajánlatát. Persze a mi lett volna, ha? egy nehezen megválaszolható kérdés…

Blogvilág

Valahogy így látom én is a blogolás lényegét, és egyébként is tetszik ez a Blogvilág blog.

Blog-statisztika

Megnéztem a blog-statisztikámat* a 2009-es év első félévére vonatkozóan (sajnos a 2008-as adatok elvesztek a szerver-váltás során). Néhány trend, amik látszanak: az egyedi látogatóim havonta 100-150, naponta 20-40 fő között mozognak, inkább hét közben, mint hét végén olvasnak, a többség elsősorban munkaidőben, néhányan az esti órákban. Ezeknek a jellemzőknek az ingadozásai nem mutattak egy határozott irányba változást, vagy legalábbis én nem vettem észre ilyesmit.

Az egyes látogatások átlagos időtartama az év eleje óta folyamatosan növekszik, ami talán azt jelenti, hogy egyre érdeklődőbbek és hosszasabban olvasgatnak a látogatóim. Az esetek több, mint 90 százalékban könyvjelzőről kattintanak a blogomra, bő 5 százalékban a google keresőből, ismerős oldalról pedig legtöbbször Panyi Zsuzsi blogjáról (külön köszönet Neki a promótálásért). Továbbá, ha kommentelek más blogokba, akkor onnan is van kattintás, az összes pár százalékában.

Amennyire meg tudom állapítani, érdeklődés inkább a személyes természetű és a családi témájú bejegyzéseim iránt mutatkozik. Ennek örülök, viszont úgy tűnik, hogy az elemzéseimet a világ dolgairól (gazdaság, társadalom, politika stb.) inkább csak magamnak írom…

Sebaj. Ez a blog leginkább magamnak is szól, összeszedem benne a számomra fotosabb történéseket, élményeket és gondolatokat. Visszanézve a bejegyzéseket úgy látom, hogy az életem eseményei valóban egy iránnyal rendelkező folyamatba állnak össze, és nem csak találomra egymásra dobált, különálló történetek. Sosem írtam korábban naplót, és új élmény ez nekem, hogy ilyen módon tekinthetem át ezt az időszakot. Ez fontosabb nekem, mintha a látogatottság vagy a kommentek száma emelkedne - akár exponenciálisan.

* Google Reader nélkül