Tag Archive for 'nyugdíj'

Derült égből villámcsapás

I. Az atv cikke szerint Angelo Sodano bíboros, a bíborosi kollégium vezetője a címben leírt szavakat mondta XVI. Benedek pápa lemondásával kapcsolatban. Bizonyos kérdéseket felvet a pápai döntés:

Hogyan válhat alkalmatlanná egy olyan egyházfő, akit a bíborosi testület hivatalosan a Szent Lélek sugalmazása alapján választott meg? Tévedett a konklávé, félreértette volna Isten akaratát? Vagy megváltoztatta Isten az ő akaratát, de ezt csak a pápával közölte, és nem az őt korábban hivatalosan megválasztó testülettel? Mi a garancia a következő pápaválasztás hitelességére? XVI. Benedek pápaként tett ex-chatedra, vagyis tévedhetetlen kijelenései valóban azok voltak-e, vagy esetleg menet közben ez megváltozott volna?

„Olyan ez, mintha a saját halálát jelentette volna be előre. Minden úgy fog történni, mintha a pápa 2013. február 28-án „meghalna”, és ezzel indul be hivatalosan az új pápát megválasztó gépezet. XVI. Benedek eltűnik - bizonyos értelemben Jozeph Ratzingernek is láthatatlanná kell válnia - hogy legyen hely az utódja számára.” (Reuters)

Február 28-án összetörik XVI. Benedek pápai aranygyűrűjét, mint mindig, amikor egy katolikus egyházfő meghal. Be kell-e vezetni a „nyugalmazott pápa” titulusát? Esetleg „tiszteletbeli római püspök” lesz belőle? Az „egyszer pápa mindig pápa” elv szerint lesznek-e olyan katolikusok, akiknek a régi pápa mellett az új nem lesz úgymond hiteles? Ha az új pápát is az egyházi törvény szerinti eljárással választják meg, akkor két élő pápa, Krisztusnak immár két földi helytartója lesz egyszerre?

II. A nyugati jóléti gazdaságok csak a XX. század második felében vezetették be az öregségi nyugdíj intézményét, azelőtt ilyen évezredeken keresztül nem létezett. Korábban a generációk egymással közösségben éltek, mindenki vállalta a maga mindenkori szerepét a nagycsaládban. A mai modern ember azonban folyamatos pénzügyi befektetéssel (nyugdíjjárulék fizetése) felkészül életének arra a végső időszakára, amikor már csökkenni kezd a teljesítőképessége. A mindennapi betevőjéért öregségében már nem kell dolgoznia, mégsem szorul a családja, környezete gondoskodására. Ugyanakkor a nyugdíj lehetővé teszi, hogy a felnőtté vált gyerekeknek se kelljen felelősséget vállalniuk a szüleik szükségleteiért. Kölcsönösen függetlenné válnak egymástól.

Mindenki élheti a maga szabad életét. Meglazul a család közössége: a nagyszülők ritkán találkoznak a fiatalokkal, maximum vendégségbe mennek egymáshoz. Az öregség és annak sajátosságai távolivá válnak, szinte nem is léteznek. A rászorultság, a betegség és a halál rejtve maradnak. Csak a kellemesebbik oldalát nézzük az életnek, az árnyoldalakat elrejtjük. Szinte láthatatlanná tehetjük őket. Isten veled, Joseph Ratzinger.

„Drága Testvéreim!

Nem csak a három szentté avatási eljárás miatt hívtam össze a bíborosi tanácsot, hanem hogy közöljek egy, az egyház életében nagy fontossággal bíró döntést is. Miután Isten színe előtt többször is önvizsgálatot tartottam, bizonyosságra jutottam, hogy előrehaladott korom miatt az erőim már nem elegendők ahhoz, hogy Szent Péter egyházát vezessem. Jól tudom, hogy lényegi lelki természete miatt a pápai hivatáshoz nemcsak szavak és tettek, hanem legalább ennyire ima és szenvedés szükséges.  Azonban a mai világban, mely oly gyorsan változik és melyben a hitélet annyi nagy megrázkódtatást szenved, Szent Péter bárkájának kormányzásához és az evangélium hirdetéséhez erős test és elme szükséges. Ez az erő az elmúlt hónapokban annyira megfogyatkozott bennem, hogy be kell lássam, alkalmatlanná váltam arra, hogy az Egyházat megfelelően vezessem. Ezért, lépésem súlyosságának tudatában, szabad döntést hozva bejelentem, hogy lemondok Róma püspöki székéről és Szent Péter utódlásáról, amivel a bíborosok 2005. április 19-én megbíztak. 2013. február 28-án, este 8 órakor Róma és Szent Péter püspöki széke megürül, és az arra jogosultaknak új főpapválasztó konklávét kell összehívniuk.

Drága Testvéreim!

Köszönöm a szeretetet és a munkát, amivel pápaságomat segítettétek, és kérem, bocsássatok meg hiányosságaimért. Most pedig bízzuk az Anyaszentegyházat legfőbb pásztorunkra, urunkra, Jézus Krisztusra, és könyörögjünk az ő szent anyjához, Máriához, hogy féltő szeretetével ő is segítse a bíboros atyákat az új egyházfő megválasztásában. Magam a jövőben életemet az imának szentelve kívánom odaadóan segíteni Isten szent egyházát

Vatikán, 2013. február 10.

XVI. Benedek pápa”

Afterpost: Két pápa találkozója

Kis színes - casting a Vatikánban: 12 szexi pap, „akikért érdemes meghalni”

A rezsicsökkentésről

Érdekes helyzet állt elő 2013. január 1-vel, ugyanis Magyarországon 10%-kal csökkent az energia fogyasztói ára a gáz, a villany és a távfűtés esetében. Sőt, a kormány terve az, hogy az árcsökkentés 2014 nyaráig érje el a 30%-ot! Akkor most mi a helyzet? Megfordult volna az az évtizedek óta tartó trend, hogy az energiaárak növekednek?

Egyfelől mint minden másnak, így az energiának az ára is fel-le mozog a pillanatnyi piaci körülményektől függően. Mégis, bizonyos trendek évtizedek, vagy talán évszázadok óta megfigyelhetőek, ha az olaj és a gáz mellett a szén bányászására is gondolunk. Ezeket érdemes számba venni, amikor az energia jövőbeni árát próbáljuk meg „előrejelezni”.

Az első szempont az, hogy a kitermelés feltételei idővel változnak. Amíg a kezdetekkor a kereslethez képest óriási, könnyen bányászható mennyiség állt rendelkezésre, ma már ezt nem mondhatjuk el. A kereslet folyamatosan nő, a felfedezett mezők viszont már szinte mind túljutottak azon a fázisukon, hogy csak lefúrunk vagy leásunk egy kicsit és feltör az olaj, a gáz, felbukkan a jó minőségű szén. Új mezőket kellene keresni, de ez is igen költséges dolog. Egyre nagyobb befektetésekkel lehet az elvárt mennyiségekhez hozzájutni, ami jelentősen növeli az energia-termelés költségeit.

A második szempont a kereslet tartós növekedése, olyan irányokból is, amelyeből eddig nem kellett rá számítani. A fejlődő országok, ezek között is elsősorban Kína olyan új kereslettel lép fel, ami szintén jelentős árfelhajtó hatást eredményez. Az áru, jelen esetben az energiahordozó pedig oda megy, ahol többet fizetnek érte. Aki meg nem tud érte eleget fizetni, az úgy jár, mint a közelmúltban néhány ország, mindjárt szó lesz róla.

Harmadik szempont a lelőhelyek körüli katonai feszültségek mindenkori szintje. Az energiaárak az olaj világpiaci árával mozognak együtt, különböző mértékben és késleltetéssel követve azt. Az európai piacokra kerülő olaj jelentős részét Észak-Afrikában, illetve a Közel-Keleten bányásszák. Ha egy fontos tengeri szállítási útvonalat, mint például a Hormuz-szorost lezárják, akkor az Arab félszigetről az olajszállító tankereknek meg kell kerülniük egész Afrikát, hogy Európába juttassák szállítmányaikat. Ez sokkal több tankhajót és sokkal hosszabb, de még veszélyesebb útvonalat is jelent.

És van egy negyedik szempont is, ami talán még nem került be a köztudatba: a politikai nyomásgyakorlás árakat befolyásoló hatása. De ha úgy hívom, hogy embargó, akkor már biztosan ismerősebben cseng a fogalom. Eddig tudtommal két országnak kellett hirtelen drámai energiahiányt elszenvednie: a kommunista Kubának, ahol ehhez fogcsikorgatva idomultak, és a szintén kommunista Észak-Koreának, ahol viszont többmillió ember éhhalálához vezetett az, hogy a Szovjetúnió a szétesése után nem jutottak olcsó olajhoz. Mindkét említett országban helyén maradt a hatalom, ez azonban demokratikus országokban teljességgel lehetetlen lett volna. És ha ez így van, akkor a kormányok az energiaellátással nagyon is zsarolhatóak, pláne egyoldalú függőség esetén. Oroszország pedig egyértelműen a zsarolás eszközét és lehetőségét látja a gázszállításaiban, amivel egyelőre még csak szolídan(?) él.

Mindezek után hogyan értékeljük a Magyar Kormány rezsicsökkentési törekvéseit? Rövid távon egyértelműen üdvözölhetjük, hiszen kevesebbet kell fizetniük a magyaroknak ugyanazért a szükséges jószágért. Levegőhöz juthatnak a magyar háztartások, és a náluk maradó évi 50-100.000,-Ft-ot hasznosan elkölthetik másra. Befektethetik mondjuk a tudásukba, a vállalkozásukba, ingatlanjukba, vagy amibe csak akarják. És persze fel is élhetik.

Egy dolog azonban a véleményem szerint biztos. Magyarország a XXI. században nem függetlenítheti magát a globális trendektől. Az energia-ellátás a világgazdaság jelenlegi egyik legégetőbb problémája. Magyarországnak nincsenek saját energia-lelőhelyei, gyakorlatikag 100%-ban behozatalra szorul. Ezért a fenti négy szempont befolyásolására nem képes. Hosszú távon nem fog menni, hogy minden más téren szervesen össze vagyunk nőve például Európával illetve a globalizálódó világgal, de az energiaárak terén külön utat járunk.

Tudjunk örülni a mostani mesterséges árcsökkentésnek, de hosszú távra tervezzünk konzervatívan! Csökkentsük az energia-fogyasztásunkat, mintha mi sem történt volna! Nyugodtan tekinthetjünk a saját ingatlanunk energetikai korszerűsítésére úgy, mint az elsőszámú nyugdíj-előtakarékossági lehetőségünkre. Talán közelebb is áll a szívünkhöz a rezsiköltségek kézzelfogható lefaragása, mint távoli, virtuális befektetési alapoknak adni a megtakarításainkat, és kiszámíthatatlan grafikonjaikba vetni minden reményünket…

- o -

Pénzcentrum - A Kormány tovább folytatja a rezsicsökkentést. A rövidlátó szemem nevet, mert a lakosság rezsiköltségei valóban és jelentősen csökkennek. A távolba látó szemem viszont nem nevet, mert már csak ezekre a hírekre is halasztást fognak szenvedni az energetikai korszerűsítési programok. Magyarország régióhoz képest meglévő lemaradása tovább fog nőni, például a megújuló energiák használata vagy az épületek fajlagos fűtési energiaigénye terén. A halogatás miatt később, hirtelen és nagyobb dézsából fog a nyakunkba zúdulni a probléma.

Mandiner - Rezsicsökkentés helyett energiahatékonyságota rezsicsökkentés kifejezetten hibás irány, amivel az ország külföldi energiaszállítói járnak csak igazán jól. A költségvetési források energiahatékonysági beruházásokra fordítása nem hoz ugyan instant népszerűséget, de minden szempontból előnyösebb az ország számára: csökkenti a rezsit, növeli az ellátásbiztonságot és az energiafüggetlenséget, gazdasági növekedést indukál és jelentős számú munkahelyet hoz létre. A rezsicsökkentés ezzel szemben csak folyamatos finanszírozás mellett csökkenti a rezsit, fenntartja az ország energiafüggőségét, nem ösztönzi a  gazdasági növekedést és munkahelyeket sem eredményez.

A népesedésről

Zseniális prezentáció arról, hogy meddig nő a népesség, és miért! És hogy az elöregedés probléma valós, legalábbis az emberiség életkor szerinti megoszlásának korábban megszokott arányai valóban fel fognak borulni. Ugyanannyi fiatalnak kétszer annyi idős embert kell(-ene) eltartania az évszázad végére.

Zavaró? Ha rugalmas vagy, akkor nem. Egyrészt a fiataloknak vállalniuk kell(-ene) ezt a kihívást, mésrészt azt hiszem, az idősek egy jelentős részének el kell búcsúznia a független és gondtalan nyugdíjas évek illúziójától. Szerintem ez nem baj, sőt, talán még jót is fog tenni mindenkinek…

Nyugdíj - természetesen?

A FIDESZ szerint „természetes, hogy lesz nyugdíj”! Én nem tudom, természetes-e, hogy van nyugdíj. Hogy a pár évtizede az olcsó olajjal és „száz más trükkel, amikről nektek nem kell tudnotok” felpörgetett gazdaságnak köszönhetően bevezették, az persze eddig örvendetes volt.

De évezredeken keresztül nem volt nyugdíj. A nagycsaládban elég gyerek született, és a fiatalok ellátták az öregjeiket is, akik lehetőségük mértékében persze, részt vettek a termelésben. Ma nincs nagycsalád, mindenki különköltözött a szüleitől, sőt, a nagyszülők sem akarnak a gyerekeikkel együtt élni (még ha hívják is őket, ezt látjuk). Idősödve korban mindenki nyugdíjba akar menni, hogy további a munkavégzése nélkül legyen meg az alapvető megélhetése, és ne szoruljon rá a gyerekeire.

Mi lesz, ha a FIDESZ optimista ígérete ellenére pár éven belül nem lesz nyugdíj? Tessék megkérdezni a kubaiakat vagy az argentinokat, esetleg hamarosan a görögöket, olaszokat! Tévedek?

- o -

Bogár László - Változatok összeomlásra

Hiánystatisztika EU-módra…

Tiszta röhej, beijedt az EU! A lengyeleknek, úgy látszik, megengedi a lehetetlent, csak nehogy elterjedjen a magyar tempó. Értsd: a magánnyugdíjpénztárak felszámolása. Pedig szerintem a szellem kiszabadul a palackból.

Afterpost: érdekes elemzés a lengyel kormánypárt népszerűtlenségétől vs. Fidesz

Maradok?

A magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos törvényjavaslat ügyében a kormányoldali és az ellenzéki politikusok mellett (helyett?) célszerű meghallgatni magukat a magánnyugdíjpénztárakat is. Az újságcikkeknél, politikai nyilatkozatoknál erre sokkal alkalmasabbnak tűnik például ez a blog.

Nekem egyre inkább az jön le, hogy itt hamarosan komolyan meg fog ütközni a közösségi és a magánérdek. Akarom-e, hagyom-e finanszírozni az elmúlt évtizedek fenntarthatatlan fejlődése következményeinek mai költségeit a saját megtakarításaimból (is), vagy nem?

Bár egyáltalán nem mindegy, de most lépjünk túl azon az, hogy éppen Orbán lopja-e el, vagy Gyurcsány k…rta-e el! A soktényezős globális rendszer több évtizedes (évszázados?) fenntarthatatlan fejlődése fújta óriásira ezt a „buborék-hegyet”, nyugdíjastul, mindenestül. Egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy amikor a rendszer bármelyik eleme elsőként összeomlik, az magával rántja majd a többit is. Hogy az első dominó az egészségügy, vagy az élelmezés, vagy a közlekedés, vagy éppen a nyugdíjrendszer lesz, a végeredményét tekintve másodlagos jelentőségű kérdés.

A „nagy bedőlés” milliók egyéni kis világának összeomlásán keresztül történik. Az ember pedig már csak olyan, hogy önző, menteni próbálja a menthetőnek hitt kis világát: a házát, a vagyonkáját, az életét. Ilyenkor ki áldozná fel másokért a sajátját? Pláne e z e k n e k ? A kormánynak meg, ha pénz kell, mert már megint elfogyott, legyen elég ismét az IMF hitele…

Afterpost: érvek és ellenérvek - számolni vagy inkább jövőbe látni kéne?

Afterpost 2: senki, még Angela Merkel sem akar Mikulás lenni!

Afterpost 3: Rogán vs. Véleményvezér

Afterpost 4: Kun János közgazdásznak, a Bajnai-kormány főtanácsadójának az álláspontja - AJÁNLOTT!

Afterpost 5: Csath Magdolna szerint figyelni kell a hitelminősítőkre, de nem kell túlságosan megijedni, Magyarország állja a sarat.

afterpost 6: A magánnyugdíjvagyon sorsa forog kockán - mi lesz a részvényekkel?

Afterpost 7: Selmeczi feljelenti a kasszákat?

Befektetések és magánnyugdíjpénztárak

Egy rövid szárazabb rész után jön majd az érdekes arról, hogy milyen motivációk szerint működnek a ma oly hőn szeretett biztosítók és magánnyugdíjpénztárak. A befektetési portfólióik a kezelőjük által - jogszabályok és stratégiai megfontolások alapján - kialakított, különböző típusú, kockázatú és hozamú értékpapírokból és egyéb befeltetési eszközökből állnak. A különböző portfóliók esetében a befizetéseket kölönböző kötvényekbe, részvényekbe és alapokba fektetik be. Általában három portfóliót kínálnak: egyet az időseknek, egyet a középkorúaknak és egyet a fiataloknak attól függően, hogy mennyi ideig maradnak a befizetések náluk. A lejárati idő vagy nyugdíjkorhatár előtt kivenni a pénzt innen, ugye csak veszteséggel, vagy egyáltalán nem lehet.

A tanácsadók, más néven brókerek a hajtók, ők szervezik be a tagokat a rendszerbe. Jutalékukat a befizetések után kapják, tehát rövid távú érdekük kizárólag a minél nagyobb összegű befizetés elérése. A befizetett pénzek a kezelőkhöz kerülnek, akik kiválasztják, konkrétan hova fektessenek be a kínálatból. Jutalékot a befektetéseiken elért eredmény alapján kapnak, de pontosan hogyan is? Úgy, hogy a mérce az iparági befektetések hozamának átlaga. Akkor is, amikor mínuszos, ha azt meghaladták - már jól dolgoztak.

Namost gondoljunk csak vissza, mi történt az elmúlt két évben? A befektetéseink sokat vesztettek értékükből, a hozamok átlagai soha nem látott mélységekbe zuhantak. Mondjuk az adott iparági hozamátlag esett 10%-kal, de a mi kezelőnk ennél jobban dolgozott, csak 9%-kal esett az általa választott portfólió. Tehát 1%-os eredményt ért el, még ha ez az én értelmezésem szerint relatív eredmény is. És ez alapján, az én 9%-os veszteségem mellett a kezelő jogosulttá vált a jutalékára! Klassz, nem? Na ilyen feltételek mellett adjuk át önkéntesen a megtakarított pénzünket a szakértőknek, fialtatásra!

Ráadás: 1998 januárjában a magánnyugdíj-pénztári rendszert a legtöbbünk számára kötelezően vezették be, illetve az adójogszabályok kiemelten támogatják az életbiztosítással összekapcsolt, hosszú távú megtakarításokon alapuló befektetéseket…

Afterpost: Véleményvezérnél olvasom a MNYP-ak elhagyása ellen szóló érveket. 1, a jelenlegi állami nyugdíjrendszer már középtávon is válságba fog kerülni, hosszútávon pedig fenntarthatatlan lesz. 2, hogy ki mennyi nyugdíjat kap és milyen feltételek mellett, a mindenkori hivatalban lévő kormány dönti el. Szerintem meg teljesen máshogy kell a kérdéshez hozzáálni. Valahogy így. Öregkorodban a nyugdíjadra tényleg nem számíthatsz, a gyerekeidre inkább!

Afterpost 2: Selmeczi Gabriella a MNYP-ak vagyonvesztéséről

Afterpost 3: A boldog sajtkészítők is jól beszélnek, meg FentésLent is