A bankok, kiskereskedelmi multik, távközlési és energetikai cégek megadóztatása, a magánnyugdíjpénztárak vagyonának elkobzása, - talán mondhatom így -, sosem látott mértékű tőkeinjekciót jelent az országnak. Bármilyen címszóval is költik majd el, akár nagyrészt az államadósság csökkentésére is, ennek egy egyszeri, hatalmas lökést kell adnia a következő években. A Greenpeace megvizsgálta az Új Széchenyi Terv egyes fejezeteit, és az alábbi összefoglaló kritikát fogalmazta meg róla:
„Egy ország tíz éves gazdaságpolitikai stratégiája a mulasztás súlyos vétkét követi el, ha nem segíti minden eszközzel a legjobb foglalkoztatási lehetőségeket biztosító decentralizált, megújuló energiákra építő rendszert, a minőségi élelmiszereket előállító kistermelői gazdaságokat, az energiahatékonyságot és a többi, világszerte terjedőben lévő zöld modellt. Az Új Széchenyi Terv, ha rendelkezik is ilyen irányú ígéretekkel, az ezekkel ellentétes programpontjai, például az atomenergia újraélesztése, vagy az általános prioritások és világkép ellentétes vagy teljesen bizonytalan megnyilatkozásai legalábbis kétségessé teszik a fenntarthatóság felé való valódi elmozdulást.”
Rajtuk tartom a szememet, és ha a végleges verzióval nem bizonyítják be fél-egy éven belül a fentiek ellenkezőjét, nem is tudom, akár megvonom a támogatásomat tőlük!
Afterpost: a miniszterelnök 2011-es EU-köszöntőben vázolt kiindulópontja, még nem is bontja ki az egészet, kezd visszatérni a valóság talaja felé.
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali