A Pénzügyi Szemle Online Blog megmondta, miért működik jobban az USA az eurozóna államainak közösségénél. Mert mostanra már kisebb lett a különbség közöttük. Hogy miért?
A kutatók hangsúlyozzák, hogy a sikeres monetáris uniónak négy fontos alaptételnek kell megfelelnie: integrált belső piac a termékek és szolgáltatások szabad áramlásával, hasonló reakció gazdasági sokkok esetén, munkaerő magas fokú mobilitása és végül a közös költségvetés.
1) Az integrált belső piac kitágítása kontinentális méretűre tönkreteszi a sokszínű helyi termelést, ugyanis a globális multinacionális cégek termékei az árversenyben kiszorítják a helyieket, majd monopolhelyzetbe kerülnek. 2) Globális piac nélkül a hasonló reakciókra sem lenne szükség, hiszen a gazdasági problémák is helyben maradnának, nem terjednének szét a világon. 3) A mukaerő magas fokú mobilitása egy gyökerét veszetett, multikultúrális maszává változtatja a családokat és a nemzeteket, ahol minden más érték alá van rendelve a rendszer okozta legnagyobb problémának, a finanszírzás előteremtésének. 4) A közös költségvetés a gazdasági erőközpontok számára a „legközösebb”, és a gyengébben érdekérvényesítők számára egyre kevésbé „közös”.
Nemrég ért véget a Zsidó Világkongresszus, Budapesten. A helyszín kiválasztását állítólag az indokolta, hogy Európa egyik legnagyobb zsidó közösségének helyzetét megerősítsék. Többen felháborodtak azokon a dolgokon, amelyek akár a zsidók, akár a magyarok részéről elhangzottak. Egyfelől nem tud egy goj (miniszterelnök) „elég jól” nyilatkozni ahhoz, hogy az antiszemitizmus vádja alól mentesüljön, másfelől meg honnan veszi a zsidóság, hogy utasítgassa egy nemzet kormányát erre vagy arra a cselekedetre. Szóval nincsen béke, és ezen az általánosan romló anyagi helyzet biztosan nem javít.
Tagadhatatlan, hogy egyre erősödik a zsidóság azon igénye, hogy a kormány(-ok) egyértelműbben és erőteljesebben álljanak ki az antiszemita megnyilvánulásokkal szemben. Adott esetben még a demokrácia játékszabályainak „módosítása” árán is (pl. tiltsák be Magyarországon a demokratikusan megválasztott Jobbikot). Nagyaban pedig Izrael állandó elvárása, hogy elsősorban az USA, illetve a „nyugat” adjon meg minden lehetséges támogatást Izrael állam létének fenntartásához és biztonságához, beleértve a feltétlen katonai támogatást is. És közben nem felejtkezhetünk el a nyíltan izrael-ellenes arab országokat a háttérből támogató hatalmakról, pl. Oroszországról vagy Kínáról sem.
Ki érti ezt? Ki lát tisztán az összeesküvés-elméletek és valódi összeesküvések szövevényes rendszerében? Ha dátumokat, koknrét személyneveket nem is, de a történelem irányát egy könyv leírta. És ez a könyv többezer év alatt még sosem tévedett, ellenben számtalanszor beigazolódtak a próféciái. Nézzük meg vázlatosan, mit mond a Biblia a jelenlegi nemzetközi politikai helyzetről, és mit jósol a zsidóknak, Isten kiválasztott népének az elkövetkezőkre!
A modern Izrael állama, 1948-ban nemzetközi segítséggel létrejött, részben Izrael korábbi területén, és csak részben birtokolva Jeruzsálemet (pont a történelmi részei jelenleg arab kézen vannak). Izraelnek saját országa, saját kormánya van, a lakosságát az elmúlt évtizedekben a világ minden tájáról gyűjtötték egybe. Ezek a történések megfelelnek a hitetlen zsidók i.sz. 70-ben történt szétszóratása utáni, itéletre való összegyűjtetés próféciáinak. Rövid távon sajnos szegényeknek a helyzete nem sok jóval kecsegtet. Az izraeli, és a más országokban élő zsidók körüli feszültségek tovább fognak növekedni. Ahogy az elmúlt évtizedekben voltak kisebb-nagyobb háborúk is körülöttük, úgy a folyamatos terrorfenyegetettség mellett ezek a jövőben sem fognak megszűnni.
A törekvéseik ellenére tehát a nemzetközi helyezet egyre fokozódik. Az elmúlt évek tendenciája talán arra is enged következtetni, hogy az USA felől érkező támogatás, bár továbbra is biztosított, de csökkenőben van. Izrael vezetői érzékelni fogják, hogy új és hatalmas támogatóra van szükségük, és ez az Európai Únió lesz. A zsidó állam az Únióval egy nagyszabású megállapodást fog kötni valamikor a nem túl távoli jövőben, a katonai biztonságát szavatolandó. Ez a szerződés egy grandiózus megállapodás lesz, amely messze túl fog mutatni a katonai szempontokon, és lesznek gazdasági, sőt vallási természetű következményei is. Például a zsidók újra felépítik a Jeruzsálemi Templomot, és az i.sz. 70 óta szünetelő állatáldozatok bemutatását újra gyakorolni fogják.
Ez az Izrael és az EU közötti, hétéves időtartamra kötött szerződés egy új korszak hajnalát jelenti majd. A hétéves időszak közepén az EU vezetője megszegi a megállapodást, és a zsidókra minden korábbinál nehezebb idők jönnek el, beleértve a hitleri időket is, három és fél év időtartamra. Ez alatt az idő alatt Izraelben üldöztetés és menekülés lesz a zsidók osztályrésze, és szomorú, de patakokban fog folyni a vér. Amikor fentebb azt írtam, hogy a XX. század második felétől folyamatban van a hitetlen zsidók összegyújtetése az ítéletre, akkor erre utaltam. Azonban a második 3,5 év végére, annak hatásaként a megmaradt zsidók népként is, egységesen meg fognak térni a keresztény hitre, ami persze nem a ma ismert nagy történelmi egyházakhoz, és semmiképpen sem a Római Katolikus Egyházhoz való csatlakozásukat fogja jelenteni.
Ezt követően elkezdődik az az ezer esztendő, aminek a hajnalaként értékeltem a megelőző 7 nyomorúságos esztendőt. A zsidó nép ősatyjainak tett, a Biblia ószövetségi írásaiban leírt, még be nem teljesült ígéretek ekkor fognak megvalósulni. Izrael illetve Jeruzsálem lesz a világ fővárosa, gazdasági és politikai központja, a kulcspozíciókban zsidó vezetőkkel. A politikai berendezkedés pedig nem a demokrácia lesz, hanem valami annál sokkal működőképesebb: a királyság. Az új korban a Föld egy sosemlátott fejlődésnek indul, a korábban megcsappant lakossága gyors növekedésnek indul majd, és valódi béke lesz a népek között.
Hogy kétségbeejtőnek, vagy éppen dicsőségesnek látjuk-e a kiválasztott zsidó nép számára előre lefektetett jövőt, azt talán a történet szemlélésének perspektívája, nézőpontja befolyásolja leginkább. Ha csak arra az időszakra gondolunk, amikor még „lejtmenetben” lesznek, akkor a most tapasztalható önvédelmi törekvéseik abszolut érthetőnek és jogosnak tűnnek. Ha viszont a „rövid” nyomorúság utáni hosszú világuralmi időszakukat nézzük, a tőlük elvitathatatlan bibliai ígéretek maradéktalan beteljesedését, a világ feletti uralmukat stb., akkor már nem kicsit más a „leányzó fekvése”.
Egyfelől nem csodálkozom azon, hogy sokaknak ez a forgatókönyv nem tetszik. Az embrei szabad akaratnak megvan a lehetősége, hogy saját forgatókönyvben gondolkodjon. Akár lehet írni egy másik Bibliát is, egy „jobb” megoldással, erre vannak példák. Csakhogy ehhez némi hatalomra is szüksége lenne az ambíciózus írónak, hogy a tervét világszinten és évezredeken keresztül, „gyenge ellenszélben” is meg tudja valósítani. Na jó, ez lehetetlen. Ennek ellenére a saját forgatókönyvünkhöz minden realitás nélkül továbbra is, makacsul ragaszkodhatunk.
Egy dolgot azért még megjegyeznék azok számára, akik úgy érzik, hogy „feladatuk van” az elkövetkező időszak zsidók számára történő „megnehezítésében”. Az nemzetek feletti ítélet nem csak Izraelre vár még, hanem minden más nemzetre is, és a megítélésüknek az alapja - értelemszerűen - az Izraellel szembeni, korábbi viszonyulásuk lesz. Úgyhogy ha hosszú távra tervezel, és erre minden okod megvan, akkor erősen javaslom, hogy tartózkodj az antiszemita hozzáállás és megnyilvánulások minden formájától, helyette pedig inkább tájékozódj a fentiek részleteiről, a legjobban felfogott, önös érdekedből is!
„Egy pápával indultunk, aki minden elődjénél markánsabban kiáltotta bele a világba – gondoljunk csak például 2010-es újévi üzenetére – a teremtett valóság és benne az ember tiszteletének sürgető szükségességét; és utódjának idején „érkezünk”, aki mindjárt első megszólalásaiban – és gesztusaiban – meghökkentő konkrétsággal fejezi ki elszántságát ennek az evangéliumból fakadó követelménynek a megélése iránt.” (teremtesvedelem.hu)
Azon túl, hogy egy ilyen hosszúságú és bonyolultságú mondat önmagában támadásként értelmezhető a teremtett világ és benne az ember ellen (haha), amit mond, tévedés. Persze önmagában a teremtett világ és benne az ember tiszteletével nincs semmi gond, sőt. A tévedés abban van, hogy honnan kívánja ezt levezetni.
Az evangélium ugyanis nem az ember ön-megmentéséről szól, hanem a reménytelen világban lévő reménytelen ember valaki más általi megmentéséről. És ebben a kontextusban a megmentő inkább a tiszteletreméltó, és nem a megmentett, tehát az ember. Aki ezt fordítva látja, az csak nem érti a lényeget. Persze lehet humanista megközelítésből is írni „Hit és szeretet” címmel értekezést, de az szükségszerűen egy teljesen más hitről és szeretetről fog szólni, mint amiről a Biblia ír.
A humanizmus ugyanis az embert és az ő tetteit helyezi a középpontba, ezeket tiszteli, aminek a teremtésvédelem mozgalma és eszméje teljesen megfelel. A kereszténység azonban, Jézus Krisztust, azaz Istent és az Ő „megváltását” helyezi a középpontba. A kettő lényege, ugye jól láthatóan nem ugyanaz. Úgy is mondhatnám, a teremtésvédelem (illetve a humanizmus) az egy „másik evangélium”.
Érdekes helyzet állt elő 2013. január 1-vel, ugyanis Magyarországon 10%-kal csökkent az energia fogyasztói ára a gáz, a villany és a távfűtés esetében. Sőt, a kormány terve az, hogy az árcsökkentés 2014 nyaráig érje el a 30%-ot! Akkor most mi a helyzet? Megfordult volna az az évtizedek óta tartó trend, hogy az energiaárak növekednek?
Egyfelől mint minden másnak, így az energiának az ára is fel-le mozog a pillanatnyi piaci körülményektől függően. Mégis, bizonyos trendek évtizedek, vagy talán évszázadok óta megfigyelhetőek, ha az olaj és a gáz mellett a szén bányászására is gondolunk. Ezeket érdemes számba venni, amikor az energia jövőbeni árát próbáljuk meg „előrejelezni”.
Az első szempont az, hogy a kitermelés feltételei idővel változnak. Amíg a kezdetekkor a kereslethez képest óriási, könnyen bányászható mennyiség állt rendelkezésre, ma már ezt nem mondhatjuk el. A kereslet folyamatosan nő, a felfedezett mezők viszont már szinte mind túljutottak azon a fázisukon, hogy csak lefúrunk vagy leásunk egy kicsit és feltör az olaj, a gáz, felbukkan a jó minőségű szén. Új mezőket kellene keresni, de ez is igen költséges dolog. Egyre nagyobb befektetésekkel lehet az elvárt mennyiségekhez hozzájutni, ami jelentősen növeli az energia-termelés költségeit.
A második szempont a kereslet tartós növekedése, olyan irányokból is, amelyeből eddig nem kellett rá számítani. A fejlődő országok, ezek között is elsősorban Kína olyan új kereslettel lép fel, ami szintén jelentős árfelhajtó hatást eredményez. Az áru, jelen esetben az energiahordozó pedig oda megy, ahol többet fizetnek érte. Aki meg nem tud érte eleget fizetni, az úgy jár, mint a közelmúltban néhány ország, mindjárt szó lesz róla.
Harmadik szempont a lelőhelyek körüli katonai feszültségek mindenkori szintje. Az energiaárak az olaj világpiaci árával mozognak együtt, különböző mértékben és késleltetéssel követve azt. Az európai piacokra kerülő olaj jelentős részét Észak-Afrikában, illetve a Közel-Keleten bányásszák. Ha egy fontos tengeri szállítási útvonalat, mint például a Hormuz-szorost lezárják, akkor az Arab félszigetről az olajszállító tankereknek meg kell kerülniük egész Afrikát, hogy Európába juttassák szállítmányaikat. Ez sokkal több tankhajót és sokkal hosszabb, de még veszélyesebb útvonalat is jelent.
És van egy negyedik szempont is, ami talán még nem került be a köztudatba: a politikai nyomásgyakorlás árakat befolyásoló hatása. De ha úgy hívom, hogy embargó, akkor már biztosan ismerősebben cseng a fogalom. Eddig tudtommal két országnak kellett hirtelen drámai energiahiányt elszenvednie: a kommunista Kubának, ahol ehhez fogcsikorgatva idomultak, és a szintén kommunista Észak-Koreának, ahol viszont többmillió ember éhhalálához vezetett az, hogy a Szovjetúnió a szétesése után nem jutottak olcsó olajhoz. Mindkét említett országban helyén maradt a hatalom, ez azonban demokratikus országokban teljességgel lehetetlen lett volna. És ha ez így van, akkor a kormányok az energiaellátással nagyon is zsarolhatóak, pláne egyoldalú függőség esetén. Oroszország pedig egyértelműen a zsarolás eszközét és lehetőségét látja a gázszállításaiban, amivel egyelőre még csak szolídan(?) él.
Mindezek után hogyan értékeljük a Magyar Kormány rezsicsökkentési törekvéseit? Rövid távon egyértelműen üdvözölhetjük, hiszen kevesebbet kell fizetniük a magyaroknak ugyanazért a szükséges jószágért. Levegőhöz juthatnak a magyar háztartások, és a náluk maradó évi 50-100.000,-Ft-ot hasznosan elkölthetik másra. Befektethetik mondjuk a tudásukba, a vállalkozásukba, ingatlanjukba, vagy amibe csak akarják. És persze fel is élhetik.
Egy dolog azonban a véleményem szerint biztos. Magyarország a XXI. században nem függetlenítheti magát a globális trendektől. Az energia-ellátás a világgazdaság jelenlegi egyik legégetőbb problémája. Magyarországnak nincsenek saját energia-lelőhelyei, gyakorlatikag 100%-ban behozatalra szorul. Ezért a fenti négy szempont befolyásolására nem képes. Hosszú távon nem fog menni, hogy minden más téren szervesen össze vagyunk nőve például Európával illetve a globalizálódó világgal, de az energiaárak terén külön utat járunk.
Tudjunk örülni a mostani mesterséges árcsökkentésnek, de hosszú távra tervezzünk konzervatívan! Csökkentsük az energia-fogyasztásunkat, mintha mi sem történt volna! Nyugodtan tekinthetjünk a saját ingatlanunk energetikai korszerűsítésére úgy, mint az elsőszámú nyugdíj-előtakarékossági lehetőségünkre. Talán közelebb is áll a szívünkhöz a rezsiköltségek kézzelfogható lefaragása, mint távoli, virtuális befektetési alapoknak adni a megtakarításainkat, és kiszámíthatatlan grafikonjaikba vetni minden reményünket…
- o -
Pénzcentrum - A Kormány tovább folytatja a rezsicsökkentést. A rövidlátó szemem nevet, mert a lakosság rezsiköltségei valóban és jelentősen csökkennek. A távolba látó szemem viszont nem nevet, mert már csak ezekre a hírekre is halasztást fognak szenvedni az energetikai korszerűsítési programok. Magyarország régióhoz képest meglévő lemaradása tovább fog nőni, például a megújuló energiák használata vagy az épületek fajlagos fűtési energiaigénye terén. A halogatás miatt később, hirtelen és nagyobb dézsából fog a nyakunkba zúdulni a probléma.
Mandiner - Rezsicsökkentés helyett energiahatékonyságot: a rezsicsökkentés kifejezetten hibás irány, amivel az ország külföldi energiaszállítói járnak csak igazán jól. A költségvetési források energiahatékonysági beruházásokra fordítása nem hoz ugyan instant népszerűséget, de minden szempontból előnyösebb az ország számára: csökkenti a rezsit, növeli az ellátásbiztonságot és az energiafüggetlenséget, gazdasági növekedést indukál és jelentős számú munkahelyet hoz létre. A rezsicsökkentés ezzel szemben csak folyamatos finanszírozás mellett csökkenti a rezsit, fenntartja az ország energiafüggőségét, nem ösztönzi a gazdasági növekedést és munkahelyeket sem eredményez.
Talán nem véletlen, hogy az El Nem Elkötelezettek Mozgalma (Non Aligment Movement, NAM) csúcstalálkozója idén éppen Iránban volt. A NOM a nyugati hatalmak (USA, EU) szövetségébe nem tartozó államokat jelenti. érdekes és mutatja a szerveződés nyugat részéről való „elfogadásának hiányát”, hogy az ENSZ főtitkár Izrael és az USA tiltakozása ellenére vett részt személyesen a konferencián. A szervezet elkötelezett a világgazdasági rend átalakítása mellett. A rendezvényen a világ egyetlen nagyhatalma sem vesz részt. Azt hiszem, nem téved az, aki egy új hatalmi (katonai?) blokk formálódását látja itt. Lehet, hogy újra létrejön a kétpólusú világ a hanyatló nyugat és a feléjük el nem kötelezett országok között? Sőt, ambíciója szerint akár a funkcióját szerintük be nem töltő ENSZ helyébe léphetne! (A Washington Post a találkozót az USA, az ENSZ és az ENSZ BT-vel szebeni ellenállás „fesztiváljának” nvezte.)
A konferencia érdekesebb témái a világban zajló geopolitikai átrendeződéshez köthetők: Izrael és Palesztina régi konfliktusa, az iráni atomprogram és az Irán nemzetközi elszigetelésére tett nyugati kísérlet, a Nyugat beavatkozása Szíria belpolitikájába.
Sokan végső érvként azt hozzák fel az európai folyamat legnagyobb értékeként, hogy lám, hatodik évtizede béke van (szinte) egész Európában. Azt hiszem, ebből a szempontból valóban egy kivételesen hosszú időszakot élünk, amikor a háborúkat elsősorban nem fegyverekkel vivják meg, hanem annál sokkal kifinomultabb módszerekkel: kultúrával, demokráciával, illetve legfőképpen a globalizáció pénzügyi-gazdasági eszközeivel. Az elit, az „írástudók” elzsibbasztották a gondolkodást, és elárulták a rájuk bízott népeket.
Minden jel arra mutat, hogy egy hosszú előkészítő folyamat végén, egyetlen hatalmas rohammal el akarják törölni a nemzeti szuverenitást Európában. Hiszem, hogy ennek a célnak az előkészítése volt az a sok évtizede (évszázada?) tartó folyamat, melynek végén a nemzetállamok adósságcsapdában találták magukat. Elég egy kezelhetetlennek látszó globális válság, és a választók egyként fogják követelni a szorításon azonnali enyhítést igérő megoldást, jöjjön az bárkitől és bármilyen feltételek árán is. A békéért és a kényelemért ma bármit feladnak az emberek, simán lemondanak a nemzeti, de a személyes szabadságukról is. Talán nem is tudják, mit jelent ez az elvont fogalom… És persze a problémára jönni fog a megoldás, nem kell már sokat várni rá, mifelénk úgy hívják: „még több európa”. Az eredményt talán úgy fogják hívni: Európai Egyesült Államok.
”Amivel világszerte szemben állunk, az egy monolitikus, könyörtelen összeesküvés, mely egyre növekvő befolyását elsősorban rejtett eszközökkel éri el.” - John F. Kennedy
„Az ember nehéz helyzetben van, mert oly hatalmas összeesküvéssel szembesül, ami számára már teljességgel elképzelhetetlen.” - J Edgar Hoover (az FBI volt igazhatója)
„A világot egészen más személyek kormányozzák, mint azt a beavatatlanok gondolják.” - Benjamin Disraeli
„Elmebeteg emberek irányítják világunkat elmebeteg célokkal. És az egészben az a legelmebetegebb, hogy aki erről beszél, azt azonnal elmebeteggé nyilvánítják.” - John Lennon
„A legtöbb ember időnként belebotlik az igazságba, de többségüknek sikerül összeszednie magát, és menni tovább, mintha mi sem történt volna.” - Winston Churchill
Afterpost: Paul Henri Spaak, ez Egyesült Nemzetek közgyűlésének első elnöke évekkel ezelőtt azt mondta: „Megfelelő kaliberű embert akarunk, aki engedelmességre bír minden népet, és kihúz minket abból a gazdasági fertőből, melybe egyre inkább belesüppedünk. Ilyen emberre várunk, és ha eljön – legyen akár Isten, vagy maga az ördög – tárt karokkal fogadjuk majd.”
A rendszerváltáskor, látva a KGST csődjét, „nyugat” felé fordultunk. Pénzt akartunk, és meg is kaptuk: privatizáció (=piac felvásárlás) és hitelek formájában. A feltétel az volt, hogy a diktatúrában felvett hiteleket ismerjük el, és lássuk szívesen a külföldi befektetőket. A szükséges „jogharmonizáció” után beléphettünk az Európai Únióba, ami elhozta a tőke, az áruk, a személyek és a szolgáltatások szabad áramlását. Megszűntek a vámok, és bejöttek a multinacionális áruházláncok. A fékeit vesztett nemzetközi szabadversenyben leépült az iparunk és a kiskereskedelmünk, és kiegészülve a közös agrárpolitikával megszűntették az élelmiszertermelésünk jelentős részét is. Azok a hazai vállalatok, amelyek mégis megmaradtak, beszállítóként hozzákötötték létüket a multikhoz. A konjunktúrában kiépült a gazdasági függésünk alap-infrastruktúrája.
Aztán 2008-tól szűkítették a pénzkínálatot, nem adtak új hiteleket a gazdaság megszokott működéséhez. Mind az állam, mind az önkormányzatok, mind a lakosság ekkorra eladósodott, és a hitelek megemelkedett törlesztőrészletei lelassították az egész gazdaságot. Magyarország eddig elkerülte a csődöt, de az általános leminősítés-hullám mellett nálunk is megemelkedett az államadósság kezelésének, refinanszírozásnak a költsége. Egyre fontosabbá váltak az úniós pénzek, mára már az összes beruházások 97%-a úniós támogatással valósul meg. (A beruházás szó helyett írhattam volna növekedés-ösztönzést vagy munkahelyteremtést is.)
Egyre több szó esik a hírekben arról, hogy mennyi úniós pénzt tudunk valóban felhasználni a jelenlegi hétéves költségvetési időszakban, illetve majd a következőben 2014 és 2020 között. Az illetékesek szerint a jelenlegiből több ezer milliárd felhasználatlanul maradhat, illetve a jövőben a támogatási keret is csökkenteni akarja az Európai Bizottság. Ha ez valóban így lesz, tovább fog csökkenni a nemzeti vállalatok gazdasági aktivitásának aránya. A recesszióban nen maradnak saját szabad eszközaink, amelyekhez nyúlhatnánk.
Látni kell, hogy a kívülről bejövő pénzek, jöjjenek is bárhonnan és bármilyen jogcímen (hitelként, támogatásként vagy mentőcsomagként), valójában nem adományok, hanem befektetések. Minél inkább ezekre építi Magyarország a gazdaságát és a működését, annál inkább el kell fogadnia azokat a feltételeket, amelyek bár rövid távon kedvezőnek tűnnek, de hosszú távon hátrányosak, mert a megváltozott, kedvezőtlen körülmények között is fenntartják, sőt fokozzák a fűggő helyzetünket ezektől a pénzcsapoktól. Olyan ez az úniós kohéziós támogatás-politika, mint a drogozás - könnyú rászokni az elején, de nehéz lejönni róla, és a következményei a végén romlásba döntenek.
Annál is inkább, mert a dolgok már nem sokáig fognak a megszokott kerékvágásukban menni! És ezek a folyamatok nagyban befolyásolni fogják az úniós kohéziós források, a hitelhez jutás és a törlesztés feltételeit! A „több Európa, nagyobb integráció” úniós válságkezelési stratégia a fent leírt helyzetet és folymatot hosszabb távon a még nagyobb összeomlás felé tolja, mivel éppenhogy elmélyíti a függésünket és kiszolgáltatottságunkat.
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali