Tag Archive for 'Európai Únió'

EP-határozat

393 IGEN (58%), 221 NEM (33%) és 64 TARTÓZKOÁS (9%) mellett:
Az Európai Parlament,
(…)
1. Emlékeztet, hogy a TEU 2. cikkelyében lefektetett értékeket minden uniós tagállamnak be kell tartania;
2. Sajnálatát fejezi ki, hogy a magyarországi változások komolyan erodálták a jogállamiságot, a demokrácia, és az alapvető jogok helyzetét. Ezzel együtt pedig a gondolatszabadságot, az oktatás szabadságát, a menekültek emberi jogait, a gyülekezési jogot, a civil szervezetek helyzetét, a méltányos eljáráshoz való jogot, a kisebbségek jogait, az LGBTI, a zsidó és a roma közösség jogait, a szociális jogokat, az alkotmányosságot, a bíróságok függetlenségét, mely folyamat(ok) együttesen szisztematikus veszélynek teszik ki a jogállamiságot e tagállamban. Úgy látja, hogy Magyarország egyfajta teszt az EU számára, hogy miként kell lereagálni, amikor egy tagállamban az unió értékeit veszély fenyegeti; megjegyzi, hogy némely más tagállamban a magyar folyamatokhoz hasonló helyzet van kialakulóban;
3. Felszólítja a magyar kormányt, hogy kezdjenek párbeszédet az Európai Bizottsággal minden korábban említett aggodalmat illetően, különösképp a menekültek emberi jogait, a dolgozó terhes nők jogait, az oktatási szabadságot, a romák oktatási ágazatban tapasztalt szegregációját illetően; aláhúzza, hogy mindkét fél pártatlanul, bizonyítékokra alapozva, kooperatívan álljon a párbeszédhez; felszólítja a Bizottságot, hogy folyamatosan értesítse a Parlamentet a fejleményekről;
4. Felszólítja az Európai Bizottságot, hogy szigorúan ellenőrizze az uniós források magyarországi felhasználását, különösképp a menekültek és menedékkérőkkel, a közérdekű tájékoztatással, az oktatással, a szociális inklúzióval, és a gazdasági fejlesztésekkel összefüggésben – biztosítva, hogy minden ilyen típusú forrásfelhasználás teljes mértékben összeegyeztethető legyen az uniós joggal;
5. Felszólítja a magyar kormányt, hogy változtasson a menekültügyi törvény és a felsőoktatási törvény kifogásolt részein, valamint vonja vissza a külföldről támogatott civil szervezetekről szóló törvénytervezetet;
6. Sajnálatát fejezi ki, hogy az Európai Bizottság a Parlament kezdeményezésének ellenére sem kezdeményezte a jogállamiság megerősítéséről szóló keretprogramját, amint az megjegyzésre került a 2015. december 16-i magyarországi helyzetről szóló határozataiban. Mely szerint haladéktalanul párbeszédet kellene kezdeményezni az érintett tagállammal, ahol annak a veszélye felmerül, hogy a jogállamiságot veszélyeztető tényezők tovább romlanak, vagy folyamatosan csak növekszik. Megállapítja, hogy a Bizottság által tanúsított jelenlegi magatartás csak érintőleges, technikai részletekre koncentrál a kifogásolt jogszabályokkal összefüggésben, ignorálva az alapvető jogokat és jogállamiságot érintő veszélyek rendszerszintűvé válását; megállapítja, hogy az eddig kezdeményezett kötelezettségszegési eljárások nem érték el a kívánt hatást és nem vezettek valódi változáshoz;
7. Úgy véli, hogy Magyarországon jelenleg rendszerszerű fenyegetésnek vannak kitéve a TEU (2)-ben lefektetett alapelvek, mely feljogosítja az intézményeket a hetes cikkely alkalmazására;
8. Ennek megfelelően utasítja a Parlament LIBE-bizottságát, hogy kezdeményezze a megfelelő eljárást annak érdekében, hogy a Parlament szavazhasson egy indokolt kezdeményezésről, mely felszólítja a Tanácsot hogy a hetes cikkelyben lefektetetteknek, valamint az eljárási szabályzat 83. pontjának megfelelően járjon el;
9. Nyomatékosítja, hogy szükség van egy átfogó, minden tagállamra kiterjedő párbeszéd és monitoring-folyamat kezdeményezésére, hogy a közös értékeinket (jogállamiság, alapvető emberi jogok, demokrácia) hatékonyabban tudjuk védelmezni a Bizottsággal, a Parlamenttel, és a Tanáccsal közösen, ahogy az a Parlament által 2015 október 25-én hozott határozatban is szerepel (2015/2254(INL)).
10. Utasítja elnökét, hogy jelen határozatot továbbítsa a Bizottságnak és a Tanácsnak, Magyarország államfőjének, kormányának és parlamentjének, a tagállamok kormányának és parlamentjének, valamint az Európa Tanácsnak.

Alterntív igazságok

Orbán Viktor és kormánya az elmúlt héten az Európai Parlamentben vitázott európai vezető politikusokkal az új civilellenes magyar törvények kapcsán. Gyürk András fideszes EP képviselő interjút adott a 888.hu-nak a pillanatnyi helyzetet értékeléséről. Összevetve az interjún elhangzottakat a korábban az Európai Bizottság nemzeti konzultávióval kapcsolatban kiadott írásos állásfoglalásával, megállapítható, hogy szögesen ellentétesen értékelik a helyzetet.

1) Az EU megkülönbözteti a menekültek és a nem menekültek (migránsok) két csoportját, és azt állítja, csak a háború elől menekülőket kívánja - a nemzetközi jog szabályait betartva - befogadni a területére. GYA szerint „Brüsszel” célja igazából nem ez, hanem ezzel szemben az, hogy a migránsokat, sőt az illegális migránsokat 2017 nyarától létszámkorlát nélkül be kelljen fogadnia a tagállamoknak, amit a magyarok elutasítanak.

2) Az EU szerint a civil szervezetek átlátható működésükkel sok segítséget nyújtanak a menekültkérdés operatív kezelésében, melynek során azok be szándékoznak tartjani a jogszabályokat, és nincsen bizonyíték ennek az ellenkezőjére. GYA szerint a civil szervezetek, köztük különösen a Soros György által támogatottak átláthatatlanul működnek, és okozzák, szervezik az illegális bevándorlást az EU területére.

3) Az EU az új felsőoktatási törvényt (LEX CEU) ellentétesnek tartja az európai alapértékekkel, és annak megváltoztatását kéri. GYA szerint, ezzel szemben a Bizottságnál már nem az oktatás szabadságát kérik számon, hanem a szolgáltatások szabad áramlása felől közelítenek, ami egy gazdasági jellegű kérdéskör, és amire a szokásos eljárásrend majd valamilyen megállapodásra vezet a felek között.

Ha a 888.hu-nak adott friss interjúját összevetjük az EU álláspontjának saját interpretációjával, Gyürk András állításai komoly eltéréseket mutatnak attól. Nyilván joga van mindenkinek a saját akármilyen személyes véleményéhez. Ez esetben azonban adódik a kérdés: a FIDESZ európai parlamenti képviselője a magyar közvélemény tájékoztatásakor miért változtatja meg az EU Bizottsága saját álláspontjáról írásban kiadott egyértelmű értélmezéseit ennyire egyoldalúan eltérő módon?

- o -

A Fidesz kampányfőnökével újabb hasonló téműjú interjú jelent meg 2017.05.11-én a Magyar Időkben is, ahol kérdésre ez a válasz hangzott el a nemzeti konzultáció úniós fogadtatásáról: „Az EB egyetlen ügyben sem cáfolta az állításainkat, reakciójuk inkább csak megerősítette az aggodalmainkat. Sőt a konzultációt magát, mint eszközt támadták.” Ezzel szemben a LÁSSUK A TÉNYEKET Az Európai Bizottság válasza a nemzeti konzultációra a tételes cáfolatok előtt ezzel a mondattal indít: „A konzultációban számos olyan állítás szerepel, amely nem felel meg a tényeknek, illetve rendkívül megtévesztő.”

Ha a 888.hu-nak adott interjú válaszai - erős eufémizmussal - még esetleg nevezhetőek voltak „az igazság nem teljes kibontásának”, a Magyar Időknek adott interjójából idézett mondat már egyértelműen valótlanság állítása Gyürk András Fidesz kampányfőnök részéről.

Kelet vagy nyugat?

A külügyminiszter már fél éve mondja, hogy a klasszikus diplomácia kora lejárt. Mintha a régit meghaladva, egy új fejlődési szakaszba lépnénk. Szerintem meg egy igencsak régi szellem szeretne a liberális demokrácia értékeit félretéve visszatérni. Ellenzékben 2007-2008-ban még pontosan ellentétesen gondolkodott az energiapolitika kapcsán az EU és az oroszok közötti válszatási lehetőségről Orbán Viktor, bárcsak hatalmon is ez lenne az irányvonala:

Hagyjanak fel a különutas orosz politikával, a különutas energiapolitikával és helyette dolgozzunk inkább azért, hogy Európának legyen közös külpolitikája Oroszország irányába, és az Európai Uniónak legyen az energiafüggőséget enyhítő közös energiapolitikája Oroszország és más harmadik szereplő irányába is.”

„Tehát azt kell mondanom, hogy amit ma, ha messziről nézem, a kormány törekvései kirajzolnak, az egy keleties, oroszos típusú társadalmi berendezkedés megvalósítása. Nem olyan brutálisan, mint ahogy azt megszoktuk tőlünk Keletre, hanem ennek a közép-kelet-európai, kicsit operettes-bécsies hangulatában.”

„Tehát az a valami, az a hatalmi, társadalmi, gazdasági berendezkedés, amely Oroszországban épül, egy másik rendszer, mint az, amelyet mi az Európai Unióban építünk. Hogy még biztosabb lábakon álljak, egészen biztosan más rendszer érdekében csatlakoztunk az Európai Unióhoz, mint ami most Oroszországban épül.

(…)

Az Európai Unió közös energiapolitika nélkül kiszolgáltatott és védtelen marad a XXI. század második évtizedének megkezdésekor. És nemcsak Oroszországgal szemben – a félreértések elkerülése végett –, hanem mindenkivel szemben, akire rá fog szorulni, akivel külön alkukat akarnak kötni az Európai Unió tagállamai, és akiknek felkínálja az esélyt, hogy ahelyett, hogy ezt a hatalmas piacot egy tárgyalási pozícióban egyesítenénk, megosszanak bennünket, kijátszanak egymással szemben, és az üzleti érdekektől vezettetve egy instabil biztonságpolitikai helyzetbe sodorják az egész kontinenst.”

„Mi képesek vagyunk NATO-tagok lenni, az Európai Unióhoz tartozni és egyúttal a gyakorlat mezején kifejezetten oroszbarát külpolitikát folytatni. Ami nem illegitim dolog természetesen, mert ilyen külpolitika létezhet. A kérdés inkább az, hogy hasznos-e ez, jó-e ez elsősorban nekünk magyaroknak.

(…)

A magyaroknak nemcsak kockázatot kell látnia a mostani energiahelyzetben, nemcsak a kiszolgáltatottságot Oroszország felé kell észrevenniük ebben az energiavilágban, hanem lehetőséget, fejlesztési lehetőséget, új húzó iparágak felépítésének a sanszát is kellene látnunk. Az európai uniós forrásokban sokkal bátrabban kellene az alternatív energiaforrásokra alkalmas befektetéseket előtérbe helyezni, és ehhez európai uniós támogatásokat szerezni. És végezetül el kell hárítani Magyarországon belül azokat az akadályokat, amelyek az új technológiák bevezetése előtt a hatósági eljárásokban és a rossz támogatási politikában lelhetők fel, és amelyek együttesen gátolják, hogy a meglévő szellemi energiák új, innovatív és alternatív megoldásokat hozzanak az energiaellátás területén. Magyarországnak itt óriási tartalékai vannak.”

A liberális identitás (állítólagos) válságáról

Orbán Viktornak a menekültügyben képviselt állásőpntjával gyakorlati szempontból abszolut egyetértek, eszmei szempontból pedig abszolut nem. Úgy is fogalmazhatnék, hogy én is ugyanerre a végeredményre jutok, de teljesen más indoklással. Ezt Orbán kötcsei beszéde alapján fejtem ki röviden az alábbiakban, néhány kiollózott idézet alapján.

„Az állításom az, hogy, amit most tapasztalunk, egy korszaknak, egy szellemi-ideológiai korszaknak a vége. Mellőzve minden nagyképűséget, ezt egyszerűen a liberális blabla korszakának nevezzük. Ennek a korszaknak van most vége, és ez óriási kockázatokat rejt magában, de egyben egy új esélyt is kínál arra, hogy a nemzeti-keresztény eszmerendszer, gondolkodásmód, megközelítés visszanyerje a dominanciáját immáron nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában. Ez az esély.”

Magyarország – és most nem akarok más országok helyett beszélni, de kívánom, hogy Európa többsége úgy gondolja, mint mi – etnikai és kulturális összetételét meg kell védeni. Magyarországon nem akarunk jelentős muszlim közösséggel együtt élni. De ilyet nem lehet mondani. Kérdeztem, hogy miért nem? Miért nem beszélünk erről úgy, hogy minden államnak és minden nemzetnek joga van eldönteni, hogy kikkel akar együtt élni?”

Teljesen egyetértek azzal, hogy minden államjak joga, sőt az állampolgárai felé kötelessége is megvédeni a közrendet és a közállapotokat. Mindezt a hatályos nemzeti és nemzetközi jog alapján kell tennie, ilyenek ez esetben a magyar Alaptörvény, és a törvényerejű rendeletként kihirdetett ENSZ 1951. évi egyezménye a menekültek helyzetére vonatkozóan. Azt kell mondjam, hogy amit Orbán Viktor a menekültekkel kapcsolatos bánásmód gyakorlati kérdéseiről az elmúlt hetekben mondott, azok a vonatkozó liberális jogszabályoknak megfelelnek. És itt a liberális jelzőnek hangsúlyt adnék. A liberalizmussal egyáltalán nem ellentétes a nemzeti szuverenitás, a nemzeti érdek képviselete, az országhatár védelme és az idegenektől való önvédelem. És nem mond ellent a józan ész szerinti értéksorrendnek sem: első a család, második a kisebb közösség, utána jön a nemzet, majd végül a világ folyása felett értelmezett globális felelősség is.

De a jogszabályok ennél tovább is elmennek. Az alaptörvényünk kimondja a törvény előtti egyenlőséget nemre, vallásra, etnikai hovatartozásra tekintet nélkül. Kimondja a vélemény és a véleménnyilvánítás szabadságát is. Kimondja, hogy az állam és az egyházak egymástól elkülönítetten léteznek. Ezek olyan értékek, amelyek Európára sem voltak mindig jellemzőek, ugyanis egészen a felvilágosodásig államegyházak működtek itt is, és az egyházak csak az utolsó században adták fel konkrét igényeiket a világi hatalmi és politikai szerepvállalásuk tekintetében. Az európai liberális hagyományok történelmi léptékben igen fiatalok, és ha mostanra Nyugat-Európában erősnek tűnnek is, veszélyek leselkednek rájuk.

A liberális szabadságjogok nagyobbik veszélyeztetője közép- és hosszútávon a nagyszámú, letelepedni kívánó muzulmán vallású bevándorló. Ezek az emberek ugyanis többségükben nem tudnak és nem is akarnak beilleszkedni a nyugati társadalomba. Vallásuk, az iszlám ugyanis nem csak a kulturális alkalmazkodást ellenzi, hanem a vallási életvezetési szabályok betartásáról is rendelkezik - mindenkire, a nem hívőkre is érvényesen. Ha meg akarom ragadni a probléma lényeget, akkor az iszlám célként a nyugati társadalom politikai irányításának átvételét tűzi ki célul a hívők számára, beleértve a Saria, vagyis az iszlám vallás törvényeinek a közjogba való átültetését. Ez az idegen, demokráciaellenes vallásos jogrendszer pedig szöges ellentétben áll a nyugati értékekkel, úgy értem az alkotmányos alapjogokkal is.

Ennél szerintem kisebb veszélyt jelent a szabadságra nézve a keresztény Európa újraélesztésének az eszméje, amelynek legjelentősebb politikai képviselője manapság éppen a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor. Aki sajnos azt hiszi, hogy a „liberalizmus blabla korszaka megbukott”. Aki szerint a társadalomnak több konzervativizmusra, igazából több kereszténységre van szüksége. Aki szerint az európai kulturának és a társadalmi berendezkedésének a gyökere éppen a kereszténységben található meg. Aki szerint ezt az évezredes történelmi értéket, hagyományt kell leporolni és újra előásni a rárakódott „öngyilkos liberalizmusalól, és hogy kedvük legyen hozzá, trendi módon tálalni a fiatalok számára.

Pedig a Biblia jelenlegi korra érvényes tanítása, az Újszövetség nem tartalmaz társadalmi tanítást, ha úgy tetszik, nem kínál konkrét társadalmi programot. A keresztény hívők számára a politikai hatalomgyakorlás, ha nem is tiltott, de nem tanácsolt foglalkozási terület. A Trón és Oltár Szövetsége, az államegyház, mint helyes államforma a római (katolikus) egyház teológusai és egyházatyái IV. századra kidolgozott „továbbfejlesztése”. Az államegyház intézménye együtt járt a Biblia más tanításainak az elferdítésével, egy hamis teológiai rendszer felállításával is (erről korábban többször írtam, most nem írok részletesebben). Ez az, ami ellen a felvilágosodás sikerrel fellépett, megteremtve a szabad vallásgyakorlás lehetőségét minden európai ember számára.

Amely szabadság egy iszlám államban nem lenne lehetséges, hiszen ott a társadalom csakis az egyeduralkodó iszlám vallás szabályainak alárendelten létezhet. A Sariáról szerzett hiteles információim alapján kimondhatom, hogy vallásszabadság, a vélemény- és szólásszabadság vagy a politika vallástól való függetlensége elképzelhetetlen, és a nemek szerinti jogegyenlőségről sem beszélhetünk, európai értelemben. Az iszám a hatalom megszerzésére törekszik mindenhol. Ilyen módon az iszlám vallás nem konform a nyugati értékrenddel, kimondható, hogy alapvetően ellentétes azzal.

Látni kell, hogy amennyiben a létező nyugati liberális demokrácia nem talál vissza önmagához, akkor vagy egy külső eredetű, vagy egy belső eredetű ellensége gyűrheti maga alá. A külső az iszlám hódítás, a belső a kereszténynek mondott restaurációs kísérlet. Azonban ez nem változtat a tiszta (jelzők nélküli) liberális identitáson. Ugyanis csak a félreértelmezett, „öngyilkos liberalizmus” van válságban, persze annak minden következményével, beleértve Európa hatékony önvédelemre való, látszólagos képtelenségét is.

Láncraverve lefelé

Az elmúlt évtizedekben a görög vezetők és az elit felelőtlenségeinek sorozata matt az ország minden határon túl eladósodott. 2015 év elején új Sziriza-kormány alakult, akik szabadságharcot hirdettek a hitelezőik szorítása ellen. A próbálkozások kezdeti lendülete később bizonytalankodásba ment át, majd a hitelezők előtti, teljes kapitálációhoz vezetett. De mi is folyik itt igazából?

A kőkemény feltételek mögött egészen biztosan van egy politikai szándék is: az európai kormányok meg akarják mutatni a világnak és saját választóiknak is, hogy nem lehet kitáncolni a korábban rögzített feltételekből. Ha a Sziriza átvitte volna eredeti ígéretét, akkor

  • minden eddigi megszorítást végigvivő európai kormány impotens sanyargató baromnak tűnne választói előtt, és a minden szigorú szabályt felmondni akaró euroszkeptikusok nyernek legközelebb,
  • az eddigi görög mentőcsomagokra garanciát vállaló európai kormányok elbuknák a pénzüket, ha az új görög mentőcsomag nem jönne össze, hiszen Görögország azonnal fizetésképtelenné válna,
  • az egész eurózóna veszélybe kerülne, mert senki se bízna többet működőképességében.

Ezért politikailag eleve lehetetlen vállalkozás volt a Sziriza harcos ellenállása. Senkinek sem volt érdeke az EU-ban, hogy a görögök könnyebb helyzetbe kerüljenek, és közben ne ígérjenek együttműködést. A görög kormány egyetlen okból megy alá mégis ezeknek a feltételeknek: Rájöttek, hogy nem tudják megoldani a kilépést az eurózónából, nem tudnak saját pénzre átállni, mert abból még több gondjuk lenne, mint a totális nemzetközi ellenőrzésből. (Forrás: 444.hu)

Valóban, Görögországban egyrészt példát statuálnak, másrészt egy globális kísérletet folytatnak a nemzetközi hitelezők. A példa azt mutatja meg minden adós államnak, hogy lehetetlen kiugrani a hitelekből, azonban benne maradni - legalábbis egy darabig biztosan - elviselhető. A helyzet azonban nyilvánvalóan nem fenntartható, és Görögország eladósodottsága tovább fog nőni, újabb és újabb válságok fogják követni egymást. A nyílt gazdasági összeomlás csak idő kérdése, és ekkor olyan dolgok fognak következni, amelyekre még nem volt példa

Mivel Görögország az eurozóna része, így egyebek mellett érvényes rá az ESM, azaz az Európai Stabilitási Mechanizmus elnevezésű nemzetközi szerződés. Amely szerint a többi eurózóna tagállamnak összeomlás esetén náhány napon belül pénzügyi segítséget kell nyújtaniuk a bajba jutott tagország felé. Ez a problémát nem fogja megoldani, azonban mint egy vírust, gyorsan szét fogja terjeszteni a többiekre is. A gazdaságilag bedőlő ország(ok) nemzeti vagyona szépen elindul a hitelezők felé, melyhez pedig az egyes államokban régen ratifikált IMF-törvények nyújtanak majd megfelelő jogi környezetet.

Mindez ellen egyébként, elvileg lehetne védekezni, de a helyzet olyan, mint a vödörben tárolt rákoké: a menekülőket nem hagyják kimászni a többiek, ezáltal egyik sem menekülhet. Ha meg is választanak egy a rendszeren kívülről jövő kormányt, amelyik tényleg belefogna a szabadságharcba, a saját választóik buktatják meg őket a leghamarabb, ugyanis nem vállalják már az ezzel járó feszültséget sem, nemhogy a kézzelfogható kellemetlenségeket.

Régi mondás, nem én fogalmaztam meg először, de nagy igazságnak tartom: a modern ember (értsd: a társadalom) a kívülről nyújtott biztonságért és kényelemért bármit hajlandó feladni: a szabadságát is felcseréli annak a látszatára. Csak idő kérdése, hogy a globális rendszer mikor falja fel önmagát, illetve fordul át egy új korszakába. Egy új világrendbe, ami nem lesz jobb, hanem rosszabb lesz. Azt hiszem, a dolgoknak menthetetlenül így kell lefelé menniük, és ezen senki emberfia nem váltpztathat. Egészen addig, amíg Valaki be nem avatkozik olyan erővel, amihez foghatót sosem látott még működésben a világ :-)

EU-támogatások felhasználása

Nem (csak) az EU-s pénzekből támogatott agrárcégek aktuális toplistája miatt, hanem elvi okokból tartom abszolut hibásnak az úniós támogatási rendszert. Enne okai: 1) nem a helyi piac, hanem a központi támogató prioritásai irányítják a fejlesztési irányokat és projekteket 2) elszakadnak a gazdaságossági számítások a realitástól és eltunyulnak a támogatottak 3) a prioritások megváltoztatása miatt a korábbi támogatásokkal létrehozott, életképtelenné váló projektek kárba vésznek 4) a toplistából is látszik, hogy a nagyok úgyis lenyúlják a támogatások nagy részét és még nagyobbak lesznek, a kicsik meg még kisebbek és bérmunkára kényszerülnek - a nagyoknál 5) a nagyok az eredményt végül szépen kiviszik off-shore vállalataik révén az országból.

Az EU-s támogatásokat általános adó-és járulékcsökkentésre kellene fordítani, és a jelenlegi helyzetben a legkisebbeket kellene leginkább, a legnagyobbakat pedig legkevésbé támogatni. A támogatási rendszer prioritásainak átállása rövid megrázkódtatást okozna a rendszerben, utána azonban elindulhatna egy organikus szerkezet-átalakulás, és egy diverzifikált fejlődési folyamat a gazdaságban. Persze ez a nemzetközi integrációs folyamatoknak (globalizáció) és az azt kiszolgáló helyi elitnek sem kedvezne, így az esélye nem nagy.

Szegény ukránok - 2.

Októberbenarról írtam, milyen sanyarú sorsuk lesz az ukránoknak az EU-ban. Novemberben látszólag minden megfordult, az oroszok keményen megzsarolták őket. A társulástól való utolsó perces ukrán visszatáncolás miatt az EU történelmi vereségéről írtak. Kijevben tüntetések, majd zavargások kezdődtek, mely mostanra elsöpörte a Janukovics vezette kormányt. Az ország gazdasági helyzete kétségbeejtő, a megígért orosz pénzügyi mentőcsomag helyett gyors IMF-hitel szükségességéről szólnak a hírek.

Ukrajna messze nem ura a helyzetének. Az országot számtalan gazdasági kapcsolata szorosan köti Oroszországhoz. A gázár-viták befolyásolták nem csak a saját, de egész Kelet-Európa energiaellátását. Az oroszág lakosságának 17%-a orosz (a Krími félszigeten 50% felett), a kissébbségüket, katonai támaszpontjaikat meg fogják védeni, akár katonai erő alklamazásával is. A „keleti birodalom” szorítása hamarosan alapélménye lesz az új vezetésnek és persze a lakosságnak is.

A „nyugati birodalom” eddig is vonakodott komolyabb anyagi támogatást igérni. Az Európai Únió a reménybeli új piacának a szokásos receptet ajánlotta. Első az ukrán nemzeti piac mielőbbi és minél teljesebb megnyitása. Melyért cserébe az infrastruktúra kiépítését támogatják, hiszen ezek az egységes piac „anyagcseréjének útőerei”. A multinacionális vállalatok megtelepedésével beindulnak a pénzszivattyúk, ennek érdekében hamarosan felvásárolják illetve kiszorítják a hazai, kevésbé versenyképes vállalkozásokat. A gazdasági helyzet romlását a politikai elit hitelekkel igyekszik majd „érzésteleníteni”, mely adósságspirálba sodorja az országot, ami a függetlensége fokozatos teljes elvesztését eredményezi.

A birodalmaktól való függetlenség lehetősége naív illúzió. Kelet-Európa országai a mindenkori keleti és a nyugati birodalmak határsávjában helyezkednek el, valamelyik mindenképpen a befolyása alá vonja őket. Ha mozognak is a határok kelet-nyugati irányban, az elmúlt évezred nagyjából nem változtatott a Róma-Bizánc közötti befolyásolási övezetek felosztásán. Hogy hosszú távon az európai vagy az orosz birodalomhoz jobb-e tartozni, én nem tudom…

Nem tudom, de véleményem azért van a kérdésről. Szerencsésebb, ha a politikai és a gazdasági elkötekeződések egy irányba mutatnak a történelem folyamán. Nem jó a kompország-státus. Például Magyarország ezer éve inkább a nyugathoz tartozik, Ukrajna inkább a kelethez, ezt érdemes nem elfelejteni!

- o -

Drábik János véleménye részben hasonlít az enyémhez, részben…

Első rész, másfeledik rész

- o -

Afterpost: „Arra a kérdésre,hogy „Akarja-e Ön az Oroszországgal való egyesülést az Oroszországi Föderáció jogalanyként” 1 233 002 személy voksolt. Ez százalékos arányban 96,77 % - jelentette ki Malisev. - A referendumon a szavazásra jogosult krímiek 83,1 százaléka vett részt. (Oroszország Hangja)

Állami tervszolgáltatás?

Nem keveset hallunk arról, hogy a most véget érő EU-programozási időszakban nem sikerült megfelelő hatékonysággal és eredményességgel lehívni az elvileg Magyarország rendelkezésére álló úniós támogatási keretet. 2004 óta az EU tagjai vagyunk: fizetjük az úniós adókat, korlátozások nélkül megnyitottuk a piacainkat a sokkal tőkeerősebb multinacionális vállalatok előtt. Jogos az elvárás, hogy legalább ebből a forrásból szerezzünk vissza minél tőbbet a tagságunk „költségeiből”, nem? De!

A Magyar Mérnöki Kamara szerint az állam a 2014-2020 közötti EU támogatási program lebonyolítására egyfajta „állami tervszolgáltató intézetet” is létrehozna. Idézet a 1731/2013 (X.11.) kormányhatározatból:

„A Kormány elkötelezett abban, hogy a 2014-2020-as programozási időszakban az úniós források felhasználásához kapcsolódó feladatok ellátása során felszámolja a korábban kiszervezett tevékenységeket. Ezen feladatokat a jövőben az állam, a meglévő belső erőforrásaira építve, azokat kibővítve kívánja megvalósítani annak érdekében, hogy elősegítse a befolyásmentes, szakmai szempontú, gyors döntéshozatalt és végrehajtást.

5, (…) A nagy infrastrukturális projektek, valamint az állami tulajdonhoz kapcsolódó ingatlan beruházások esetében, a tervdokumentáció összeállítása állami szolgáltatásként, állami kapacitással történik meg.”

Mi mondjak, ezt nehéz másként értelmezni, minthogy lesznek állami tervezővállalatok és/vagy tervezési osztályok az állami vállalatoknál, a beruházások műszaki tervezésére. A fentiek alapján azt hiszem jogos az aggodalom azoknál a nagyobb tervező és projektmenedzser cégeknél, amelyek az úniós forrásokból finanszírozott projektek műszaki tervezésére vagy lebonyolítására szakosodtak, például az út- és vasútépítés, vagy a környezetvédelem, illetve a magasépítés területein.

Megjegyzem, az állami keretek között végzett mérnöki munka hatékonyság-növelő hatásáról, gyorsaságáról, nagyobb eredményességéről, befolyás-mentességéről nem vagyok teljesen meggyőződve. Nem baj, néhány évet rászánunk a próbálkozásra! Aztán ha nem jött be, hát majd kiszervezzük újra őket…

Ajánlott irodalom: Koós.hu - Állami megbízások állami tervezőkkel Mivel az elmúlt cca. 10 évben az állami beruházások szinte teljes egésze kizárólag EU-s forrásokból épült, nem kell túl nagy képzelőerő ahhoz, hogy ez a rendelet mit eredményezne.”

Szovjetúnió 2.0?

„Úgy volt, hogy a litván fővárosban ünnepélyesen aláírják 4 ex-szovjet tagállam és az EU társulási szerződését. Ez lényegében egy 2014 őszén élesedő szabadkereskedelmi megállapodás lenne, de ösztöndíjprogramok és egy csomó minden benne volt még. A 90-es években ilyet irt alá Magyarország, és a többi, 2004-ben csatlakozott tagállam is.

Először Örményország táncolt ki, még szeptemberben. Aztán egy hete Ukrajna lépett vissza. Maradt Moldávia és Grúzia. Ők aláírták. A négy reménybeli csatlakozó közül mérete és stratégiai pozíciója miatt Ukrajna messze a legfontosabb. Visszalépése azt jelenti, hogy Európa nyugati fele vereséget szenvedett Oroszországtól a befolyási övezetekért vívott küzdelemben.

Oroszország nagyon bekeményített. Örményországot állították át először. Örményországnak területi viszálya van a sokkal erősebb Azerbajdzsánnal, Karabah hovatartozásáról. Karabah most kvázi önálló, az örmények irányítják, és az azeri hadsereg évtizedek óta körbeveszi. Az örmények azért tudják megtartani, mert az oroszok mellettük vannak. Van orosz katonai bázis Örményországban, és ezért az azeriek nem támadnak.

Ahogy közeledett a vilniusi aláírás időpontja, az oroszok augusztusban váratlanul fegyvert adtak el az azerieknek, 1,5 milliárd dollár értékben. Majd szeptemberben Putyin Moszkvában közölte az örmény elnökkel, hogy mehetnek az EU felé, de akkor bukják Karabahot. Az örmény elnök helyben bejelentette, hogy semmit sem fog aláírni Vilniusban.

Nyáron kezdődött Ukrajna regulázása is. Oroszország váratlanul embargót hirdetett egy csomó ukrán termékre, jelentős vasúti és katonai megrendelések álltak le. Emiatt 25 százalékkal csökkent az ukrán export, és 1,5 százalékkel az ukrán gazdaság teljesítménye.

Aztán ősszel az oroszok azt mondták, hogy felemelik a földgáz árát. Majd azt, hogy egyáltalán nem szállítanak gázt, mert Ukrajna túl sok pénzzel tartozik. Ha nincs gáz, akkor Ukrajna megfagy a télen, és az ipar teljesen leáll.

November 9-én Janukovics titokban Moszkvába utazott, aztán a múlt hét elején Szentpétervárra. Éjszakába nyúlóan tárgyalt Putyinnal, és úgy jött ki, hogy nemet mond Európára. Az alku részletei nem nyilvánosak, de szinte bizonyos, hogy a kereskedelmi embargó és a földgáz ügyét is megoldották.”

A fenti részletek innen: Jönnek az oroszok!

Szépen halad előre a egységesülő világrend létrehozásának folyamata. Ha történelmi léptékben nézzük, a centrumok hatalmi terjeszkedéseinek függvényében a perifériákon ide-oda csapódnak az államok. Ezek az átrendeződések azonban a lényegen nem változtatnak. Most például megerősödőben van az elmúlt évtizedekben átmenetileg legyengült orosz érdekszféra: Putyin terve 2015-re létrehozni az Eurázsiai Úniót. Kis lépésekkel haladunk affelé a szükséges világpolitikai színtér felé, amit a Biblia prófétái a végső idők történéseihez leírnak.

Szegény ukránok!

Ukrajna az orosz és az európai befolyási övezet határán legatyásodva keresi a maga megoldásait. A múltja kelet felé, a vágyai nyugat felé húzzák. Ha békén hagyják, vagy megengedik neki, akkor talán a vágyait követheti az EU felé, de milyen áron és milyen várható eredménnyel? Az Európai únióhoz az idő múlásával egyre sanyarúbb feltételekkel lehet csatlakozni. Az új piacokért a nyugat egyre kevesebbet fizet, miközben egyre többet követel.

Úgy látszik, az EU-társulási megállapodásért „cserébe” Ukrajna befogadná a Nyugat-Európa számára egyre terhesebbé váló romákat. A biznisz röviden: pármilliárd euró az infrastrukturális felzárkóztatásra és a piacért az elitnek (a pézszivattyú üzembehelyezéséért), párszázezer antiszociális romával megspékelve. Mindez a demokrácia és az emberi jogok nagyobb dicsőségére! Így lesz Ukrajnában is jólét. Hiába, nyugaton már minden tökéletesen működik, az EU gazdasága dübörög, nem beszélve az USÁ-ról. Az a néhány beilleszkedni képtelen roma a szeméttel együtt mehet a perifériára. Valamit valamiért!

Az Európai Únióban az áru, a szolgáltatás, a személyek és a tőke szabad áramlása alapkövetelmény. A modern piacgazdaság erre épül, ez hivatott megoldani a még fennálló egy-két „apró problémát” a sikeres nyugati társadalmakban. Pedig a problémakezelés maga a probléma! A nemzetek, beleértve a gazdagokat is, képtelenek alkalmazkodóni az exponenciálisan növekvő globalizáció hatásaihoz. Hihetetlen módon átalakul a gazdaságok szekezete, amit a munkamegosztás érdekében központilag átszerveznek, a multinacionális vállalatok érdekeinek megfelelően. Emiatt mindenhol megnő a munkanélküliség, beindul a gazdasági migráció, összekeverednek a kultúrák, szétesnek a családok és a helyi közösségek.

Aki nem tud beilleszkedni az új módiba, az mehet a szemétdombra. Most még csak háromszázezer roma a nyugati nagyvárosokból, később majd a lemaradó régiók, nemzetek? Pedig ezek az emberek a saját közösségeikben még boldogan megvoltak. Mára viszont gazdasági/politikai menekültekké váltak, gyökértelen individumokká, problémákká, akikkel soha senki nem fog tudni mit kezdeni, így a szegény ukránok sem.

Forrás: EU-Ukrajna: Kijev drága árat fizet a társulásért, valamint Az európai cigányok eláraszthatják Ukrajnát

- o -

„A 2013.11.21-i döntés értelmében Ukrajna nem lép be az Európai Unióba. A héten kellett volna aláírni a csatlakozási szerződést. Márpedig semmit sem fognak aláírni. Az EU döbbenten fogadta az ukrán döntést. A kormány kijelentette, hogy sokkal fontosabbak számára a FÁK országokkal és a vámunió országaival fennálló kapcsolatai, mint az, amit jelenleg az EU ígérni tud.” Folytatás innen.

Elgondolkodtató. Ukrajna nem a mi Európai Úniónkat válaszotta, hanem az oroszokat. Az, hogy mi annak idején kiszabadulhattunk az orosz fennhatóság alól, valószínűleg egy rövid és különleges világpolitikai helyzetnek volt köszönhető. Egy ilyen lépés ma valószínűleg nekünk sem lenne lehetséges.

- o -

Itt persze érdemes szólni Kelet-Európa tapasztalatáról. Az uniós integrációt követően a reálgazdaság összeomlásának negatív kihatását kezdetben sikerült enyhíteni a nyugat-európai bankok nyújtotta olcsó és elérhető fogyasztói hitelekkel. Mindez egyfajta eufóriát váltott ki. Most azonban bekövetkezett a kijózanodás. A régi üzemek lepusztultak, romlik az infrastruktura, lezárult a „gazdasági csoda”. (Oroszország hangja)