Nemzeti konzultáció 2017 címmel kérdéseket küldött a miniszterelnök. A felvetett témákban az álláspontjaim nem azok, amilyen válaszokat az a. és b. pontok alatt előírva felajánlott, hanem a következők:
1) A kormányzati rezsicsökkentés egy alkalmatlan megoldás a közműköltségek tartós csökkentésére, támogassák inkább a megújuló energiaforrások lakossági kihasználásához szükséges enegretikai korszerűsítéseket! Csak ez az irány csökkenti az ország és az emberek energiafüggőségét.
2) A kormány hagyjon fel a menekültek illegális bevándorlóra való manipulatív átminősítésével, és a hatályos menekültjogi egyezmények betartásával, az EU-val valóban együttműködve keressen megoldást a határvédelmi és humanitárius kihívások kezelésére!
3) Mutassa be a kormány a konkrét bizonyítékait és nevezze meg azokat a „bizonyos nemzetközi szervezeteket”, amelyek törvénytelen tevékenységre ösztönzik az „illegális bevándorlókat”! Egyébként meg hagyják abba az indulatok keltését!
4) Mutassa be a kormány a konkrét bizonyítékait és nevezze meg azokat a „külföldről támogatott szervezeteket”, amelyek „hazánk belügyeibe átláthatatlan módon beavatkoznak”, és „veszélyeztetik a függetlenségünket”! Egyébként meg hagyják abba az indulatok keltését!
5) A munkahelyteremtés a közmunkaprogram megkérdőjelezhető eredményeivel mutaható be statisztikailag eredményesnek, miközben a rátermettebbek százezrei hagyták el az országot az elmúlt években. Az úniós pénzek reproduktív felhasználása és a minőségi oktatásba való befektetés lenne a megfelelő irány.
6) Az adókedvezényeket a multinacionális vállalatok helyett a magyar KKV szektor számára kedvezően kellene kialakítani, akik a hasznot nem kiviszik, hanem visszaforgatják a gazdaságba, és munkahelyeket teremtenek.
Hatból hat manipulatívan megfogalmazott rossz kérdés és abszolut vállalhatatlan tartalommal felajánlott válaszok. Minden eddiginél mélyebb kommunikációs színvonal a Orbán Viktortól a választók felé.
Amikor arról kérdezték, miben különbözik az ő ösztöndíját finanszírozó, 1989-es Soros György a mostanitól, Orbán azt mondta: „óvodás is voltam a kommunisták idején, mégse szolgálom a kommunistákat”.
„Ebben a formában nem szeretnénk, ha a Central European University tovább működne. Szerintem ki kell mondani, meg nem kell bujkálni, nem kell kertelni” - válaszolta erre Balog Zoltán miniszter, aki az interjúban már is próbált úgy tenni, mintha nem tisztán politikai célból verték volna át a parlamenten a módosítást. Megemlítette azt is, hogy Soros György és szervezeteinek tevékenységét károsnak és tisztességtelennek tartja, küzdeni fog ellene.
- o -
Ha jól értettem, a Lázár János „hivatalos” indoklása szerint a KEE és a CEU jogosulatlan versenyelőnyt élveznek a többi magyar egyetemmel szemben, tehát „csalnak”, ugyanis a budapesti magyar KEE a budapesti amerikai CEU-n keresztül olyan diplomát is ad a végzősöknek, amely az USA-ban is elfogadott, miközben a CEU-nak az USA-ban nincs egyetemi intézménye.
Adott egy a többihez képest jobb megítélésű, Magyarországon működő egyetem, amelyik betartja a törvényeket, nem kap a Magyar államtól semmilyen támogatást, ellenben Magyarországon szolgáltatásokat vesz igénybe, munkavállalói vannak, adót fizet, kutatási támogatásokat és neves külföldi kutatókat, oktatókat vonz ide, létével és működésével a jó hírünket kelti (ha éppen nem akarják ellehetetleníteni). Mivel nem részesül magyar közpénzből, nemhogy nincs előnyben, de ha úgy tetszik, versenyhátrányban van a magyar egyetemekkel szemben. Mi ebben a csalás?
Hogyan lehetséges, hogy sok kedves, jószándékú barátom, jámbor ismerősöm látszólag kritikai hozzáállás nélkül, teljeskörűen azonosul az Orbán-kormány szándékaival: többségük csendesen, kisebb részük aktívan támogatja a megkérdőjelezhető kormánypolitikát. Teszik ezt olyan elvi meggyőződéssel, amelyet az egyre nyilvánvalóbban demokráciaellenes lépéseik sem bizonytalanítanak el. Azt hiszem, két oka van a magabiztosságnak: az egyik Orbán Viktor személye, a másik a háttértámogatás.
Orbán Viktor személyét a rendszerváltás óta széleskörű és stabil tekintély és szimpátia övezi. Rajongói egyáltalán nem róják fel neki fiatalkori liberális múltját, épp ellenkezőleg, a tévelygésből (kinek ne lenne ilyen időszaka?) „megtért báránykát” látják benne. A karizmatikus és bölcs politikusnak még akkor is igaza van, ha… de ezt le se írom, mert rendkívüli látnoki képességével előbbre lát, mint bármelyikünk. Így csak a megelőlegezett bizalom hangján lehet megszólalni vele és az általa vezetett politikai szervezet - később majd egészen biztosan beigazolódó - tetteivel kapcsolatban.
A háttértámogatás a Kormány számára nem elsősorban a civil szervezeteket jelenti, illetve nem úgy. A kétezres évek elején indított polgári körök mozgalma mintha teljesen kimúlt volna. Nem beszélve a liberális alapokon álló, esetleg nemzetközi kapcsolatokkal bíró un. „álcivilekről”, amelyeknek épp hadat üzen a Kormány. Van azonban őhelyettük más: a „trón és oltár szövetségének” felelevenítése, az egyházak vallási tekintélyének becsatornázása az illiberális politikai fordulat mögé. Aminek mifelénk természetes szövetségesei a történelmi keresztény egyházak, hisz nekik a liberalizmus (és persze a szekuláris állam) a legnagyobb problémájuk a felvilágosodás óta. És most végre itt van valaki, aki keresztény alapokról érdemben támadja a liberalizmust!
Úgy tűnik, ez a kettős támogatói bázis kiegészülhet egy harmadik, nem is remélt új szövetségessel, az USA új elnökével, aki egyre inkább hivatkozási alapot jelent. Ha a liberális Amerika hagyja magát őáltala leteperni, akkor egy tengerentúli illiberális fordulat bátorító hatású lehet a nemzetközi politikai színtéren az európai ellenfelekkel szemben, ami szintén jól jöhet a kormány számára, meglátjuk.
Úgy tűnik, hogy nem csak az evilági, hanem a túlvilági boldogulás lehetőségét is a jelenlegi kormány hatalmi szövetsége tartja a kezében! Pártszimpátiája, kötődései kialakításához mire van még szüksége az embernek?
Egy hete, a pártelnöki újraválasztását követő kongresszusi beszédében Orbán Viktor a következőket mondta: „a kontinenst sújtó „végzetes kórság” szellemi természetű, a bajok közös nevezője pedig az, hogy Európa nem vállalja magát, az európai szellem emberei pedig olyan másodlagos dolgokat tolnak előtérbe, mint az emberi jogok, a haladás, a nyitottság, az újfajta családok, a tolerancia. „Ezek szép és kedves dolgok, de valójában másodlagosak, mert csak származékok” - fejtette ki, kiemelve, hogy Európa már nem hisz abban, amiből ezek a dolgok származnak: a kereszténységben, a józan észben, a katonai erényekben és a nemzeti büszkeségben.” (forrás: kormány.hu)
Elgondolkodtatónak tartom azt a kérdést, hogy felelős vezető politikus szájából az emberi jogok előtérbe tolása, vagy másdolagos dologként való minősítése tekintendő-e „végzetes kórságnak”!
Orbán Viktornak a menekültügyben képviselt állásőpntjával gyakorlati szempontból abszolut egyetértek, eszmei szempontból pedig abszolut nem. Úgy is fogalmazhatnék, hogy én is ugyanerre a végeredményre jutok, de teljesen más indoklással. Ezt Orbán kötcsei beszéde alapján fejtem ki röviden az alábbiakban, néhány kiollózott idézet alapján.
„Az állításom az, hogy, amit most tapasztalunk, egy korszaknak, egy szellemi-ideológiai korszaknak a vége. Mellőzve minden nagyképűséget, ezt egyszerűen a liberális blabla korszakának nevezzük. Ennek a korszaknak van most vége, és ez óriási kockázatokat rejt magában, de egyben egy új esélyt is kínál arra, hogy a nemzeti-keresztény eszmerendszer, gondolkodásmód, megközelítés visszanyerje a dominanciáját immáron nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában. Ez az esély.”
„Magyarország – és most nem akarok más országok helyett beszélni, de kívánom, hogy Európa többsége úgy gondolja, mint mi – etnikai és kulturális összetételét meg kell védeni. Magyarországon nem akarunk jelentős muszlim közösséggel együtt élni. De ilyet nem lehet mondani. Kérdeztem, hogy miért nem? Miért nem beszélünk erről úgy, hogy minden államnak és minden nemzetnek joga van eldönteni, hogy kikkel akar együtt élni?”
Teljesen egyetértek azzal, hogy minden államjak joga, sőt az állampolgárai felé kötelessége is megvédeni a közrendet és a közállapotokat. Mindezt a hatályos nemzeti és nemzetközi jog alapján kell tennie, ilyenek ez esetben a magyar Alaptörvény, és a törvényerejű rendeletként kihirdetett ENSZ 1951. évi egyezménye a menekültek helyzetére vonatkozóan. Azt kell mondjam, hogy amit Orbán Viktor a menekültekkel kapcsolatos bánásmód gyakorlati kérdéseiről az elmúlt hetekben mondott, azok a vonatkozó liberális jogszabályoknak megfelelnek. És itt a liberális jelzőnek hangsúlyt adnék. A liberalizmussal egyáltalán nem ellentétes a nemzeti szuverenitás, a nemzeti érdek képviselete, az országhatár védelme és az idegenektől való önvédelem. És nem mond ellent a józan ész szerinti értéksorrendnek sem: első a család, második a kisebb közösség, utána jön a nemzet, majd végül a világ folyása felett értelmezett globális felelősség is.
De a jogszabályok ennél tovább is elmennek. Az alaptörvényünk kimondja a törvény előtti egyenlőséget nemre, vallásra, etnikai hovatartozásra tekintet nélkül. Kimondja a vélemény és a véleménnyilvánítás szabadságát is. Kimondja, hogy az állam és az egyházak egymástól elkülönítetten léteznek. Ezek olyan értékek, amelyek Európára sem voltak mindig jellemzőek, ugyanis egészen a felvilágosodásig államegyházak működtek itt is, és az egyházak csak az utolsó században adták fel konkrét igényeiket a világi hatalmi és politikai szerepvállalásuk tekintetében. Az európai liberális hagyományok történelmi léptékben igen fiatalok, és ha mostanra Nyugat-Európában erősnek tűnnek is, veszélyek leselkednek rájuk.
A liberális szabadságjogok nagyobbik veszélyeztetője közép- és hosszútávon a nagyszámú, letelepedni kívánó muzulmán vallású bevándorló. Ezek az emberek ugyanis többségükben nem tudnak és nem is akarnak beilleszkedni a nyugati társadalomba. Vallásuk, az iszlám ugyanis nem csak a kulturális alkalmazkodást ellenzi, hanem a vallási életvezetési szabályok betartásáról is rendelkezik - mindenkire, a nem hívőkre is érvényesen. Ha meg akarom ragadni a probléma lényeget, akkor az iszlám célként a nyugati társadalom politikai irányításának átvételét tűzi ki célul a hívők számára, beleértve a Saria, vagyis az iszlám vallás törvényeinek a közjogba való átültetését. Ez az idegen, demokráciaellenes vallásos jogrendszer pedig szöges ellentétben áll a nyugati értékekkel, úgy értem az alkotmányos alapjogokkal is.
Ennél szerintem kisebb veszélyt jelent a szabadságra nézve a keresztény Európa újraélesztésének az eszméje, amelynek legjelentősebb politikai képviselője manapság éppen a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor. Aki sajnos azt hiszi, hogy a „liberalizmus blabla korszaka megbukott”. Aki szerint a társadalomnak több konzervativizmusra, igazából több kereszténységre van szüksége. Aki szerint az európai kulturának és a társadalmi berendezkedésének a gyökere éppen a kereszténységben található meg. Aki szerint ezt az évezredes történelmi értéket, hagyományt kell leporolni és újra előásni a rárakódott „öngyilkos liberalizmus” alól, és hogy kedvük legyen hozzá, trendi módon tálalni a fiatalok számára.
Pedig a Biblia jelenlegi korra érvényes tanítása, az Újszövetség nem tartalmaz társadalmi tanítást, ha úgy tetszik, nem kínál konkrét társadalmi programot. A keresztény hívők számára a politikai hatalomgyakorlás, ha nem is tiltott, de nem tanácsolt foglalkozási terület. A Trón és Oltár Szövetsége, az államegyház, mint helyes államforma a római (katolikus) egyház teológusai és egyházatyái IV. századra kidolgozott „továbbfejlesztése”. Az államegyház intézménye együtt járt a Biblia más tanításainak az elferdítésével, egy hamis teológiai rendszer felállításával is (erről korábban többször írtam, most nem írok részletesebben). Ez az, ami ellen a felvilágosodás sikerrel fellépett, megteremtve a szabad vallásgyakorlás lehetőségét minden európai ember számára.
Amely szabadság egy iszlám államban nem lenne lehetséges, hiszen ott a társadalom csakis az egyeduralkodó iszlám vallás szabályainak alárendelten létezhet. A Sariáról szerzett hiteles információim alapján kimondhatom, hogy vallásszabadság, a vélemény- és szólásszabadság vagy a politika vallástól való függetlensége elképzelhetetlen, és a nemek szerinti jogegyenlőségről sem beszélhetünk, európai értelemben. Az iszám a hatalom megszerzésére törekszik mindenhol. Ilyen módon az iszlám vallás nem konform a nyugati értékrenddel, kimondható, hogy alapvetően ellentétes azzal.
Látni kell, hogy amennyiben a létező nyugati liberális demokrácia nem talál vissza önmagához, akkor vagy egy külső eredetű, vagy egy belső eredetű ellensége gyűrheti maga alá. A külső az iszlám hódítás, a belső a kereszténynek mondott restaurációs kísérlet. Azonban ez nem változtat a tiszta (jelzők nélküli) liberális identitáson. Ugyanis csak a félreértelmezett, „öngyilkos liberalizmus” van válságban, persze annak minden következményével, beleértve Európa hatékony önvédelemre való, látszólagos képtelenségét is.
„Tehát én úgy fogalmaznék, hogy Magyarországon eddig két rendszerváltás volt: volt egy 1990-ben, ami egy átmeneti korszakot eredményezett, ezt mindenfajta nehézség és sok zavaros esemény után 2010-ben lezártuk, és egy másodk rendszerváltást hajtottunk végre, aminek most éljük a negyedik évét. A két rendszerváltás között az a döntő különbség van, hogy az első rendszerváltás eredményeképpen nem sikerült létrehoznunk azt a Magyarországot, és azt a politikát, amely a középpontba a közjót állította volna. Azt gondolom, hogy 2010-ben az új alkotmány megszövegezésével ez megtörtént, amit alaptörvénynek nevezünk, ez nem liberális alkotmány, az első rendszerváltás után kialakult rendszer egy liberális rendszer volt, ahol csak az egyéni érdekekre összapontosítottak, a közérdekre nem, nem is szabályozta semmi, nem is kényszerítette ki semmi sem a politikusoktól azt, hogy a közjót szolgálják, az egyéni érdekekből kellett kiindulni. Most azonban egy olyan alkotmányunk van, ami a közjóból indul ki, és amely ilyen értelemben egy nemzeti alkotmány, tehát azt gondolom, hogy az első rendszerváltás hibáit, fogyatékosságait minden érdeme elismerése mellett, ez a második rendszerváltás 2010-ben orvosolta, és mi ennek a jegyében végezzük most a munkánkat.” (az utolsó gondolat Orbán Viktor, 2014. június 13. péntek reggeli interjújából, Kossuth Rádió)
Rossz érzésekkel hallgattam tegnap reggel a miniszterelnöki riportot. A közjó eszméje politikai értelemben ugyanis a többség akaratának a rákényszerítését jelenti a kisebbségre. Ilyen értelemben az ő számukra a választási szabadság korlátozása. Ahol - és erre fontos odafigyelni - a korlát nem a másik ember szabadsága, hanem egy ködös célok mentén kidolgozott eszmerendszer előírása - immár mindenkinek. Egyszer már utánanéztem annak, milyennek is képzelik el a közjó fogalmát azok, akik azt a politikusok számára kifejlesztették az Egyház társadalmi tanításában. Ennek a hozzáállásnak a történelmi tapasztalatok szerint sosem lett jó vége…
- o -
Afterpost: Orbán Viktor Kötcsei találkozón elmagyaráztata a tusványosi „illiberális demokrácia” kifejezést: „se neki, se a Fidesznek nincs semmi baja a demokráciával vagy a versenygazdasággal, csak arra akarta felhívni a figyelmet, hogy ez a „liberális” jelző nélkül, akár a „keresztény”, illetve „jobboldali” jelzőkkel is működhet„. Igen, én is pontosan így értelmeztem a beszédét.
- o -
Adolf Hitler 1945 januári, utolsó újévi beszédében a következőket mondta: „A liberális korszak már rég eltűnt, mindenütt összeomlóban van a demokratikus államforma is, amely teljes kudarcot vallott. Könyörtelen harcot hirdetek ez ellen a kivénhedt társadalmi rend ellen, és ezt a harcot a legrendíthetetlenebb hittel folytatjuk.”
Ma van a megnyitója a felcsúti Pancho Arénénak. Az alábbi írást azoknak ajánlom, akiknek bár (esetleg) voltak fenntartásaik a kormánypártok tevékenységével kapcsolatban, mégis a rájuk szavaztak, a miniszterelnök személye miatt. Az idézett szöveg stílusa nem teljesen az én ízlésem (itt-ott meg is nyirbáltam), a tartalom azonban figyelemre méltó:
„(…) A Parlament 2011. június 27-én módosította a sporttörvényt, valamint a Társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvényt. Ez lehetővé tette az öt látványcsapat-sportág (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda és jégkorong) támogatását a társasági adó legfeljebb 70%-áig. A törvénytelenség akkor kezdődött, amikor a támogatható szervezetek között megjelent a Puskás Akadémiát támogató Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány, amelynek alapítója a miniszterelnök, aki ténylegesen egyedül dönthet a támogatóknak adható különféle állami kedvezményekről. (…)
Akinek kétségei lennének, hogy ez a „jogszabály” minek érdekében jött létre, és milyen korrupciós ügyletet takar, az rátekinthet az atlatszo.hu 2012. október 8-i cikkének „egyes focicsapatoknak jutó tao-támogatások” című táblázatára, amelyben az látható, hogy „Felcsúthoz képest elenyésző az egyes élvonalbeli labdarúgó-csapatokhoz beérkezett pénzek nagysága„.Azt gondolná egy idegen, hogy a Felcsút csapata BL-győztes, és a brazilokat is verte a szuperkupában. De nem.
Felcsút már 2012-ben (egy évvel az erre a célra létrehozott törvénymódosítás után) 2,8 milliárd forint tao-támogatást (értsd: vesztegetési pénzt) kapott. Az atlatszó.hu pedig megjegyzi, hogy a felcsúti Pancho Stadion építésének hátterét ez az „adókedvezmény” adja.
A vesztegetési ügyben két logikai csavar található: az egyik az, hogy az állam adókedvezményben csak olyan támogatásokat részesíthet, amelyek állami támogatásokat váltanak ki. Ez az elv hasonlatos az egyházaknak felajánlható 1 százalékhoz. Az adózó meghatározhatja, hogy adójának egy részét mire költse az állam. Ebben az esetben azonban nem állami támogatásokat váltanak ki. A Felcsút nem kapna 3 milliárd állami támogatást stadionépítésre. Ez egy csalárd ügylet.
A Pancho Stadion nem állami tulajdon, hanem magánstadion, egy alapítvány tulajdona, méghozzá a miniszterelnök alapítványának tulajdona, amelyet a strómanja vezet. Az alapítványnak fizetett adóforintok kikerülnek az állami vagyon köréből, és azzal már Orbán Viktor magánszemély gazdálkodik a kuratóriumba ültetett strómanjain keresztül. Miután az alapítvány ebből a pénzből saját kuratóriuma elnökének, Mészáros Lőrincnek a cégét bízta meg a stadionépítéssel (nyilván, hiszen nagy gyakorlata van benne), kimutatható, hogy az állami pénz magánzsebekbe vándorolt. (…)
A másik logikai csavar az, hogy a látszat szerint a tao-támogatók az adó révén részesülnek kedvezményben, ha támogatják a miniszterelnök alapítványát. De ez nem így van, az igazi haszon nem az adókedvezmény, hanem az Orbán által jutattott egyéb állami kedvezmények. Ha megnézzük, hogy például a Suzuki milyen kedvezményekben részesül, ez azonnal láthatóvá lesz.
Hogy mást ne mondjunk, 2012-ben „Orbán Viktor bejelentette, hogy megépítik a Suzuki-gyárnak otthont adó Esztergom és az M1-es autópálya közötti csatlakozást biztosító útszakaszt”, továbbá „a tervezetthez képest nagyobb lesz a Komárom és Révkomárom közötti új Duna-híd kapacitása annak érdekében, hogy a Suzuki teherszállítmányai is áthaladhassanak rajta”. Máshol ez a költség az autógyárakat terheli. Már megérte támogatni Orbán magánalapítványát.
Ugyancsak stratégiai partnerséget kötött az Orbán-kormány a felcsúti alapítvány másik nagy támogatójával, a Coca Colával: „a stratégiai megállapodás célja a Coca-Cola Magyarország hosszú távú magyarországi jelenlétének biztosítása a kölcsönös bizalom és kiszámíthatóság jegyében, a hazai termelés bővítésének elősegítése, valamint a nagyvállalat aktív szerepvállalásának megerősítése a versenyképesség növelését célzó kormányzati gazdaságpolitika megvalósításában”. Akinek van füle a hallásra hallja. A hír24 cikke szerint „a kormány ezen felül vállalta, hogy a cég uniós és állami támogatást is kap majd”.
Folytathatnánk a sort, és egyenként kimutatható lenne, hogy a tao-támogatások gyakorlatilag vesztegetési pénzek, amelyeket Orbán miniszterelnöknek fizetnek a nagy cégek. Ha nem így lenne, azonnal ki kellene rúgni a vezetőiket, hiszen a Coca Cola vagy a Suzuki a felcsúti futballcsapat 100 fő átlagos nézőszáma előtti hirdetéssel nem sok kólát vagy Suzuki gépkocsit adna el.
Hogy érzékeltessük, nem babra megy a játék, jelezzük, hogy például az Orbán által átadott új gépsorral a Coca Cola megduplázhatja 2011. évi nyolcmilliárdos forgalmát, csak az export tekintetében. Arról nem beszélve, hogy a „chips-adó” energiaitalokat érintő részében úgy módosították a koffeintartalmat, hogy azzal a belső piacot kvázi átadták a Coca Colának.
A hvg.hu cikke szerint ennek következménye az, hogy a „nemzeti” kormány intézkedése miatt „gyakorlatilag elvéreznek az energiaital piacot vezető magyar cégek”, az energiaitalok ellen vívott háború nyertese a rendkívül egészséges italokat gyártó Coca Cola lehet.
Hát így épült ez a magánstadion. Jogászok dolga eldönteni, hogy ez közönséges korrupció, a legdurvább vesztegetés, vagy befolyással való üzérkedés.
Miután a borsonline beszámolója szerint a Menedzsment Fórum néhány hete arról írt, hogy a felcsúti akadémia alapítványa 6.8 milliárd forint tao-pénzt kapott, ez nagyértékre elkövetett vesztegetésnek számít, az elkövetés pedig bűnszervezetben történt. Orbán magánstadionjába ennyi vesztegetési pénzt fizettek be a különböző cégek, amelynek a kára kettős: ennyivel kevesebb pénz futott be a költségvetésbe, és a cserébe adott kedvezmények a köz vagyonát terhelték.
Esztergom összekötése az M1-es autópályával a Suzuki gyár érdeke, ebből Suzuki úrnak lesz sokmilliárdos bevétele. De a költségét a magyar adófizetők viselik. Viszont felépült Orbán Viktor kertjében a magánstadionja. Az nem elég magyarázat, hogy Suzuki munkahelyeket ad, mert arra megkapta a telket és más kedvezményeket. Ez már az ő profitját érintő beruházás. (…)
Egy ilyen eljárásban a vesztegetési pénzeket Orbán futballalapítványába befizető cégeknek igazolniuk kellene, milyen üzleti érdeket láttak abban, hogy százmilliókat a felcsúti futball fellendítésére költöttek, és nem a Fradit, vagy más futballakadémiát támogattak, amelyek vezetői nem rendelkeznek kormányzati döntésekre és milliárdos üzletekre vonatkozó befolyással. (…)
Szép dolog a futball szeretete, de szeresse Orbán a focit a saját milliárdjaiból, ne az adófizetők pénzéből, mondhatná a nép. Idézzük ehhez a dúsgazdag felcsúti alapítvány alapítójának köszöntő mondatait, amelyekből világosan kihámozható a csalás és a lopás. Azt írta Orbán: „csak így támasztható fel a magyar futball: ha helyben, alulról építkezve megteszünk mindent az új futballgenerációk igényes, magas szintű neveléséért.”
Csakhogy Felcsúton semmi nem épült alulról, hanem mindent mesterségesen felülről hoztak létre. Felcsút alulról építkezve a maga erejéből nagyjából addig jutott volna, mint az összes többi magyar falu. De ha Orbán ugyanezt megteszi a saját faluján kívül legalább még egy faluval, szavunk sincsen. (…)
Összefoglalva: annak a pénznek, amelyből a Pancho Stadion épült, a helye az állami költségvetésben lenne. Be kellett volna fizetni adóban. Erre mondja büszkén a mi bölcs vezérünk, hogy a stadionja magáncégek adományaiból, nem közpénzből épült. Annyi a különbség, hogy nem az adóbefizetés után vették ki a milliárdokat, hanem előtte (vagy inkább helyette - a szerk).
Akik fizettek, meggondolták, mire fizetnek: a stadion gazdája a miniszterelnök, aki állami projektek fölött rendelkezik. A leírható támogatás gyakorlatilag vesztegetési pénznek tekinthető. A bűncselekmény elkövetésének alakzata könnyen felismerhető, kimutatható a befizetés és az érte adott kedvezmény. Semmi más indoka nem lehet annak, hogy világcégek hatalmas pénzekkel támogassanak olyan falusi stadionépítést, ahol a falu kétszer beleférne a stadionba. (…)”
Döbbenetes az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) feltételeinek hasonlósága az IMF alapokmány kihirdetéséről szóló 1982. évi 6. számú törvényerejű rendelettel! De van egy alapvető különbség is. Az IMF-től a korábban már „bajba jutott” országok saját döntésük alapján hitelt vehettek fel, aztán törlesztették vagy nem, de évekig, akár évtizetekig elvoltak így. Most azonban alapvetően más a helyzet, az ESM 7 napos határidővel minden tagállamtól egyszerűenbeszedi a pénzt, aminek az összegét nem a tagok, hanem mindenkor egyedül ő állapítja meg! Az induló összeg, amit össze kell dobnia az eurózónának, a német GDP több, mint kétszerese…
Az IMF több évtizede tartó gyarmatosítása a 2012. március 1-én bevezetésre kerülő ESM-mel hihetetlen tempóra vált majd. A fizetni nyilván nem tudó tagországok javaira (közművek, ingatlanok, ivóvízbázis, termőföld, energiacégek stb.) azonnal rá fogja tenni az EMS az ő nagy nemzetközi kezét. A szépreményű nemzetgazdaságok sosem látott tempóval fognak összeomolni, ugyanis a folyamat dominószerűen végigfut majd rajtuk, az egymással szorosan együttműködő gazdaságaikon keresztül - voltak azok éppenséggel rosszabb, vagy akár jobb helyzetben is annakelőtte. Ha az ESM-folyamata beindul, még idén sorban összeomolhat az európai nemzetállamok többsége. Éppen ezért másodlagos jelentőségű az eurózónán kívül is, hogy az ESM esetleg csak az eurozóna tagállamaira lesz azonnal kötelező érvényű. Olyan mértékű anarchia és szenvedés lesz itt hamarosan, aminek az azonnali megszűntetéséért bárkivel, legyen az az Isten vagy akár az Ördög, szövetségre lépnek majd a nemzetek!
- o -
Hihetnénk azt is, hogy a jóhiszemű hitelező fut a felelőtlenül költekező adósa által elvert pénze után. A helyzet azonban nem ez. Van itt egy elit társaság, a Központi Bankárok, akik egy évszázaddal ezelőtt, korrupt törvényhozók kollaborálásával végleg megszerezték a pénznyomtatás monopóliumát Amerikában és világszerte szinte mindenhol. A demokrácia álcája alatt, a nemzeti törvényhozásokban létrehozták a jobb- és a baloldalt, akik egy dologban mindig egyetértettek, hogy egyre több pénzre van szükségük! A ’29-33-as Nagy Gazdasági Világválsággal elkezdték a fellendülések és válságok ciklikus váltogatását, amivel a Központi Bankárok nyírták a birkákat.
Hogy a birkanyírásban az összes nemzet részt vehessen, egyre nagyobb kölcsönöket ajánlottak, nem nézve a hitelfelvevők jövőbeni törlesztő-képességét. A kihelyezett hiteleik elvesztése ugyanis sosem jelentett számukra nagyobb veszteséget, mint amennyit jelent egy újságpapír elégetése, vagy újabban egy adat átírása a egy táblázatban. Az adósságcsapdájukba került nemzeteknek azonban a dolog messze nem ennyit jelentett. A kamatok törlesztésére kénytelenek voltak egyre nagyobb hiteleket felvenni, és időközben lett is néhány államcsőd, gondoljunk csak Argentinára vagy napjainkban Görögországra. Azonban a dolog nem volt elég hatékony és gyors, a világ teljhatalmának megszerzése ebben a rendszerben túl messzinek látszott, és egyes renitens nemzetek nem is akartak eladósodni, majd bedőlni…
A csődközeli államok kritikus tömege mellett, a megmentő szerepéből jött a megoldás a folyamat gyorsítására. Nehogy már a Központi Bankárok nyomtassanak, vagy kreáljanak a számítógépeiken virtuális pénzt a további hitelezésre! Inkább dobják össze a szükséges, hihetetlenül nagy összeget az adóbevételekből származó pénzükből az egyébként adósságválság súlytotta, gazdasági nehézségekkel küszködő nemzetállamok! Amikor majd nagy nehezen összedobják, persze azonnal begyűjtik majd adósságszolgálatra, másra nem is lehet ebből fordítani! És ha az első mentőcsomagot elfogyott, jöhet majd a második, a harmadik stb. És most már csak rövid idő kérdése, hogy minden, értsd minden memzetállam gazdasága mint a dominó, sorban összeomoljon, és az elégedetlenkedő nép kikövetelje a bármilyen áron való enyhítést. Amit ki fog majd megadni, na ki? Bingó: a Központi Bankárok! És olyan árat kérnek majd cserébe, ami még sosem volt: az összes nemzet szuverenitásának teljes feladását.
Ajánlott irodalom:
Orbán vagy hihetetlenül nagy stratéga, aki a tét súlyával mit sem törődve kivárja a megfelelő pillanatot, vagy ha nem…:Kiálltunk a magunk érdekekeiért, Magyarország elérte, hogy a közös szabályok csak az euróövezeti országokra lesznek érvényesek – hangsúlyozta a miniszterelnök. (…) Sikerült elérni, az adóharmonizáció ne legyen része a pénzügyi paktumnak. Orbán Viktor kiemelte: ezzel minden akadály elhárult az elől, hogy csatlakozzunk a paktumhoz, mert annak minden pontja megfelelő számunkra. A vita most lezárult, így javaslom az Országgyűlésnek, hogy fogadja el a paktumot. Nem kell a továbbiakban a versenyképesség csonkításától félnünk, nincs mitől tartanunk” – szögezte le.
Az ESM-ről a szavazás a magyar Parlamentben 2012. február 20-án lesz Martonyi János külügyminiszter előterjesztése alapján a kormányközi szerződésre vonatkozóan - nincsenek illúzióim…
A Bankszövetség szerint elfogadhatatlan a banki közösség számára a devizahitelek végtörlesztésének rögzített árfolyamon való lehetősége. A szövetség szerint a tervezet jelentős pénzügyi, makrogazdasági és növekedési veszélyeket von maga után, ezért „az intézkedés végrehajtása esetén a bankoknak nincs más lehetősége, mint az Alkotmánybírósághoz és az Európai Unió illetékes szerveihez fordulni, illetve a lehetséges eszközökkel jogorvoslattal élni„.
A Jegybank közleményében hasonlóan szól: „csak olyan megoldás lehet megfelelő a hitelesek terheinek csökkentésére, mely nem veszélyezteti a pénzügyi rendszer stabilitását és működőképességét. (…) Az MNB csak olyan megoldások kidolgozását támogatja, amelyek a fizetőképes adósokat nem sodorják a nemfizetés irányába, valamint amelyek hatására a bankok tehervállalása nem veszélyezteti a pénzügyi rendszer stabilitását és működőképességét, amely a hazai gazdaság fenntartható fejlődésének egyik alappillére.”
Azt hiszem, valóban ki fogja váltani a nemzetközi pénzrendszer egyre fokozódó haragját a helyi „leányvállalataik” érdekeit nem annyira figyelembe vevő magyar törvényalkotás. Mégis, ennél még sokkal tovább kellene menni: végcél kizárólag az emberek érdekében irányított önálló nemzeti pénzpolitika, és ezáltal a központi bankoktól való teljes függetlenedés lehet. Remélem, ez is benne van az egyelőre nem kommunikált, távlati tervekben. Mert különben az egésznek nem lenne semmi értelme, és a jó irányba tett próbálkozások szükségszerű bukásra lennének ítélve.
Még akor is, ha a központi bankároktól való függetlenedés korábban is csak átmeneti időkre sikerült egyes nemzeteknek, és még akkor is, ha ez ma nehezebb, mint bármikor a történelem során.
Afterpost: kiborultak az osztrák bankárok: Brüsszeli értesülések szerint Michael Spindelegger osztrák külügyminiszter úgy véli, hogy Ausztria bankjait „létükben fenyegeti” a magyar devizahitelesek gondjainak megoldására kidolgozott magyar kormányzati elképzelés. - Budapesti értesülések szerint a magyarok úgy vélik, hogy „létükben fenyegeti” őket a nemzetközi bankrendszer gazdagodására kidolgozott nemzetközi pénzszivattyúk működése!
Orbán Viktor két érdekes válasza a magyar EU-elnökséget lezáró vitából:
„Nigel Farage-nak üzeni, hogy ő nem euroszkeptikus, hanem optimista. Tudja Orbán, hogy európai együttműködés nélkül háború lesz. Ugyanakkor nagyra értékeli a szkeptikusak provokatív támadásait, mert reformok mindig kellenek, és ehhez kellenek ezek a kötekedések.”
„Többen felháborodtak azon, hogy március 15-én a Nemzeti Múzeumnál Orbán összemosta a Habsburg Bécset, a kommunista Moszkvát és az EU-s Brüsszelt. Orbán erre azt mondta, hogy nem általában gondolja hogy volna Moszkva és Brüsszel között hasonlóság.”
Afterpost: egy meghökkentő ötlet: Turáni Únió? Nekem nem tetszik…
Legutóbbi hozzászólások
RSSLhorvath
Lhorvath
Lenbali
Atyaég!
Atyaég!, Gábor
lenbali