Monthly Archive for november, 2010

Mesterkurzuson

Nemrég meghallgattunk egy Mesterkurzus előadást a volt Astoria moziban, a fő műsorszám Pál Feri atya volt. Szerinte az ember négy nem tudatos preferencia alapján választ (házas)társat: 1, hasonlóságok az alapvető élményekben 2, különbségek abban, ami belőle hiányzik 3, a korábbi élethelyzet folytatásának lehetősége, és 4, a gyerekkori lelki sérülések begyógyításának reménye, illetve a szülőktől elszenvedett hiányok pótlása.

Nekem ugyanannyira tetszett C Molnár Emma előadása is. Azt mondta, a (reagáló) férfi úgy lesz eredményes (vagy erős), ha a nő támogatását magáénak tudja. Ezt én hihetőnek tartom. Vegyük csak számba, és köszönjük meg elért eredményeinket a minket céljainkban támogató, drága feleségünknek!

Befektetések és magánnyugdíjpénztárak

Egy rövid szárazabb rész után jön majd az érdekes arról, hogy milyen motivációk szerint működnek a ma oly hőn szeretett biztosítók és magánnyugdíjpénztárak. A befektetési portfólióik a kezelőjük által - jogszabályok és stratégiai megfontolások alapján - kialakított, különböző típusú, kockázatú és hozamú értékpapírokból és egyéb befeltetési eszközökből állnak. A különböző portfóliók esetében a befizetéseket kölönböző kötvényekbe, részvényekbe és alapokba fektetik be. Általában három portfóliót kínálnak: egyet az időseknek, egyet a középkorúaknak és egyet a fiataloknak attól függően, hogy mennyi ideig maradnak a befizetések náluk. A lejárati idő vagy nyugdíjkorhatár előtt kivenni a pénzt innen, ugye csak veszteséggel, vagy egyáltalán nem lehet.

A tanácsadók, más néven brókerek a hajtók, ők szervezik be a tagokat a rendszerbe. Jutalékukat a befizetések után kapják, tehát rövid távú érdekük kizárólag a minél nagyobb összegű befizetés elérése. A befizetett pénzek a kezelőkhöz kerülnek, akik kiválasztják, konkrétan hova fektessenek be a kínálatból. Jutalékot a befektetéseiken elért eredmény alapján kapnak, de pontosan hogyan is? Úgy, hogy a mérce az iparági befektetések hozamának átlaga. Akkor is, amikor mínuszos, ha azt meghaladták - már jól dolgoztak.

Namost gondoljunk csak vissza, mi történt az elmúlt két évben? A befektetéseink sokat vesztettek értékükből, a hozamok átlagai soha nem látott mélységekbe zuhantak. Mondjuk az adott iparági hozamátlag esett 10%-kal, de a mi kezelőnk ennél jobban dolgozott, csak 9%-kal esett az általa választott portfólió. Tehát 1%-os eredményt ért el, még ha ez az én értelmezésem szerint relatív eredmény is. És ez alapján, az én 9%-os veszteségem mellett a kezelő jogosulttá vált a jutalékára! Klassz, nem? Na ilyen feltételek mellett adjuk át önkéntesen a megtakarított pénzünket a szakértőknek, fialtatásra!

Ráadás: 1998 januárjában a magánnyugdíj-pénztári rendszert a legtöbbünk számára kötelezően vezették be, illetve az adójogszabályok kiemelten támogatják az életbiztosítással összekapcsolt, hosszú távú megtakarításokon alapuló befektetéseket…

Afterpost: Véleményvezérnél olvasom a MNYP-ak elhagyása ellen szóló érveket. 1, a jelenlegi állami nyugdíjrendszer már középtávon is válságba fog kerülni, hosszútávon pedig fenntarthatatlan lesz. 2, hogy ki mennyi nyugdíjat kap és milyen feltételek mellett, a mindenkori hivatalban lévő kormány dönti el. Szerintem meg teljesen máshogy kell a kérdéshez hozzáálni. Valahogy így. Öregkorodban a nyugdíjadra tényleg nem számíthatsz, a gyerekeidre inkább!

Afterpost 2: Selmeczi Gabriella a MNYP-ak vagyonvesztéséről

Afterpost 3: A boldog sajtkészítők is jól beszélnek, meg FentésLent is

Magyarország = Argentina?

Óriási a felháborodás belföldön de talán külföldön is a magyar kormány magánnyugdíjpénztárakat érintő intézkedései miatt. Ez rémálom, ez Argentina címmel jelent meg a Bloomberg szóhasználatára hivatkozva az index cikke. „A dél-amerikai országban 2001-ben az állam bekebelezte a nyugdíjpénztári befizetéseket (mintegy 3,2 milliárd dollár), de már ezzel sem tudott megmenekülni az államcsődtől. Két évvel ezelőtt pedig teljesen államosították a pénztári rendszert, a befolyó 24 milliárd dollárból pedig az ország 2005-ös csődjelentés óta tartó súlyos gazdasági válsága okán kieső adóbevételeket pótolták.” Magyar bankok elemzőit és sok külföldi szakértőt, publicistát is idéz az internetes portál a kritikusok oldaláról.

Engem viszont nem kérdeztek meg, aki két éve és idén nyáron is foglalkoztam itt a blogon az argentin válsággal, és annak megoldásával is. Aminek a lényege, hogy Argentina 2002-ben fizetésképtelenséget jelentett - persze tombolt az IMF. Majd ezt követően az országnak 6 sikeres éve következett, évi 9-10 százalékos gazdasági növekedéssel, és 2005-ben meglepetésre egy összegben visszafizette az IMF hitelét. Kicsit más, mint az index cikke, nem? De ha igazából erre gondolt a Bloomberg, akkor remélem igaza volt, és a következő években Argentina után - nem csak az eddigi intézkedések miatt- fenntartható és saját pályára állhat Magyarország is!

Afterpost: riport egy kételkedővel az argentin gazdasági csodáról

Afterpost 2: egyedül egy ország támogatja magyar gazdaságpolitika irányát a Nemzetközi Valutalap igazgatótanácsában: Argentína

Szerintem ezt már csak kicsiben lehet megvalósítani…

Hetesi Zsolt 2010.11.23-i intejújában azt állítja, ha elkezd emelkedni az ősmaradványi energiahordozók ára (elkezdődött), akkor az hirtelen elszabadul. Ha a helyzet a mostanihoz képest tovább romlik, akkor megszűnik az energiahordozók szabadpiaca.  Egy Bundeswehr-tanulmány szerint a jövőben növekedni fog az olaj (és a többi energiahordozó) szerepe a nemzetközi kapcsolatpk kialakításában, vagyis a diplomácia az energiahordozók köré csoportosul. Az exportáló országok céljaik akár agresszív megvalósítását is megkezdhetik - tessék csak behelyettesíteni! A szabadpiac megszűnése, a globális gazdaság összeomlása mellett elképzelhető a tervgazdaság részleges ujjáéledése sem. Hozzáteszem, hol is hallottunk erről? Demokrácia vagy talán szocializmus…

A 2008-as válság kicsit megtorpantotta a keresletet, de komoly energiahiány léphet fel rövid időn belül. Kína növekedése az elkövetkező 3 évben 9% körül alakulhat, ezzel elviheti Európa elől az összes orosz gázmennyiséget is, egyre több cső épül ebben az irányban! A megoldás kizárólag a földgázfüggőség csökkentése lehet, nem a több cső kiépítése ugyanazon beszerzési forrás felé.

A mezőgazdaság állapotáról ehhez képest újat nem mondott. Komplett kis rendszereket kell létrehozni az élelmiszertermelésre és az ennek során keletkező hulladékok energiatermelésre való felhasználására. És nagyobb hangsúly kell helyezni a megújuló energiákra.

Nagy kérdés az is, hogy ha kiapadnak az ősmaradványi energiahordozók, akkor a környezetbarát energiát előállító berendezéseket el tudják-e látni alkatrészekkel. Azt már én teszem hozzá, ezért kell lehetőség szerint nem gépészeti, hanem karbantartást nem igénylő építészeti megoldásokat alkalmazni a komfort biztosítására a jövő lakásainak tervezése során is.

Az eltérő hőkapacitásuk miatt a légkör felmelegedése sokkal gyorsabb, mint a tengereké, a különbség pedig nő. Emiatt megváltoznak az éghajlatot alakító szél-, párolgási és egyéb viszonyok. A szélsőséges időjárás ezért egyre gyakoribb már ma is, viharok, esőzések és szárazságok, hidegek és gutaütéses melegek gyors egymásutánban.

Érdekes a fogyasztói társadalmat bíráló álláspontja, ezt bemásolom szó szerint. Az évszázadokig fennálló szerves kultúrát olyanra cseréltük fel, ahol a kölcsönös nagylelkűséget és egymásra utaltságot felváltotta a pénz. A pénz mögött pedig energia áll. Ma minden szolgáltatást meg lehet venni, és így nincs szükség a másikra, nincs szükség a közösségekre sem. Pedig amíg nem építünk közösségeket, addig nincs esélyünk a túlélésre. Közösséget építeni viszont sokkal nehezebb, mert manapság az emberek az elmúlt évtizedek hatására szinte képtelenek az együttműködésre. (…) Lassan hétmilliárd ember él a földön, és hamarosan már nem a társadalom fenntartása, hanem az élelem biztosítása lehet a probléma. Lassan csak az alapvető szükségletek kielégítése lebeghet a szemünk előtt, de ahhoz összefogásra van szükség. Nem holnap, hanem most. (…) Ahhoz, hogy újraélesszük (a halott vidéket) , új vidékfejlesztésre és új közösségekre van szükség, emellett lokális élelem és energia kell, valamint rendszerbe foglalt megújuló energiás beruházások. Ez az utolsó esélyünk.

Afterpost: haladóknak arról, hogy a LEAP/E2020 kutatócsoport szerint a folyamatok egy új szakaszhatárához érünk a következő negyedévben

Aftrpost 2: Tibor bá’ víziója a jövőről

Vigyázat, kapaszkodni! Nem mindennapi riport következik!

Szerintem akár topmenedzsereknek is tarthatna komoly tréningeket!

Világ bloggerjei…

A 150.000.000-ból a tipikus blogger férfi, 35-44 éves, az USA-ban él, és hetente egyszer-tízszer frissít.

A boldogság mesterséges úton (is) előállítható?


Dan Gilbert szerint a természetes boldogság az, ha megkapjuk amit akartunk, a mesterséges boldogság pedig az, amit mi állítunk elő, ha nem kapjuk meg. Mi lenne a gazdasággal, ha kiderülne, hogy második nem értéktelenebb, mint az első! Sőt!

Minden viselkedés jó szándékú?

Csermely Péter régi kedvencem, nemrég rátaláltam a blogjára is. Az objektivitás határai című írásában a logikával már nem kezelhető, soktényezős döntési helyzeteink megoldásáról az alábbiakat írja. (Megjegyzem, szerintem a reál tantárgyak feladványain kívül - kis túlzással - szinte minden helyzetünk „túl sok tényezős”.)

„A köznapi életben azonban nem áll rendelkezésünkre egy magunk után húzott szuperszámítógép. Ilyenkor lép a helyére a jobboldali agyféltekénk, amely az információtömeg egészét dolgozza fel képszerűen és a tudatalattink, amely sok ezer hasonló korábbi szituáció elemzésének eredményét küldi fel a tudatos énünkbe „ezt a megoldást szeretem” „ezt a megoldást nem szeretem” jellegű érzelmi impulzusok gyanánt. Az igazán jó üzletemberek az ilyen „szeretem/nem szeretem” jellegű döntéseikben tévedhetetlenek.”

Érdekes, hogy tévedhetetlennek nevezi - na jó, csak az igazán jó üzletemberek esetében - a tudattalan döntéseit! Miközben azt mondjuk gyerekeinknek: fiam/lányom, ne az érzelmeidre (jobb agyfélteke), hanem a józan eszedre (bal agyfélteke) hallgass! Most akkor Csermely Péternek és az érzelmeinknek, vagy magunknak és a józan eszünknek higgyünk?

Nézzük, milyen helyzetekben hozunk döntéseket például reggel! Felkeljek-e vagy maradjak még az ágyban? Mit reggelizzek a választékból és mennyit? Milyen ruhát vegyek fel? Három egyszerű példa arra, hogy döntéseink kizárólag érzelmi alapúak. Ugyanis minden pillanatban összehasonlítjuk, hogy az elvárt vagy előrevetített élményünknek megfelel-e az, amit az adott pillanatban ténylegesen érzünk. És ha megfelel, fenntartjuk az állapotot, ha nem, akkor változtatunk rajta. Akkor kelünk fel, amikor össz-érzetileg már jobb felkelni, mint ágyban maradni. Azt esszük a választékból, ami épp jól esne, és addig, amíg nem érezzük azt, hogy elértük a kívánt állapotot, azaz jóllaktunk. Benézünk a ruhatárunkba, és azt vesszük fel, amiben tetszeni fogunk magunknak, valamint azt vetítjük előre, hogy a várható időjárást is figyelembe véve jól fogjuk érezni benne magunkat. A legigényesebbek, ha elsőre nem érték el a kívánt hatást, még át is öltöznek. Szakadatlanul és nem tudatosan döntünk, még ha eközben néha hallunk is valamilyen kisérő belső hangot, párbeszédet.

De továbbmehetünk: azt mondjuk a másik embernek, illetve tesszük vele, amitől azt várjuk, hogy nekünk jobb érzésünk lesz, mint volt. Ha ez egybeesik a másik jó érzésével, az szerencse, de ez csak a második szempont. Illetve ha látszólag a másik jó érzése a legfontosabb, az akkor van, ha én majd az ő jó érzését tapasztalva érzem magam jobban. Illetve megfordítva, ha azt várjuk a másikkal való interakciótól, hogy utána rosszabb lesz nekünk, hát elkerüljük. Ennyire egyszerűen működünk.

Namostakkor Csermely Péternek, vagy a józan eszünknek higgyünk? Mint fentebb látható, mindkettőnek, mert egy és ugyanaz a két álláspont. A józan észre való hallgatás egyenlő az érzéseinknek való szolgai engedelmeskedéssel.

Tehát mitől függ, hogy megtesszük-e a következő pillanat lehetséges cselekedetét? Pontosan attól, hogy a korábbi tapasztalataink, statisztikánk alapján milyen érzésekre számítunk belőle kifolyólag! Ha jókra, akkor tenni fogunk érte. Ha viszont inkább a várható rossz élmények elkerülése a célunk, hát akkor talán már fel sem kelünk reggel, de az biztos, hogy nem is szólunk a másikhoz, lehetőleg elkerüljük őt. Tehát nem a jó- vagy rosszcselekedet, hanem cselekedet vagy a paszivitás a döntésünk alapvető tartalma! Akár azt is mondhatnánk, hogy minden viselkedés jó szándékú!

Dombház a Börzsöny lábánál

A Tiszta Hangok Rádió weboldalán találtam ennek a most futó építkezésnek a kisfilmjére, kíváncsi vagyok, milyen lesz a ház!

EU és energiahatékonyság

Jelenleg világszerte 20.000, Magyarországon viszont összesen csak 6db minősített passzívház van. Talán ez a szám is mutatja, hogy mennyire el vagyunk maradva Európától és Világ fejlettebb részétől, amelyikhez egyébként tartozunk. Bár a teendőkhöz képest - Gyürk Andrással egyetértve - én sem tartom soknak a plusz 146 millió Eurót, mégis öröm, hogy egyre inkább foglalkoznak ezzel a kérdéssel is az EU-s és a magyar politikusok! Remélem, hogy az ülés részvételi arányánál jóval nagyobb támogatottsága van a témának a döntéshozói fejekben!