Zolesz blogja

Az angol Parlament 1764-ben megszavazta a Valuta Törvényt, melyben megtiltották a saját pénz kibocsátását, és előírta, hogy ezután minden adójukat arany- vagy ezüstérmékben fizessék. Benjamin Franklin önéletrajzában erről így ír: „egy év alatt a feltételek olyannyira visszájára fordultak, hogy a jólét kora végetért, és oly mértékű hanyatlás köszöntött be, hogy a gyarmatok utcáin megjelentek a munkanélküli tömegek”. A pénzügyi függetlenség elvesztése lett a Függetlenségi háború elsődleges oka. A pénzhiány miatt a háború finanszírozására kormánynak saját pénzt kellett nyomnia. Ez azonban, a korábbi sikerei ellenére, az eltúlzott kibocsátás miatt a háború végére elértéktelenedett.

1791-ben a Kongresszus pénzért kiáltott, és engedélyezték magántulajdonban lévő központi bank nyitását. A Bank of North Amerika számára a Bank of England szolgált mintául, a részleges fedezet elvével, monopóliummal a nemzeti valuta felett. Az amerikai valuta értéke tovább zuhant, így négy évvel később a bank működési engedélyét nem hosszabbították meg. Ugyanazok a bankárok mindössze hat évvel később, a bank nevének megváltoztatásával mégis átvitték tervüket az új Kongresszuson.

„Ha az amerikai emberek valaha is hagyják, hogy magánbankok irányítsák pénzük kibocsátását, akkor először az infláció, majd a defláció révén, a bankok és a körülöttük kinövő vállalatok minden tulajdonuktól megfosztják őket, míg végül gyermekeik hontalanul ébrednek a földrészen, amit apáik hódítottak meg.”(Thomas Jefferson)

A pénzváltók nem viselték volna el, hogy Amerika ismét saját pénzt nyomjon. Az alkotmány hallgat a kérdésről, és ez a hiányosság nyitva hagyta az ajtót számukra. Három év múlva ismét támadásba lendültek, és 1791-ben a Kongresszus 20 évnyi működési engedélyt adott a First Bank of the United States-nek. A bank monopóliumot kapott az amerikai fizetőeszköz nyomása felett, noha tőkéjének 80%-a magánbefektetők kezében volt. A maradék 20%-ot a Kormánynak kellett megvásáolnia, de nem azért, hogy irányító pozícióba kerüljön, hanem hogy biztosítsa az alaptőkét a másik 80% tulajdonosainak, a részleges tartalék kölcsönzés trükkjével, a kockázatmentes befektetéshez. A magánbefektetők neve sosem került nyilvánosságra, de a szóbeszéd szerint a Rotschildok voltak a háttérben munkálkodó hatalom. A szövetségi kormány féktelen hitelfelvételeinek következtében az első 5 évben 72%-kal nöttek az árak. (Nem ez a helyzet azóta is? Apokalipszis mindjárt)

Napóleon nem bízott a Bank of France-ben, azt mondta: „A pénznek nincs hazája, a pénzemberek nem hazafiak, és nincs becsületük: kizárólagos céljuk a nyerészkedés”. A Louisana Vétel során az USA 3 millió dollárt adott aranyban a Mississippi folyótól nyugatra lévő hatalmas területért cserébe. Ebből Napóleon lerohanta Európát. A Bank of England pénzelte az útjába kerülő nemzeteket, súlyosan eladósítva Poroszországot, Ausztriát és Oroszországot, hatalmas nyereségeket kaszálva az „üzleten”.

A 20. életéve végén, 1811-ben a sajtó nyíltan támadta a Bank of the United States-t. Nathan Rotschild „figyelmeztetett, hogy az USA a legkatasztrófálisabb háborúban találja magát, amennyiben nem újítják meg a Bank működési engedélyét”. A törvényjavaslatot egy szavazattal mégis elvetették. Öt hónapon belül Anglia megtámadta az USA-t. De mivel az angolok még Napóleonnal is küzdöttek, a háború 1814-ben döntetlennel végződött.

Semmi sem mutatja jobban a történelem során a Rotschild család találékonyságát, mint a brit részvénypiac feletti befolyás megszerzése a Waterloo után. 1815-ben a britek legyözték Napoleont, akinek a Bank of England ötmillió fontot adott kölcsön. Innentől megszokottá vált, hogy a magántulajdonú központi bankok mindkét felet pénzelik háborúk során. Miért? Mert a háború a legnagyobb adósság-generátor. A győztest és a vesztest a mindkettőjüket pénzelő Bank dönti el. Sőt, a győztesnek azt is garantálnia kell, hogy kifizeti a legyőzött adósságát is! Visszatérve a történethez, Rotschild a csatamező mellett figyeltette az eredményt, és 24 órával korábban kapta meg a hírt az angolok győzelméről. A mindig jól informált Rotschild a tőzsdén szomorú arccal hirtelen elkezdett eladni, és az árak emiatt erősen zuhanni kezdtek. Aztán Rotschild titokban, ügynökei révén elkezdte felvásárolni a kötvényeket, a pár órával korábbi értékük töredékéért. Ezt a történetet egy évszázaddal később a Rotschildok becsületsértésként értékelték, de a bíróság elutasította keresetüket. Így kaparintották meg az uralmat a brit kötvénypiacon túl a Bank of England felett is. Bár a család láthatatlanságba burkolózott, a XIX. század második felét a Rotschildok koraként tartják számon. Ekkorra szakértői becslések szerint a világ vagyonának felét uralták, és ez az arány az azóta eltelt bő egy évszázad alatt valszínűleg csak növekedett.

1816-ban a Kongresszus határozatot fogadott el a Second Bank of the United States alapításáról, melynek alapszabálya az előzőének a másolata volt. A magánbefektetők ismét a kormányzat által befizetett 20% után kölcsönzött pénzből vásárolták meg a 80%-os részesedésüket, melyek jelentős része kölföldi volt, egyesek szerint a Bank of Englandot is ellenőrző Rotschildoké. 12 év után az amerikai embereknek ebből is elegük lett. Andrew Jackson elnök sok banki kegyencet eltávolított a kormányzati szolgálatból, majd a Kongresszus által jóváhagyást követően megvétózta a Bank működési jogát megújító határozatot. Jackson második elnöki kampányának jelszava: „Jackson, és nincs Bank!” volt. A Banki ellenszélben, az utcán folytatott kampánya végén, egy hajszállal megnyerte a választást 1832-ben. Elkezdte visszavonatni a kormány letétjét a Second Bankból. A Bank válasza:

„Semmi más, csupán a széleskörű szenvedés lesz bármi hatással a Kongresszusra? Egyedüli biztonságot számunkra a határozott megszorítás érdekében tett következetes irányvonal követése adhat - és nincs kétségem afelől, hogy egy ilyen irányvonal végül a fizetőeszköz visszaállítását és a Bank új működési engedélyét eredményezi.” (Nicholas Biddle, a Bank elnöke)

Ugyanez történik most is a világban. Nicholas Biddle beváltotta fenyegetését, a Bank erősen szűkítette a pénzkínálatot a régi kölcsönök bevonásával és az újak kihelyezésének megtagadásával, amit súlyos válság kísért. Biddle természetesen ezért Jacksont okolta, hogy visszavonta a szövetségi tőkét a Banktól. Terve jól sikerült, az újságok Jacksont átkozták vezércikkeikben, a Kongresszus első alkalommal megrótta az elnököt. De csoda történt, és 1834-ben a Bank működési engedélyét végül nem hosszabbították meg a képviselők. Sőt, bizottságot állítottak fel a Bank gazdasági összeomlásban játszott szerepének kivizsgálására. Biddle megtagadta a könyvek és a levelezés bemutatását, illetve a tanúskodást. 1735 elejére Jackson visszafizette az államadósság utolsó részletét is. A következő évben a Second Bank of the United States befejezte működését, mint a nemzet központi bankja. A pénzváltóknak 77 évébe tellett helyrehozni a veszteséget. Jackson viszavonulását követően is a legfontosabb eredményének ezt tekintette: „Tökretettem a Bankot.”

A harmadik részhez kattints ide!